szerda, január 31, 2007

Illés Lajos (1945-2007)


Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel.
Így aztán érthető, a titkokat nem mondom el.
Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van,
Ki többre nem, csak jelszavakra gondol.

A szöveget, gondolom, Bródy János írta, de a zenét (valószínűleg) a tegnapelőtt elhunyt Illés Lajos.

E szomorú alkalom szüli az alkalmat, hogy mindenki magába nézzen, és elgondolkozzon, hogy vajon mitől lettek az Illésék a szerencsések, miért az ő dalaikat hallani még ma is itt-ott, persze leginkább ott, a Sláger Rádióban. Én is magamba néztem, és nincs magyarázatom a dologra. Mondjuk, nem voltak rosszak, de vajon jók voltak? Mondjuk, nem voltak rosszak a szövegeik, de vajon jók voltak? Mondjuk, ők voltak az első hazai beatzenekar, de vajon ezért már szeretni kell őket? Mondjuk, ők voltak a magyar Beatles, de vajon Lennon-McCartney vagy Szörényi-Bródy?

Nekem (az utolsó kérdést leszámítva) nincs egyértelmű válaszom. És Önnek?

kedd, január 30, 2007

Miért jut mindig eszünkbe a magyar foci?


A vasárnapi Arzenál-Bolton meccs szünete előtt Tyieri Ónri majdnem sarkazott egy csodaszép gólt. A védő kivágta a gólvonalról, Ónri pedig elkezdte tüzelni a közönséget, hogy a szünet előtti utolsó szögletet, ha lehet, még szurkolják be a kapuba.

Na erre jegyezte meg Faragó Richárd, hogy úgy látszik, Ónri még nem járt magyar bajnokin, ha nem elegendő annyi szurkolás neki, amennyi eredetileg is volt vala.

Van benne valami. Ugyanakkor hogyan juthat valakinek eszébe egy angol bajnokit közvetítve a magyar foci? Nem értem, s - félrértés félre! - nem is bírálatként mondom, Faragó jó riporter, s bizony néha nekem is eszembe jut, hogy vajon merre haldoklik kis hazám kis pénzű kis focija.

A youtube-on például fentvan az őszi Újpest-MTK rangadó összefoglalója. A hajtás kifogástalan, a gólok meglepően szépek, Hrepka Ádám gólja káprázatos (Ónri lőtt egyszer egy ugyanilyet), a kommentátor szíve lila. De ami a legérdekesebb, hogy a magyar foci nemcsak nekünk juthat eszünkbe, nemcsak mi ringathatjuk magunkat szebbnél szebb álmokba ágyban és párnák közt, hanem kérdezik ottan a videó alatt mások is, hogy ugyan hol vannak a nézők, miért is üresek a lelátók.

Most hogyan mondjuk el nekik, hogy ilyen meccsből egy évben egy van? Hogy azon is biztosan az MTK tinisztárjai játszanak, akik úgy fognak eltűnni a süllyesztőben, mint gerakirálylisztes? Hogyan mondjuk el, hogy Németh Krisztián miért nem került a Mencseszterbe?

Hüpp-hüpp. Jobb lenne nem is gondolni rá.

hétfő, január 29, 2007

A születés jogán

Van ez a dolog, tök egyszerű és észszerű, hogy ha lányok sülve-főve együtt (közös lakásbérlés, nyári tábor, etc.), akkor előbb-utóbb egymáshoz igazodik a ciklusuk. Na most itten -az álnevek mögött- be kell valljuk, hímek irogatnak (jutka fedőnevű időmilliomos egyelőre talonban), viszont írhatnékunk már elégge összerendeződött: kétnaponta esedékes a grafománia kiélése. Viszont sikeresen mindenki páros napos (vagy páratlan -tetszés szerint), ami azt jelenti, hogy egy nap nincs post, aztán meg csőstül. Most is: gondoltam írok egy valamiről (mindjárt), aztán látom ám, hogy a barátok is, úgyhogy akkor most én is beteszem a Libresse-t.

