vasárnap, december 31, 2006

Leiterjakab

Hát nem tudom, hogy ezek azok e (egyébként igen), mindenesetre eléggé idegesítőek, mert simán elkerülhetőek lennének. Valerio Aiolli Én és a bátyám című könyvében focizgat a könyvbeli én meg a nagybátyj, majd a bácsi alagutat csinál. Tunnel trick, mondja az angol, de mink magyarkák specó nem.

Tavalyi dohogás még az amúgy tök jól magyarított A rabbi macskája, ahol is amaleciták szerepel, ami fasza, mert franciául Amalec a genyó, de nálunk azért k-val írjuk a dolgokat (mondjuk ez tényleg nem egy igazi leiterjakab, de ez is kikerülhető lett volna könnyen).

És ha már képregény: elkezdték kiadni az Y, az utolsó férfit, amiben van pár ivrit mondat. Most nem értekeznék az áítrásról, de mondjuk másolni megtanulhattak volna - felteszem az ereditben az anahnut nem rövidítették anura.

szombat, december 30, 2006

Matematika és köszönőviszony

Van Esterházynak ez a furcsa viszonya a matematikával, hogy ő előre köszön neki, az meg neki vissza nem, viszont hagyja, hogy KöMaL-évfordulón olvasson fel, vagy ha egy riporter a prímszámokról kérdezi, akkor ne küldje el a véreresbe, hanem válaszoljon (vagy ez csak a katolikus neveltetés?), most pediglen olyat írhasson "drámakötetének" (és annak címadó drámájának) címébe, hogy nemeuklideszi, meg aztán, hogy az elmagyarázóember egy Gödel nevű matematikus legyen.

Eserházyval még az is van, hogy nagyon tud magyarul. (Ennek szemmel láthatóan örül, és sokszor más is. Örül ennek.) Ezért okosságait (kezd felháborító lenni, még okos is) jó olvasni publiciszikáiban. Írói munkásságát nehezebben ítéljük meg (nem), hiszen szép dolog, hogy egy nagytudású játszadozik, de fociban se drukkolunk soha annak a csapatnak, amelyikben Ronaldinho van. (Na ennek a hasonlatnak semmi értelme nem volt. Az a kérdés, hogy az már irodalom e, ha valaki nagyon tud magyarul és játszik.) Most meg ez egy dráma (illetve három, de egynek hossza is van). Abban is lehet játszadozni, de azért mégiscsak úgy kell kicsit tenni, mintha az egész elhangozhatna színpadon is. És akkor mindenki elmondja EP okos gondolatait (ezáltal mindenki remekül bírja a magyart), Gödel meg elmagyarázza a különbséget. Na ezt egy (vagy több) publicisztikában jobb lett volna.

szerda, december 27, 2006

Horn Gábor tanul

A tavalyi kicsit botrányosra sikeredett üdvözlőkártyája után, most nyilván nagyon figyelt a tervezésre Horn Gábor, sőt az is lehet, hogy direkt ezért dobta be a két ünnep után (de még újév előtt) az idei szórást.

Persze ha valaki nagyon akar, ebbe is beleköthet: a karácsonyfák a Dávid-csillagból kiálló karókra vannak ráhúzva keresztüldöfve a kereszténységet mintegy.

szombat, december 23, 2006

Lázár Ervin (1936-2006)


Legelsőnek Szörnyeteg Lajos készült el a verssel. Föl is állt,
hogy elszavalja.

`A múltkor Mikkamakkával
Fát vágni mentünk az erdőre,
De olyan szerencsétlenül dőlt
A fa, hogy Dömdödöm alászorult.`

Huhú, fiúfütty, lengettek, rengettek, fütyörésztek,
fityirésztek a többiek.

- Ez nem vers, kikérem magamnak! - dühöngött Bruckner
Szigfrid.

- Hallod, Mikkamakka, azt mondja, nem vers?! -
méltatlankodott Szörnyeteg Lajos.

Mikkamakka ráncolta a homlokát.

- Hát bizony - mondta aztán -, kedves Lajos, ez tényleg
nem vers.

- Miért - lobogtatta a papírját Szörnyeteg Lajos -, amikor
a sorok szépen egymás alá vannak írva, és minden sor
nagybetűvel kezdődik? Akkor miért nem vers?

Mikkamakka elgondolkozott, vakarta a feje búbját. Valami
okosat akart kisütni. Ki is sütött, mert amikor Szörnyeteg
Lajos harmadszor kérdezte, hogy miért nem vers, rávágta:

- Csak!

És lássuk be, igaza volt.

péntek, december 22, 2006

A szekuláris rabbik csodája

Van egy intézmény, aminek ez a neve: International Federation of Secular Humanistic Jews. Ezt (is) írják magukról:
Secular Humanistic Jews understand Judaism as the human-centered history, culture, civilization, ethical values, and shared experience of the Jewish people. For us, the message of Jewish history is that we have the power and the responsibility to take control of our own lives.

Amivel engem simán meg lehetne venni, másokat viszont úgy látszik annyira nem, mert az idei konferenciájuk elégséges mennyiségű résztvevő híján elmaradt.

Most viszont szellemi háttérintézményük kitaníttatott pár embert szekuláris rabbivá, amire Izrael askenáz főrabbija kiakadt. Merthogy egy szekulár ne nevezze magát rabbinak, és ne vezessen vallásos rituáliákat (esküvő, bar micva, körülmetélés, stb.).

kedd, december 19, 2006

And who embalms the undertaker?

Mindig is nagy ütőérszorongató voltam. most éppen az amerikás "irodalmi élet" (no jó, a Time magazin idei Top 10-es listája remélhetőleg nem fedi az amerikás irodalmi élet kifejezést) pulzusát tapintgattam előre sikerrel, amikor Alison Bechdel Fun Home - a Family Tragicomic című képregényéről gondoltam értekezni. Ja nem, blogon csak röviden.
Szóvala rajzok nem jók. Nem tetszettek. Aki tanult gimnáziumban franciául, az gondoljon a tankönyvbeli rajzokra: olyanok. És mégis: pont passzolnak. Leginkább az a zöld szín (és annak árnyalatai), ami a fenti képen látható, és ami az egyetlen a feketeén meg a fehéren kívül a könyvben. És hogy mihez passzol? Az amcsi kisvárosi csodatüchtig házacskához, amit Bechdel apja varázsol egyre jobban még tüchtigebbé. A családban érzelmek nincsenek (illetve dehogynem, csak mindenkinek magában és magának), "gyönyörű" berendezés viszont csőstül, bónusznak apuci harmadik generációs temetkezési vállalkozó (innen a cím -nemcsak a posté-, a Fun'l Home (Funeral Home) rövidül a családi szlengben).
Alison meg serdül, közben egyre jobban érzi, hogy ő bizony leszbikus. Aztán a papa halála előtt pár héttel megtudja, hogy apu meg meleg (ha az apád meleg, te is az leszel, gondolják most a k. olvasók). Időjáték-térjaték a tizenéveskor, az apa halála előtti időszak, meg a narrátor mostja között. És annyira jó, hogy még azért se ölne az ember, mert a szereplőknek életbevágóan fontos egy-egy irodalmi idézet.

szombat, december 16, 2006

Próba

Csak, hogy lássam, mi van. Időnk van.