csütörtök, október 30, 2008

30 perc



Az, hogy Barack Obama 7 csatornán is le tudta nyomatni prime time 30 perces reklamfilmjét, két dolog miatt érdekes. Egyrészt, mert ilyet nem nagyon szokás (tök jó, nincs vele semmi probléma), utoljára Ross Perot csinált függetlenként hasonlót. Másrészt (és ez sokkal fontosabb) mert mutatja, hogy mennyivel több pénzből gazdálkodhat Obama (a ma este kb. 5 millába volt neki), ami ugye általában fordítva szokott lenni: a GOP kőgazdag genyó reklámemberek beleszugizzák a szegény evridzsemerikenbe, hogy a mindenkori demokrata jelölt egy hülye (és még mi minden más). Hát ez most nem így van: bármit is próbálnak republikánusék, Obamanak több lehetősége van válaszolni, ha akar.

Merthogy egy dologból nem volt igazán érdekes a fél órás reklámfilm: a tartalom szempontjából.

hétfő, október 27, 2008

A botrany, az egeszseges!

Dominique Strauss-Kahn bejelentette, hogy az orszag amely allampolgarat vegulis nem abuzalta szexualisan, jelentos hitelkerethez jut az altala vezerigazgatott IMF-tol. Varjuk Gyurcsany Ferenc bejelenteset, hogy Nagy Piroska sikeres operativ muveletet hajtott vegre!

kedd, október 21, 2008

Az ortodoxia világgá megy

Szerencsére a családunkban van egy kultúrember. Az apám kultúrembersége onnan ismerszik meg, hogy járatja a dicejtet. És ez azért szerencse, mert néha meglobogtat előttem egy cikket, hogy olvassam el, amit persze nem tudok, de értem, miről szól, és el tudom dönteni, hogy elolvasnám-e, ha tudnám. Úgyhogy, amikor ez a cikk lobogott, akkor tudtam, hogy amikor majd jövök ide, és működni fog az amazon, akkor majd elolvasom eredetiben, hogy mit fordítanak le a németek mostanság kortárs amerikai zsidóból.

[[ Gyorsan megemlíteném, hogy egyszer kezembe került – szinte véletlenül – egy Forward, amihez éppen semmi kedvem nem volt, de nézegettem, és látám, hogy valami zsidó lányzó képregényt pingál, és talán az majd jó lesz nekem, amikor kijövök, amazon, stb., de aztán kijöttem, látám, hogy az majd csak nagyon soká, viszont részleteket közölt a Forward, és hát az alapján ez a duplazárójeles is túl sok neki. ]]

Tehát mit kap Germánia még Brooklynon is túlról. Igazság szerint már azzal pluszban vannak, hogy az egyik szerzőt úgy hívják: Shalom Auslander, a másikat meg hogy: Nathan Englander. Kohn és Grün, kúl.

Most jön az életrajzi rész, aminek ugye semmi jelentősége nincs, viszont mégis mindenki szereti tudni. Sőt, erre még emlékezni is szokott az ember. Tehát mindketten ortodoxként nevelkedtek, mindketten lejöttek a szerről, mindketten éltek Izralben, de mindketten visszamentek New Yorkba (Englander bele, Auslander mellé), mindketten novellákkal kezdték, mindkettőnek van már regénye is.