Tehát az én mai valamim Izrael állama, egész pontosan a Birthright (börszrájt az érthetőség kedvéért). Ez azt jelenti, hogy ha nem múltál még 26, és nem voltál még Izraelben (vagy el bírod titkolni), akkor mehetsz Erec pénzén, csak a programokat is ők mondják. És hát igen: k-európ szemmel ez nem feltétlen bíztató. Unokatesó karácsonyi indulással próbálkozott (csekinnél a csapat fele a szentestés Szódás partit ecsetelgette), és meglehetősen soknak találta az ideológiai előadások számát, viszont hosszas balhézás árán sikerült elérnie hogy a többnapos jeruzsálemi tartozkodásba férjen bele az Izraeli Múzeum (kumráni tekercsek, stb.). Egy egész órát kaptak.

Részletes kálváriabeszámoló helyett (apropó kálvária: Szent Sír-templom, Getsemáné-kert nyilván nem jött szóba) a konklúziót mondanám: az utolsó esti nagy nemzetközi banzáj alapján nyilvánvaló, hogy amerikás (és esetleg ny-europáer) zs-palántáknak készül a program (ami azért élvezhető innen is).

De nem addig a! A Jewliciousra írta phoebe (az infó persze a judapesten keresztül), hogy ő a maga részéről viszont úgy érezte, fedeztetésre váró kancaként kezelik picinyt. Főszervező Momo Lifschitz minduntalan a fijú-lyány kapcsolatokra terelte a szót, akár az ülésrendről volt szó, akár arról, hogy az itten összejövő és össze is házasodó párok ingyenes izraeli nászutat kapnak, akár bármi másról.

Szóval valami mindenkinek csípi a szemit, de a dolog mégis működik. Csomóan alijáznak a börszrájtosok közül (no nem a magyarok), sőt, az izraeli katonák is identitásformálódnak. Azért én boldog vagyok, hogy nekem ez kimaradt.

(Ja, és tegnap az Arsenal-Bolton meccsen a thinkisrael.com reklámjai is kinn voltak. Hajrá...)

Panem et Trutyem

Nem kenyerem ez az ironikus hangnem ami itt meg van ütve, meghát Truty az a pécsi kosárlabdasport nagy rajongója, meghát kopasz, meg horvát, megverték. Védelmembe kell hát vennem, mint akkori s mosti kiváló riportert. Érveim.

1. Egyszer úgy esett, Trutym átölelt. Átkarolta a vállam és beszéltünk, mint férfi a férfival. Amikor férfi a férfival beszél, akkor ugye az egyik férfi hallgat, az a férfi hallgat aki egy kis pöcs. A másik férfi meg beszél, a világ dolgairól. Akárhogyis, Tr beszélt.

Elmondta, hogy (biztos ismerem) vannak neki ezek a könyvei, az ő riportjaiból. (Bólintottam) Elmondta, hogy ő a pécsi kosárlabdáról is szeretne egy hasonló könyvet írni. (Bólintottam, hogy olyasmit-e mint a Nick Hornby-é.) Olyat, olyat, milyet is?, majd elolvassa újra (újraújraújra bazmeg újra, diszkurzívok ideseregeljetek, újra olvassa el, mer már olvasta csak, hopp, nem emlékszik.) (Bólintottam tehát, hogy elolvassa újra.), nadehogy ő azt észrevette, hogy én irogatok a pécsi kosarasok újságjába és hát tetszik neki. Megírnánk ezt a könyvet, én azért kellenék, hogy megírom, ő meg, gondolom ő adnáé az ötleteket. Merthogy - és itt bújik ki a szög a zsákból hogy mér is kellek neki, egyszersmind hogy mekkora riporter ő, a Tr - ő nem tud írni. "Én csak kurva jó riportokat tudok csinálni."

Így a Tr. Aztán nem írtuk meg. Sajna.

Mérlegen a valóság


Az ember nem tehet róla, néha hűvös és sötét téli estéken odakapcsol a TV2 Napló című hírmagazinjára, akarom mondani bulvármagazinjára.

