Illés Lajos (1945-2007)

Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel.
Így aztán érthető, a titkokat nem mondom el.
Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van,
Ki többre nem, csak jelszavakra gondol.

A szöveget, gondolom, Bródy János írta, de a zenét (valószínűleg) a tegnapelőtt elhunyt Illés Lajos.

E szomorú alkalom szüli az alkalmat, hogy mindenki magába nézzen, és elgondolkozzon, hogy vajon mitől lettek az Illésék a szerencsések, miért az ő dalaikat hallani még ma is itt-ott, persze leginkább ott, a Sláger Rádióban. Én is magamba néztem, és nincs magyarázatom a dologra. Mondjuk, nem voltak rosszak, de vajon jók voltak? Mondjuk, nem voltak rosszak a szövegeik, de vajon jók voltak? Mondjuk, ők voltak az első hazai beatzenekar, de vajon ezért már szeretni kell őket? Mondjuk, ők voltak a magyar Beatles, de vajon Lennon-McCartney vagy Szörényi-Bródy?

Nekem (az utolsó kérdést leszámítva) nincs egyértelmű válaszom. És Önnek?