Van ugye még egy dolog (van még egy csomó), hogy Amerikában, és ennek hatására már máshol is, másfél soros kritika-kiragadásokat szoktak tenni a borítóra, hátlapra, mindenüvé (ez főleg az első kiadásnál vicces), amik leginkább semmitmondóak, de ha nem, ez akkor is csak olvasás után derül ki. Shalom Auslander ezek szerint Phil Roth dühös unokaöccse. Hát dühösnek dühös, az tuti. Neki az lett az alapállása, hogy Isten létezik és geci. Legalábbis vele mindenképpen. Tehát ő mindig alkut köt Istennel, hogy miért és hogyan szegi meg a hülye törvényeket, de csak milyen arányban és akkor majd ne basszon ki vele amaz nagyon. Köszönetnyilvánítás is úgy van a Foreskin’s Lament végén, hogy Whom to Kill, tehát ha megmérgelődne Isten a sok papírravetett csúnyaságért, akkor semmiképp ne Auslander családjából legyen valaki a bosszú áldozata, hanem a regényt megjelentetni segítők közül. Az önéletrajzi regény érdekes olvasmány, ha valakit érdekel a mostani ortodox élet (mégha egy fura kiugrott perspektívából is), és nem zavarja az embert, hogy egy teljesen elbaszott gondolkodású valaki agymenését olvassa. Amúgy a dolog tényleg „vicces”, tényleg olvasmányos (hogy mást ne mondjak, gyorsabban haladtam angolul, mint sok könyvvel magyarul). Sőt, a novellák közt van olyan, ami jó is, és amiben nincs meg az a düh, ami persze könnyeddé teszi az egészet, de nagyon fárasztja is az olvasót. A God is a Big Happy Chicken pl. arról szól, hogy Morgenstern meghal, kiderül, hogy az van, ami a címben, Morgenstern visszakéredzkedik, hogy szóljon a családnak, ne fáradjanak a sok micvével, de aztán amikor látja őket a péntek esti asztalnál, nem megy.

Nathan Englander viszont nagyon jó. Gyönyörű, szomorkás meséket ír a mai New York környéki illetve jeruzsálemi ortodox közösségek életéről. A történeteket tekintve lehetne akár abszurd, sőt humoros is: a rabbi megengedi egy fiatal férjnek, hogy egy Tel Aviv-i prostituáltnál „csillapodjék”, hogy ne kelljen vágyával sürgetnie feleségét, aki átmenetileg fizikailag nem vonódik hozzá, a nagyszakállú ortodox karácsony előtt áruházi mikuláskodással keresi kenyerét, mert házsártos neje erre kényszeríti, de aztán egyszer egy zsidó kisfiút ültetnek az ölébe, aki hanuka-gyertyát kér karira, csak a mostahapapa nem engedi. Szóval akár nevetni is lehetne, de inkább csak szomorkodik az ember. A legszebb két novella mégis az első kettő, mely nem a jelenben játszódik. Az egyik egy holokauszt-bevagonírozás története, ahol az ortodox közösség minden érték nélkül és leborotváltan, szinte alsóneműben száll fel a vonatra, amiért akrobatáknak nézik őket, ők meg megpróbálnak megfelelni az elvárásoknak, a másik pedig a Sztálin által kivégezni rendelt zsidó irók listájára véletlenül rákerült szinte ismeretlen poéta (és a többiek) utolsó napjáról szól. Attól igazán jó ez a kettő, hogy hiába hogy a cselekmény külső hatásra „alakul”, mégis csak a zsidó csoport érzelmeiről, gondolatairól (és leginkább nem is az adott helyzettel kapcsolatosakról) kapunk egy nagyon jól elmesélt képet.

péntek, október 17, 2008

A különbség

A mai napé: az amerikai sportok úgy vannak kitalálva, hogy sörikék mellett, haverokkal beszélgetve  jól ellegyen az ember és néha rápillantson a tv-re hogy mi történik. Ezzel szemben az angol sprtok úgy vannak kitalálva, hogy végig nézni kelljen és semmi esetre se kelljen szólni a haverhoz.

Mellesleg a reccoksz a világ  második lehnagyobb visszagyüvetelét produkálva 0:7-ről fordított 8:7-re. Néha pacsiztam, amúgy uncsi volt.

csütörtök, október 16, 2008

God Save the Queen



Gyorsan foglaljuk össze: McCain támadott, nyilván a lehető legjobban csinálta, Obama nagyvonalúan és megnyerően mosolygott és néha kibökte azt a szót, hogy ikonomi, ez meg nemhogy nyilván, de bizonyítottan bevált. Szóval olyan volt, mint amikor a 100 pont előnyben lévő bokszoló azt mondja az ellenfelének, hogy haver, minden fél percben megüthetsz.