Merthogy kezdünk egy klafa riporttal a képviselői juttatásokról. Azurák Csabi már a felvezetőben érzékelteti mélységes felháborodását, s közli, hogy a képviselői juttatások rendszere azért felháborító, mert azok fogadták el, akik maguk is élvezik. No persze - teszem én hozzá - az már apróság, hogy mindez 1990-ben történt, s mai formájára az előző parlament módosította, tehát nem az az országgyűlés fogadta el, ami éppen van, de ez nem lényeg. A bombasztikus kérdésük e szép szombati estén az, hogy a nép szerint adják-e vissza gaz képviselőink a zsét. No persze - teszem én hozzá - csakis annak a műsornak lehet az a szlogenje, hogy "mérlegen a valóság", amelyik rendszeresen tesz fel olyan kérdéseket, ami jogi nonszensz, magyarán ezek a kérdések nem éppen a magyar demokrácia intézményeinek stabilitását szolgálják, de szombat este nem ez a lényeg. A nép persze visszakéri, ami az övé, adják csak vissza, panem et circenses. Aztán megtudjuk, hogy - most lássanak csodát - egy képviselő bruttó fizuja háromszázvalahány dugó. No persze - teszem én hozzá - ehhez már hozzászámolták a bizottsági tagsági fizetést, ami ugye nem minden képviselőnek adatott meg, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a háromszázvalahány dugó ugyebár éppen elég, ha nem sok is. No persze - és ezt is én teszem hozzá - egy ismerősöm ismerőse dolgozott a TV2-nek, heti öt órát szánt a munkára, ebből egy volt, amíg megcsinálta, egy, amíg odautazott a mítingre, egy, amíg megkávéztak, egy, amíg mítingeltek, s még egy, amíg hazaért, ismerősöm ismerőse szerint ott őnála már csak a takarítónők kerestek kevesebbet, s - most kapaszkodjanak meg - jobban keresett, mint egy országgyűlési képviselő. No persze - és én még ezt is jól tudom - övön aluli lenne, ha kiteregetnénk, hogy Azurák Csabi valszeg a tegnap esti moderálásáért többet keresett, mint a felháborítóan sokat kereső országgyűlési képviselők egy hónapban. No persze - s ez csak az én véleményem - magyar országgyűlési képviselők felháborítóan keveset keresnek, de annyira töketlenek, hogy nem mernek maguknak rendes fizut megszavazni (mit fog szólni az Azurák?), s ezért kerülőutakon kapják meg a zsét.

De a Napló közben dübörög tovább, s újabb tanulságos történeteket ismerhetünk meg. Vujity Trutykó egykor nagyon jó oknyomozó újságíró volt, de tegnap este beleszaladt a késbe. Szegény Farkas Bercit kellett megvédeni a média (értsd: Blikk, Színes Mai Lap és co.) aljas támadásaitól. Nos, a következő dolgok derültek ki: 1. Bercit azért kell szeretni, mert ő a Berci, a mi Bercink, hej, ha Lajka kutya élne. 2. Berci néha (például fogadásokon) megiszik egy-két pohár bort, de ettől még nem alkesz, az Államokban is pechje volt, amikor ittasvezetésen kapták. 3. nem az a lényeg, hogy a luxusvillája kalapács alatt van, ugyan mi ebben a pikáns, kérem szépen, hanem az, hogy az adósság ki lesz fizetve. 4. Berci kilép Hegyeshalomnál, és mindenki haptákban áll, idehaza meg Czinege elvtárs forog a sírjában, hogy kedvenc űrhajósával, hogy bánik a nép. 5. Berci Trutykónak réges-régi cimbije.

Persze lövésem nincs, hogy a népnek mit is kellene csinálnia, hogy Berci jól érezze magát, talán dobjunk össze egy villát Visegrádon, én csak azt látom, hogy a média (értsd: Blikk, Színes Mai Lap, a Napló és co.) hogyan bánik el egyes emberekkel. Mert miután hősiesen megvédték a magyar űrkutatást, elmennek egy kicsit sajnálni BB Évit. Bemutatják, hogy mindenkinek milyen jó dolga lett a régiek közül, élnek, mint Marci hevesen, BB Évi pedig egy szánalmas fürdőköpenyben egy fogatlan idősebb úr oldalán már beszélni is elfelejtett. A kamera pásztázza a kertet, hogy vajon melyik fára köti fel magát, reggel vagy este fog-e jobban mutatni ott. Himbi-limbi.

