Reklám

Waltz with Bashir. Mi jön át a trailerből, nem tudom. Amire figyelni köll: szín, kép, mozgás, zene, színképmozgászene, uszkár.

November hosszú harmadik hete

Tudvalévő, hogy tartott pedig a hosszú tizenkilencedik század 1789-től 1914-ig. 2008 november havának hosszú harmadik hete pediglen tartott múlt szombattól mostanáig.

Múlt szombaton ugyanis végre elkezdődött az egyetemi kosárszezon, amit mi pár perces késéssel, a Tigers pedig egy 30 pontos győzelemmel ünnepelt. Szombati jegyünk gyakorlatilag a pályától legmesszebbre lévő helyekre szólt, sebaj. Végre láthattam az egyetlen igazán jó memphis-i csapatot. Az világos, hogy a büntetődobásokon lesz még mit gyakorolni, ha már a tavalyi bajnoki döntő is ezen ment el. Gyakorlásra pedig lesz idő, mert az alapszakaszban nem nagyon lesz a csapatnak egyenrangú ellenfele. Az idei sztár Tyreke Evans, az első meccsen még elég visszafogott volt, de hétfőn már nagyon elemében volt, jó sok duplát szórt. A Tigers amúgy inkább a csapatjátékban jó, nomeg fizikailag is lényegsn rősbb volt az eddigi két ellenfélnél.

A hétfői meccsre aztán időben érkeztünk (köszönhetően annak, hogy már napközben megvettük a jegyet, meg az éjjel 11-es kezdésnek), úgyhogy láttuk a felvezető-show-t is. Az ellen bemutatásánál a zenekar tüntetőleg újságolvasásba fog, míg a kirendelt vezényelhtő diákság minden egyes vendégkosarast a "You suck!" felkiáltással üdvözöl. Eztán jönnek Tigrisék. Fények ki. Óriásvetítőn (ja, a Tigers az NBA-s Grizzlies arénájában, a FedexForumban játszik, úgyhogy egy pöttyet jobb a pályája, mint egy átlagos egyetmi csapaté) filmecske a kezdőötössel indul. Közben fénypászmákba beugrálnak élőben is, fergeteg tombolás. Persze hétfőn is simán zúztuk az éppen aktuális csapatocskát. Lényeges feljegyeznivaló még, hogy a kosárcsapat eredményessége (75+ pont) esetén, nemcsak a Danver's-ben lehet ingyenhamburgerhez jutni, hanem a főutca környéki Flying Saucer illetve Flying Fish is ad valamit. Ráaásul mindig mást és mindig kicsit más a feltétel, szóval nagyon izgi.

A hétfő utáni hétköznapok unalmasan teltek, bár azt meg kell jegyeznem, hogy nagyon vicces dolog a futógépen futva a Tigers meccsét (valami jótékonysági torna volt) nézni a futógépbe épített tévén.

Aztán szombaton sportágat váltottunk (tördelmesn bevallom, hogy a hétvégi női röplabda-meccsekre nem mentünk), amerikai foci következett. A Tigers fociban talán még sosem szerepelt ilyen jól, a hétvége előtt 5-5 győzelme és veresége volt, még arra is van esély, hogy egy Bowl-meccset is játszhassanak. Ehhez mondjuk most nem kerültek közelebb, mert kikaptak az UCF-től (21-28), de így is jól szórakoztunk a nagyon gyenge meccsen. Egyrészt meghalt a Tigris, éljen a Tigris! Sajnos Tom II, pár hete kilehelte lelkét, a múltkori meccsen ezért ünnepélyesen elbúcsúztunk tőle, üres ketrec ment körbe a meccs elején, mostanra viszont van új kabalánk, Tom III. Már majdnem három hónapos és cuki. Másrészt rohadt hideg volt, majd megfagytunk, de nemcsak mi, hanem a játékosok keze is, akik szegények amúgy sem nagy spílerek, de így... Na az volt, hogy az első 10 perc után már 14:0-ra vezttek Florida lovagjai, mert egyrészt a Sutherland-Reagan-Zachario meterhármasból most épp Reagan egy lövését sikerült blokkolni és belőle Touchdown-t csinálni, aztán a Quarterback-ünknek nem sikerült elkapnia a hátrapasszolt labdát. De ez mind semmi, mert a Knights ennél is nagyobb mulatságra volt képes: két egymásutáni down-nál nem sikerült hátraadni a quarterback-nek a labdát, és nem a QB volt ám a béna, hanem a kedves játékostárs kétszer saját magát dobta seggbe gyakorlatilag.