Én a következő tapasztalatokat gyűjtöttem be:
-az angolok ezerrel jobbfejek, és most talán lesz két pörgős hónapom,
-az angolok utálják a republikat,
-az angoloknak elég jó angol-hondurasi csajaik vannak,
-az angolok, akiknek elég jó angol-hondurasi csajai vannak, amikor beverekedjük magunkat egy punnyadó republikánus debate watch partyra, akkor imádnak a Sarah Palin bábuval fényképezkedni, és csak a maguk örömére Sarah kétdimenziós seggét fogdossák.

-az amerikaiak elképesztő méretű kajákat szolgáltatnak fel maguknak és meg is eszik.

szerda, október 15, 2008

Blogolj, tino!

Van am olyan egyetem, ami kifejezetten tamogatja, hogy tanuloi, dolgozoi, blogoljanak. Nagyon modern.

péntek, október 10, 2008

Maromtető

Mindjárt Szukot. Aki otthon van és utazik zs-ben, az mehet a Maromtetőre: zene, kaja szóban és kajában, egyéb beszélgetések Sábtáj Cvitől az MTK-VAC versenyfutásig.

szerda, október 08, 2008

Mi nem megy Obamanak?

Csak egy apróság a tegnapi vitából. McCain nekem legkevésbé tolerálható megnyilvánlásai azok, amikor folyamatosan az amerikai népet nevezi a földkerekség legjobbjának, a legjobb dolgozónak, a legjob exportőrnek(!), a legjobb importőrnek(!), a legjobb akárminek. Mivel senki nem basztatja itt ezért, így úgy tűnik, ez csak ejróp szemmel furcsa. Obamanak azért ilyenek nem nagyon jönnek a szájára, ő is nagyra tartja népét, de a legek használata nem olyan gyakori nála.

Viszont. A más népekről alkotott vélemények esetében gyakorlailag megfordul a helyzet. A tegnapi vitában is látszott, hogy ha foreign policy, akkor Obama legfeljebb a jól betanított Irak-Pakisztán-Afganisztán háromszögben mozog jól (Irán már nem biztos). Ott van azonban a nagy orosz medve. McCainnek persze megvan az elképesztően béna, de miindig szajkózott vicce, hogy amikor Putyin szemébe nézett, akkor három betűt látott ottan, egy K-t, egy G-t és a harmadikat ki lehet találni, de tudja, hogy mi van arrafele, és azt is tudja, hogy ezt hogyan kell kimondani. A moderátor igen-nem kérdésként (a jelöltek végig több időt használtak, mint amennyit szabadott volna nekik, erre mondta viccesen Tom a CNN-től, hogy ez most gyors lesz) vezette fel, hogy akkor Oroszország akkor most evil-e. Obama két mondat után sikereen kilyukadt oda, hogy ja, hát evil. McCain egyszavas válasza az volt, hogy maybe. Aztán mikor már kezdte valaki azt hinni, hogy tényleg egyszavas lesz a válasza, akkor gyorsan elmondta, hogy ez azon múlik, hogy reagálunk (ők, mi) rájuk. Ha azt mondjuk, hogy igen, az a hidegháború kiújulásához vezethet, ha azt, hogy nem, az zöld utat ad nekik, hogy folytathatják mindazt, amit eddig elkezdtek, merthogy a nyugat elnézi nekik. Ezért az összes szövetségessel együtt, közös,  következetes fellépés, stb.

Miután nagyon úgy néz ki, hogy Obama lesz az elnök, így csak azt szeretnénk, hogy McCain legalább a háttérben valami nem hivatalos külügyi tanácsadó le.gyen

Megint vitáztak

Nagy örömömre szolgált, hogy a mai vitát Tennessee-ben rendezték meg, ez ugyanis nagy örömére szolgált a helyieknek, minek köszönhetően igen jót zabáltam vacsira a debate watch party előtt. A költségeket Memphis városa állta, akik még egy olyan bácsit is küldtek köszönteni mindenkit, aki valószínűleg egy filmből lépett elő, ahol a hatvanas feka lakájt alakította: egyenesebb hát, mint amilyen nekem valaha is volt, őszülő haj a nagyon barna koponyája szélén, igen jól megválasztott, elegáns zakó.