Közben Angliában is véget ért a BB, valószínűleg az utolsó utáni széria. A megalázott, megkínzott Shilpa fölényesen verte Michael Jackson bátyját, s valószínűleg ő lesz az új Bond-lány. Jade, ezt jól kivakartad neki. No de a valóság egy mérleg, s vajon akkor is érdekes tudsz-e a lenni, drága Shilpám, ha Jade leesett a másik oldalról.

szombat, január 27, 2007

Örökrangadó


Bouba Diop imádja a bombasztikus sajtóhíreket. Piciny lakótelepem piciny hírújságjának címlapján egyből robbant a bomba. Örökrangadó Erzsébeten.

Hogy miért kékkel írtam? Nem fogják kitalálni: mert az MTK fog örökrangadót játszani piciny lakótelepemen. Na persze sajnos nem futballrangadót, mert azt talán blogunk időmilliomos olvasói is tapasztalhatták, hogy Papa, azaz én, elsősorban a labdát rúgom. De a hűség az hűség, no meg hajrá MTK, az vagy nekem, mint testnek a kenyér, s tavaszi zápor, ami fűszere a földnek stb., így megborzongtam, hogy miért fog az MTK örökrangadókat játszani piciny lakótelepemen, főleg jégkorongból, amikor az MTK-nak nincs is hokicsapata.

Olvasom a cikket: "Berobbantunk a jégkorongsportba", mármint mi, erzsébetiek robbantunk be, mert berobbanni úgy lehet, ha veszünk egy klafa klubot, veszünk egy helyes kerületet, s veszünk egy zsír új jégcsarnokot a kerületben hokicsapat nélkül. Az MTK itt mintegy magától értetődően adódik, hiszen van ott rutin fúzióból, a nagy hal benyelte már egyszer Vörös Meteort, méghozzá azt a Vörös Meteort, amelyik korábban maga is nagy hal volt, hiszen benyelte már az Egyetértést. Erzsébeten is van múltja a fúzióknak, Soroksár és Erzsébet örökrangadóinak - lett légyen szó már megint futballról - úgy vetettek véget, no meg az ezzel kötelezően előforduló kocsmai verekedéseknek, hogy létrejött az ESMTK (igaz, rövid időn belül szét is váltak).

Itt persze kevésbé sikamlós a történet, mert csak a jég sikamlós, de ugyebár nincsen rajta csapat. Az MTK is már csak MTK, nincs már mögötte a VM, a hokicsapat a hírek szerint mégis felveszi a Meteor nevet is. Erzsébeti MTK-Meteor. Az erzsébeti jégen már csúsznak Farkasok, totyognak Pingvinek, sivítanak az Erzsébeti Jégmadarak, sőt Szigeti Bikák is vannak, s most majd szánt a Meteor is. Az örökrangadó pedig természetesen a Fradi ellen várható, s ha örök a rangadó, akkor bizotsan itt lesz.

Az erzsébetiek már gyűjtik is a garanciát, hogy a rangadó örök legyen, s ne pedig egy kósza álom. A szervezőmunkát Bálint György, egykori játékos vállalta magára, aki azon túl, hogy a hazai hokisport néhai kiválósága, Bálint Antónia testvére is, s Toncsi már meg is ígérte, hogy arcát adja az egyesüléshez. Az persze továbbra is kérdés, hogy egy hoikcsapatnak minek is kell Bálint Antónia, hacsak nem arra gondoltak a szervezők, hogy a meccs szünetben villanthatna valamit...

Némi bizakodásra adhat okot, hogy sem az MTK honlapja nem tud az örökrangadókról, sem a Toncsié...

(S ha már kattintgatunk, azt is el kell ismernünk, hogy Toncsi honlapja inkább pipec, mint kedvenc klubunké...)