Ettől a mérkőzéstől búcsuzzunk egy a mecs szinvonalához méltó videóval. Field goal-t próbál a Tigers. Asszem nem lövöm le a poént, ha elmondom, hogy nem jön össze. Mivel a fényképezőgépem nem vesz fel hangot, ezért szinkrontolmácsolom, hogy a végén, amikor a lábamat veszem, akkor közben úgy méltatlankodtam, hogy Ó fakk! vagy valami hasonló.



És akkor elérkeztünk a mai naphoz. Életem legdrágább sporteseménye: Tennesse Titans-New York Jets, nagyon felső karéj, 92 dollár (+4 dollár kezelési költség). Két nagyon jó csapat: a meccs előtt a Jets 7-3-as GY/V-mutatóval állt, a Titans meg az összes eddigi meccsét megnyerte. Úgyhogy most simán kikapott. Pedig mi nagyon ráhangolódtunk: a 200 mérföldes odaúton csak country-t és misét hallgattunk (ez utóbbit, nemtom miért, de mondjuk csak 2 percig). Aztán Nashville-nél a stadiontól 1 mérföldnyire hatalmas dugó volt, úgyhogy most is lekéstünk az első 5 percről. Aztán az első félidőben még legalább a védekezés ment nagyjából a Titans-nek, a másodikban már az sem. Viszont legalább ma nem volt hideg. És teltház volt persze, 69E ember. (Azt elfelejtettem írni, hogy az éjjel 11-kor kezdődött, a tv által is közvetített kosármeccsen 18E néző volt.)

Polak, szlovak ket miazisten

Azert a szlovakok meg eleg kispalyasok, csak minket, magyarokat basztatnak. Vegyenek peldat a lengyelekrol: nincs meg egy orszag a vilagon, amelyik nemhogy ne orulne Obamanak, de meg folyamatosan be is szologat.

(Azt meg csak zarojelben jegyzem meg, hogy az ujjobber, jofej portal udvoskeje ezt az orszagot tartja k-europai mintanak - persze csakis eroteljes antikommunista retorikaja es torvenyei es a vallas jelentosege miatt.)

Update: Lengylhon annyira kiraly, hogy a miniszterek a feleseguket verik.

Gyereksinger

Vannak, akik a blogjukra rakják ki az ősök fényképeit, mások gyerekkönyvet írnak belőle. (Aki egyiket sem, az nem Woody Allen.) Így tett Anna Olswanger is (Memphis szülötte! éljen, éljen!), aki két régi St. Louis-i újságcikk köré kanyarított egy mesét Shlemiel Crooks címmel. Az 1918-as hirdetés szerint Olschwanger (még sch-val) dédapa a nagyközönség figyelmébe ajánlja a Karmel-hegyi borokat és más eredetű kóser likőröket, brandyket, az 1919-es cikk pedig már ama szerencsés esetről számol be, hogy hiába próbált meg két tolvaj betörni az üzletbe, a bolt felett lakó szomszéd meghallotta őket, felkiabálta a környéket, egy másik szomszéd az égbe lőtt a colt-jával, és a gonosztevők végül még a lovukat és a szekerüket is hátrahagyva elszeleltek.

Őszintén szólva ez már így is vicces, de Olswanger helyre kis peszáchi történetet rittyent a rablásból. Olschwanger dédpapi ugyanis a helyi Talmud-kört vezeti, épp arról okítja a többieket, hogy amikor a régi zsidók eljöttek Egyiptomból, akkor nem üres kézzel távoztak, de nem azért, mert svindlerek lettek volna (ahogy azt eges gazok állítják), hanem hogy védjék az egyiptomiak jó hírét, hogy később ne mondhassák róluk, hogy rabszolgaként dolgoztatták a derék jideket. Pesze Fáraó azért eléggé dühös maradt, ebben a rablás dologban is az ő szellemének mocskos mancsa van, de Elijáhu sem rest, ő meg segít a bajban. (Naná, majd nem.)