Azt reméltem, hogy a sokadmagammal való nézés majd sok új élményt és megvilágosodást hoz az amerikai néplélek (de legalábbis az amerikai diák néplélek) megítélésével kapcsolatban, de túl sok action nem volt. Egyedül azt sajnálom, hogy a legérdekesebb résztvevőt, egy idős, rikító citromsárga Obama-Biden pólóban feszítő nénit nem fényképeztem le. A jelenlévő diákok (kb 200-an) leginkább a jelöltek egy-egy gúnyos megjegyzését értékelték, illetve -számomra meglepő módon- a metakommunikációra figyeltek, hogy mit csinál a jelölt, miközben a másik beszél.

Akik hozták a szokásosat. Ez a megmondom az embereknek a kérdéseikre a választ tipusú vita nem kedvez túlzottan a bonyolult gondolatmeneteknek, az elcsukló hangon elővezetett hülyeségekre is azzal kell kezdeni a választ, hogy értem az aggódásod, nagyon jó a kérdés. Obamanak valószínűleg megmondták a háttéremberei, hogy ne csináljon semmit, tök mindegy mit mond, őt szeretik az emberek, bármi újdonság, csak rizikó. Ezzel szemben McCain próbált valamennyire támadni, de ő mégis csak a mérsékelt figura a republikánus felhozatalból, Palin mellett meg muszáj is. Amúgy meg a közvetítés alatt a CNN végig nyomta az Ohio állam bizonytalanjait reprezentálni hivatott kiválasztottak egyetértési indexét férfi és női lebontásban, és mindkét jelöltnél a negatív kampányt értékelték rosszul. Az persze más kérdés, hogy mennyire befolyásolja később a döntésüket, ha beépül ez meg az a tudatukba meg még az alá is jól.

A hivatalos véleménynyilvánításokat a vita után most sem sikerült meghallgatni, mert 6 Tennesse-beli egyetem nagyfiúsat játszott, ami abban nyilvánult meg, hogy internetes videókonferencián mentek körbe-körbe (illetve csak egyszer), minden egyetem előre kapott egy-egy témát, hogy abban a témában kifejtett programjait értkelje a jelölteknek. A következő dolgok látszottak:

- az amerikai diákok (is) idétlenek (hihi mutat a kamera, jajdejó benne vagyok a faliújságban, etc)
- némely amerikai tanárok is erősen a faszkalapság jeleit mutatják (az egyik helyszín moderátora a felvezetőjében nagyjából csak azzal foglalkozott, hogy a köv. hétvégén hogyan fogják elpicsázni amerikai fociban az egyik másik egyetemet, ezzel látványos ttszést aratva a hallgatósága körében)
- szinte kizárólag Obama-párti diákok vették a fáradságot, hogy hozzászóljanak (mellesleg nálunk, Memphisben a nézősereg harmada maradt az afterpartyra).

Már csak egy vita van. Majd csak túléljük.

hétfő, október 06, 2008

péntek, október 03, 2008

The hidden Biden



Na meg egyszer a tegnapi vitarol. En mar csak egy ilyen szentimentalis europai bena vagyok, aki otthon Magyarorszagon kisse szarul erzi magat, amikor politikusokat vitatkozni hall, de sajnos az utobbi par evben mar akkor is, ha barkit politikarol hall beszelni, vitazni massal. Ezert en Biden fent megtekintheto par mondatat (a video masodik feleben, a how would you change the tone? kerdesre adott valasz) kotelezoen vetitenem sokaknak sok helyen.