Az unalom maga

Megint moziban voltam. És majdnem elaludtam. Már többször is csukódott lefele a szemem, és akkor én bátran, hősiesen visszatart. Pedig lehet, hogy hasznosabb lett volna. A Kertész Imre novellájából készült Emelet című film ugyanis felháborító. Lassú, lassú és még annál is lassabb, de semmi értelme, hogy lassú legyen. Aztán, amikor a jelenetek közti rővidke feketeség is tőbb másodpeces lett, akkor már tényleg a fejemet vertem az elöttem lévő szék támlájába. Ráadásul végig recsegett a hang, volt nagy sistergés, amit eleinte a Művész mozi hiányos technikai felszereltségének számlájára írtam, de ahogy haladt (nem haladt) előre a film, úgy kezdett egyre gyanúsabbá válni, hogy ez is a művészet része.

Aztán hirtelen jött másfél pörgősebb jelenet, már épp azt hittem, de akkor persze vége lett.
Na és kinek a koprodukciójában készült a film? Ön nyert. A Magyar Televízió áldozott rá.

Szerénység és tapintat


okán, felteszem, Bouba Diop tendenciózusan kerül két témát. A történeti hűség kedvéért hoznám őket, pedig semmi közük Adolf Eichmannhoz. Első pillantásra, legalábbis.


Bouba Diopot 4 millió fontért kívánta például leigazolni a Wigan Athletics együttese. (Ez a Papa Bouba Diop, ami nem azt jelenti, hogy a Mama férje és közös gyermekeik apja, hanem hogy nem David Bouba Diop vagy Gábor Bouba Diop, hanem Papa. Ez a neve, papa.) Papa azonban nemet intett a rendre, úgy döntött, vállalja a megmérettetést, nem sérül meg többet idén, szembe pisál a széllel stb.: marad.


A másik blind spot az általam (on the left) kapitányolt angol kriketválogatott, mely elszenvedte kilencedik vereségét is Ausztráliától. Mint ismeretes, az Ashes túrát 5-0-lal buktuk, ilyen talán még sosem volt, pedig az angol kriket néhány éve a világ seggén csücsült. De ilyen nem volt akkor se. Azóta ODI-ket (One Day International az Ashes 5 napos ún Test meccsekből áll) játszunk, Új Zéland is beszállt, namost 3-ból 3-szor vertek el minket (Oppárdon, akkor az összesen 8. De lesz még az 9), kiegészítve egy Új Zélandtól elszenvedett - szó bennszakad, lehelet megszegik, kilencven (90) futásos vereséggel.


Érdekes mód nem követeli az angol publik a fejemet, inkább az edzőjét, Duncan Fletcherét (on the right). A mélypont most következett el, bár, nyugalom, pusztán idői kontingencia van Bouba Dioppal. Mondom, 9 wickettel vertek el minket. Ez már tényleg sok. Esti meccsre számítottak a szervezők, de fel se kellett kapcsolni a villanyt. 110 futás, all out, ausziknak persze 111-1, felejtsük el. Koncentrálunk a jövőre.


csütörtök, január 25, 2007

Top goals - avagy az emlékezésről


Kedves barátommal kettesben elvonultunk egyszer, hogy megbeszéljük az élet nehéz kérdéseit, inspirált egy üveg viszki is minket, s az est megkoronázásaként feltettük a Premierlíg 100 legnagyobb gólja című DVD-t, mely nem potom összegért lett beszerezve nyugatról.

A DVD megtekintése után a következő tanulságokat vontuk le:
1. ehhez nem ittunk eleget
2. nem emlékszünk egy gólra sem a 100-ból
3. nagy gólokra persze emlékszünk, azok viszont nem voltak fent a lemezen
4. át lettünk verve

Láttunk egy csomó szépen beívelt szögletet, láttunk húsz, huszonöt, neadjisten harminc méteres átlövéseket, volt közte Kántóna, Bekem meg Dzsinóla (ő sokat lőtt hátulról), volt gólja a manapság pókerjátékoként is ismert Tediseringemnek, s mégsem emlékszünk semmire.
Teljesen átlagos gólok voltak ezek egytől egyig, s mi bizony drága pénzen olcsó gólokat vettünk, mint amikor kilencvenkettőben azt hittük, hogy ABBA-cédét veszünk a Máriahilferen, közben meg valaki csak úgy tett, mintha ABBA-számokat énekelne.