Szóval kedves, vicces-szentimentális gyerekmese, és Singerrel ellentétben még az sem érződik, hogy azt a kort szeretné visszacsinálni, csak egyszerű képzelt emlékezés azokra, akiket nem is ismert.

(Paula Goodman Koz illusztrációival)

Egy kampány majdnem végére

Kedden végre túl leszünk mindenen, addig már biztos nem írok posztot, utána legfeljebb képeket teszek fel, ha valami "vicces" helyen sikerül töltenem az éjszakát, úgyhogy most összegzek.

Az alapállás: én McCain-re szavaznék, már akkor is így gondoltam, amikor megérkeztem. Ez nem változott azóta sem.

Palin: a mostanában igen elfoglalt Frédi blogger egyetlen nyilvános észrevétele az volt, hogy Palin-t jelölni alelnökjelöltnek nagy fasznak kell lenni. Ezzel nagyon nem értek egyet, noha Palin ritka ellenszenves egy néni. Egyrészt a mindenkori alelnök általában nem sok vizet zavar (a mostani éppen a kivétel), másrészt Palin eddig remekül beletanult a szerepébe, az engem is irritáló "nagy bakijai" szerintem nem voltak olyan hű de nagyok. És még ekkoráknak se kellettek volna lenniük, ha nem üt be a pénzügyi válság. Itten van a BBC polltrackere, amin nemcsak a pollok ereményei, de a legfontosabb politikai történések is ott vannak iőrendben. Palin jelölése után minuszból pluszra váltott McCain, pechjére úgy egy-másfél hétre rá jött a krízis, ami mindent felülírt. Palinből így több bulldogot láttunk, mint rúzst. Mellesleg itten van, hogy kb milyen szerep volt neki szánva eredetileg.

Patriotism: ez itt nem Ejrópa. Barack Obama is többször mondta el bármely fellépése alkalmával, hogy az amerikai mennyire überfasza népség, mint bármely kisgazda politikus a magyarokról 98 és 2002 között összesen. McCain és a pláne a nem mérsékelt repik meg aztán...

Temészetes többség: a Konzervatórium körkérdésére mondta a Fehér Ház-as Király András, hogy ezen megy el a repiknek az egész, mert a keresztény Amerika befolyása már nem elég, és kéne a repiknek a gazdaságilag konzervatív, amúgy mérsékelt közép felé nyitni, amit pont McCain-nel milyen jól meg lehetett volna tenni. Ez egyrészt igaz: McCain erre alkalmas lett volna. Szimpi is: én is ilyen szavazó lennék, ha szavazhatnék. Másrészt viszont az az erős gyanúm, hogy a krízis nélkül még simán elég lenne a hagyományos GOP recept, Bush nyolc évnyi borzadálya még kevés volna egy demokrata győzelemhez.

Média vs. negatív kampány: Foxnews-on kívűl mindenki balos. A republikánusok bevett és általában elég jól működő taktikája az erős negatív kampány, az ellenfél jelöltjének támadása. Ezekért a másik fél mindig rinyál is. Egy apró megjegyzés: A hivatalos Obama-kampánynak nincs szüksége saját negatív üzenetekre, rábíhatja ezt a magától is szerveződő, de felülről is segített sleppre. A "civil" szervezetek, bloggerek, félújságírók, karikaturisták, stb. körében olyan túlsúlyban vanak a demokraták, és az internet miatt ezek szerepe annyira erős, hogy a mindenkori demokrata jelölt simán mutatkozhat a megértő, békés, pozitív szerepben, a piszkos munkát meg elvégzik a lelkes fanok. Nyilvánvalóan ugyanezt csinálják a repi szimpatizánsok is, csak mivel "értelmiségi" (i.e. blogíró, megnyilatkozó, kinyilatkoztató) körökben erős a emokrata túlsúly, így kicsit kisebb náluk a visszhang.

A legalja: fundi republikánus beszélgetős betelefonálós talkshaw-t csak nagyon jó lelkiállapotban hallgasson az ember. Kocsiban utazva most volt szerencsém párszor a Foxnews egyik rádiójához, úgyhogy tapasztalatból mondom, hogy az UFO-k + rohadt terrorista-barát, kommunista Obama együttes csak egy ideig vicces, utána sírnivaló.