Persze hogy ne legyen ennyire szep a dolog, ahogy keresten a videora a gugli a Biden motives szavakra a hidden motives variaciot javasolta, hogy nem-e inkabb azt szeretnem, es ez persze csak vicces, de az elso talalat (az eredeti keresesre) a hivatalos Obama-Palin oldalon egy blog, ahol a demokrata neni azon ertetlenkedik, hogy most ezt jol hallotta-e, merthogy szerinte mindig question the motives.

Vicevita

Megvolt ez is. Anyázás most sem volt, mindkét aljelölt mosolygott, hozták azt, amit mondtak nekik, hogy hozzanak és jól is csinálták. Palin középosztálybeli average American volt. Ezt nyomta. Joe Biden értett a dolgokhoz, McCaint támadta, nagyjából ő adta meg azokat a válaszokat, amikről múltkor úgy tűnt Obamanak fogalma sincs. Nálam múltkor McCain nyert, de az amerikások máshogy gondolták, most nálam simán Biden volt a jobb (és mivel most az egyetemi szobámban neten nézem, és nem kapcsolják le a kommentárokat, így látom/hallom, hogy a CBS kommentátorai is egyetértenek), de továbbra is az amerikai istenadta szavaz, nekik meg valahogy furán megy az agyuk, de lehet, hogy most valamiben egyet fogunk érteni.

Szerintem Sarah Palin másodszor nem mentette meg John McCaint.

szerda, október 01, 2008

Az arab

Setal az ember Tashlich-ra, vendeglatoja mutatja az utat, es akkor a szomszed odajon es mutatja a מקיין-feliratos szorolapjat. David, a vendeglato megprobalja megvedeni az embert, viccesen lerazni szomszedot. Aztan mikor szomszed mar nem alkalmatlankodik, magyarazatba kezd, pontosabban sirankozik, hogy 30-40 eve meg az amerikai zsidosag 90 szazaleka liberalis volt es a demokratakra szavazott, most meg maximum 60 szazalek. Es hogy foleg az ortodoxok koreben milyen csunyasagokat terjesztenek. Hogy az Obama arab. Pedig csak a papaja kenyai moszlim, o egy rendes, jo kereszteny. Itt az ember megkerdezhetne, hogy nem-e az volna-e a liberalis felfogas-e, hogy akar lehetne arab is, ha o a megfelelo ember a posztra.

E?

De mivel David reven sikerult meghivast nyernie egy olyan csaladi ebedre, ahol majdnem tobb rabbi volt jelen, mint amennyi egesz Pesten talalhato, raadasul eleteben eloszor ihatott az ember finom koser bort, sot mindjart harmat is (riozsa - ic szpeniss!), hat inkabb nem szol semmit. David egyebkent igazi szadeszos zsido. Fiatalos (igen), szervezkedo (igen) eloljaro a zsinagogaban (nem), nagyon sokaig tart eljonnie barhonnan (igen), elalszik az ebed utani tanulas alatt (igen), rohan az utcan, pedig tenyleg nem surgos, atmegy a masik oldalra, mert nem birja a tomeget (de apa, hatan voltunk! - igen).

Aztan a Tashlich-on kiderul, hogy az a 60 szazalek sem Memphis-ben talalhato. Konkretan Julie, egy otvenes agilis holgy jatekosan rugdoso mozdulatokat tesz David fele ima kozben, mert az demokrata nezeteit vezeti elo (David mar tul van az iman, nem mintha ez szamitana). Kesobb kifejti (Julie), hogy nem am csak hogy Obama arab, de hogy konkretan a Hamasz embere. Ezta korulotte allok sem hizik, ferje is kicsit szorong, de mondjuk azert Obamat nem szeretik. Szerencsere van, aki csak piacpartisaga miatt szavaz McCainre. Az ember probal segiteni Davidnek azzal, hogy bedobja a Sarah Silverman videot, Julie nem erti, hogy mit eszenk azon a hulye zsido liban. Masok nem nagyon lattak, David felajanlja, hogy az unnep utan elkuldi a linket.

Biztos nagy hatassal lesz.