De ha teszem azt valaki valóban összegyűjtené minden idők 100 legnagyobb gólját (nem is csak a premierlígből, hanem a BLASZ II-ből is), abban az esetben valószínűleg a gólok valóban nagyok volnának (legalább), viszont az is valószínű, hogy egyet sem ismernék fel. Mert nézzük meg például ezt itt (vigyázat nem rövid! 50 gól ismétlésekkel). Csupa ismerős találat, a többségük olyan futballünnepeken esett meg, melyet az egész világ követett, s az ember némileg csodálkozva állapítja meg, hogy ahhoz képest, hogy mennyire sok döntő mérkőzés torkollik dögunalomba, mennyi szép találat esett fontos pillanatokban. És ezekre emlékszünk.

Ezekre, mert van róluk videó.
Ezekre, mert akkor születtek, amikor már volt televíziózás.
Ezekre, mert a fekete-fehér film már gagyi.
Ezekre, mert a többit elfelejtettük.

És ki emlékszik Orth Gyuri találatára az Újpest ellen, ki emlékszik Détári Döme pompás kiflijére a lengyelek ellen (pedig majdnem a magyar futball is feltámadt tőle), ki emlékszik Talapa Dzsoni pompás góljára (a 99-es MTK-Győr negyedik nudlija volt)? Megmondom, ki: senki. Legalábbis szinte. És egyáltalán látta valaki azt a csodás gólt, amit a múlt héten pottyantottam? Legalábbis szinte.

Mi kell hát ahhoz, hogy bekerülhessünk a top 50-be vagy 100-ba? (Most már az igaziakról beszélek, nem arról, amit a brüsszeli DVD-piacon sóztak jobb sorsra érdemes barátomra.) Először is nem árt, ha a gól valóban szép. (Csak Berkámp csodás megkerülős cselét feledném!)
Aztán nem árt, ha Ön egy híres játékos. (Mert például Ovennek az argentinok elleni találata tényleg szép volt, de azért láttunk már ilyet.)
Előny, ha Ön szép. (Mert Bekem félpályás gólja előtt is, és után is születtek hasonlóan szép félpályás gólok, de azokat nem a Bekem rúgta.)
Előny, ha Ön angol, vagy legalább Angliában játszik.
Nem árt, ha az Ön gólja a neten agyonnézett kisvideók között már előkészítve az összeállító rendelkezésére áll.
Nem árt, ha a kisvideó minősége jó. (Mert Ronald Kúman például semmilyen válogatásba nem kerül be a minőség miatt.)
Nem árt, ha egy döntőn rúgja a gólt (Zidán mesés kapáslövése) vagy legalábbis egy bajnokságot dönt el vele az utolsó percben (Riváldó ollója).
Nem árt, ha a gólöröme is emlékezetes (Kántóna).

Most nem árulom el, hogy melyik lett a legszebb gól azon a videón, amit ajánlottam fentebb (namégegyszer), de annyit elmondhatok, hogy Maradónának az angolok ellen lőtt 86-os találata rajta van.

Mezeket fel!

Fura, ha valaki tud filmet csinálni


Herendi Gábor pedig most már 2:1-re áll. Merthogy a Magyar Vándor nagyon nagy szar volt, a Valami Amerika viszont jó kis vígjátékocska, most meg itt a Lora, ami az Est.hu szerint magyar romantikus filmdráma. Tőlünk lehet, mindenesetre tök más, mint az előző kettő.

És akkor mielőtt göcsörtös ujjunkkal rámutogatnánk erre-arra, örüljünk egy nagyot, hogy itt van nekünk egy nagyon budapesti film. De csak úgy mellékesen. Nem akart ez az lenni, de mégis az (szemben pl. az egészen borzasztó Egyetleneimmel, ami nagyon akart, de). Az összes lakásbelsővel, a helyszínekkel, a zsé félmellék-, és a vidékről feljövő kereszt teljesen mellékszállal. Amikor meg a Lorát játszó Lucia Brawley kínai tornaciopőben tűnik fel, na az nagyon király érzés (vagy csak én vagyok ma nagyon hülye).

Szóval volt három évvel ezelőtt egy szerelmi háromszög (plusz fityegők), most meg az egyik csúcs már meghalt, a másik pszichésen vak lett, a harmadik meg csak szimplán nyomorult. Időjáték-térjáték ezerrel, de nagyon kitaláltan, elég jó párbeszédek (bár azért néha...), egészen király mellékszereplők és persze leköt mind a nagyon sok perc alatt. Apró ellenpont az oldalról belógó toleranicamese, ami a vakság kapcsán a különböző fogyatékosutalásokat/-jeleneteket persze abszolút hitelesíti, de a másszexuális vonal kicsit erőteljesre lett véve észrevétlenül: rátermett leszbi énekesnő, melegek házasságával kapcsolatos félmásodpercnyi hír a híradóban, meleg-, leszbi-, transzbár mint a veszélytelen vadulás színhelye. Drámának befejezést írni persze nehéz, mert ha happy end, akkor nyilván lenyálasozzuk, ha meg szomorka, akkor meg csak nyilván és különbenis. Itt se biztos, hogy halálra tapsoljuk magunkat, de az utolsó jelenetben legalább van egy kis vicc, meg egy kis homály, ami igen kellemes keverék.

kedd, január 23, 2007

Szakértő szakértő ellen

A németországi kézi-vb kapcsán írhatnánk egy csomó unalmas dologról, de mi csak egyről fogunk. Nem ejtünk szót arról, hogy a magyar csapat legjobbját, a képen látható Nenad Puljezevicset mennyire utálnánk, ha nem nálunk játszana, mert nem elég, hogy megfog mindent (ha a képből nem derülne ki: ő a kapusunk), de utána még ordít meg grimaszol (mint az ősszes délszláv kapus, vagy az a spanyol polókapus, akinek nem emlékszem most a nevére, de nagyon sokszor üvöltöttem neki a képernyőn keresztül, hogy köcsög). Arról sem fogunk (most) filozofálgatni, hogy a másik legjobbunk Ivo Diaz és hogy kettejük nevét taktikusan Diaz Ivonak illetve Puljezevics Nenadnak mondják a szpíkerek, ami nem probléma, csak van ez a nagyon görcsös, hát persze, hogy magyarok ők (és tényleg). Ki emlékszik arra, hogy Janics Natasa 2004-ben miután megnyerte a kajak egyest, úgy örült, hogy világgá kürtölte, hogy ő a legnagyobb magyar (merthogy addig azzal basztatták -már aki-, hogy ő nem is, mért ő indul akkor egyesben meg kettesben is).

Szóval nem ezekről a marhaságokról eresztünk most meg pár felesleges gondolatot, hanem arról, hogy mért van az, hogy a kézilabdaszakértők beszélni is értelmesebben tudnak, mint a "fociszakértők" (márminthogy a magyarok és márminthogy az alapvetés, hogy a kéziszakértők szakértenek a kézilabdához, a fociszakértők a focihoz meg nem). Tavaly nyáron pici csapatunk még a Pilpul blogjában dühöngött Verebes mágus, Kovács Franciaország-elnöke-Zsak-Sirakk,- Németoszág-elnöke-Merkel-asszony Kálmán vagy éppen Urbán szimplán-tahó-vagyok Flóri működésén (azóta Urbán a tv-ostromnál is bizonyított), úgyhogy most meglátjuk a jót is. Boros Attilának, aki a helyszínről szakért egész jó humora is van, ráadásul tiszta szívvel tudja csodálni az ellenfél tökéletes megmozdulásait is (nyilván mert azok is arról szólnak, hogy kedvenc sportága milyen szép), Mocsai Lajos Rátonyi Róbertet megszégyenítő gyorsasággal beszél, hogy mind a kétszáz első félidőből félretett jelenetet kommentálni tudja (és mindről érdemben mond valamit!), valahogy még levegőt is kap közben, és amikor a riporter hirtelen arra vált, hogy milyen neki, hogy a fia is ott játszik a csapatban, akkor simán átvált szakértőből apába, és még gügyögni se kezd.

Arról nem is beszélve, hogy senkinek nincs a ruháján olyan batár undorító reklám, mint Tornyi Barnabásnak.

Elvek, megint, de nem banalitás


lengi körül Hrant Dink tetemét amint az Agos c. lap szerkesztősége előtt fekszik az uccán, benne 3 golyó.




Örmény-török néhai polgárról, örmény-török kétnyelvű hetilap alapítószerkesztőjéről van szó, már érezhetjük is a probléma velejit. Részletekbe ne menjünk, Dink a poétikus "Törökország inzultálása" törvény alapján 2005-ben hivatalosan (jogilag) elítéltetett, majd nemhivatalos halálos fenyegtéseket kapott. Nyilván már előtte is, ezért hát őt is épp annyira érdekelték a fenyegetéseket, mint a rendőrséget. "Törökország inzultálásáért" (úgymint, örmény genocídium) ugyan hivatalosan nem jár halálbüntetés dehát ez most esetünkben, 3 golyóval, így esett.

Blogunkra azonban nem ezért került. Amikor a francia parlament is beiktatott egy kiváló törvényt, az "örmény genocídium tagadása ellen", Hrant Dink jelezte, nemsokára érkezik franciába és tagadni fog. Blogunkra ezért került. Azt már csak találgathatjuk, mi történt volna, ha odaér és tagad. Felteszem, elítélik. Kár, hogy nem esett meg.

hétfő, január 22, 2007

BB Évi és BB Jade



Frédi Flintoff barátunk naprakészen tudósít BB Jade angliai kalandjairól, a magyarhonban rekedtek pedig nem értik, minek ekkora felhajtás holmiféle rasszizmus miatt. Hogy a reality show sztárja csakis görény lehet mifelénk nem hipotézis (azaz bizonytásra váró feltevés), hanem réges-régóta közekeletű tény, afféle axióma (bizonyítás nélkül is érvényes sarkigazság). Ennek megfelelően Magyarországon már az első valóságshow-sorozatok megbuktak, kapcsoltunk át a kék fényre meg a Derrickre, ha már valóság kellett. Inkább néztük és még mindig nézzük Vágó úr kéremnek lassan hömpölygő dögunalmát, mint a bőrszerkóba öltözött Máté Krisztával dúsított Weakest linket, amiért pedig a hírek szerint a britek bomoltak (legalábbis a szőke amazon náluk úgy odanőtt a képernyőre, mint mifelénk a Vágó mester).

Hogy mégis akad hasonlóság a két ország médiavalóságában, inkább szomorú, mint vidám tapasztalat. Mert az még ugye kevés volna, hogy mindkét valóságversenyt ronda, nagyképű és tehetségtelen nők nyertek meg, akik az ízléstelenségből csináltak erényt. Erre még lehetett azt mondani, hogy végre nem a virtuális, mesterségesen megszebbített hölgyek-uraké a terep, itt vannak ők, akik mink vagyunk, csak mi éppenséggel nem kaptunk érte egy csomó pénzt. BB Jade is, és BB Évi is egyszerű lelkek, mindketten láthatóak pucéron a neten, BB Évi - éppen a konkurens valóságshow indulásának napján - élő egyenesben kamatyolt, BB Jade pedig rasszista. Na bumm.

De hol van itt a valóság?

A valóság a valóságshow után jön. Amikor BB Évi pillanatok alatt elveri a nyereményt, amikor teherbe esik a mit-tudjuk-mi-kitől, amikor már pornószínésznek sem kell (miért is kéne?), s amikor BB Jade visszamehet oda, ahonnan a lóvét szerezte, hogy újból kijöjjön, s egyből vissza is adja az újabb pénzt, hogy mentegetőzzön, hogy még az indiai külügyminiszter is szájára vegye a nevét, hogy még a vele interjút készítő riporter is inkább jótékonységi célokra ajánlja fel a munka utáni honort. Ahová belépnek, ott fű nem terem.

A nép, az istenadta nép felismerte bennük saját vágyait, nyomta az sms-t, hogy aztán az első adandó alkalommal visszakozzon. Ezek mi vagyunk, de mégsem, ezek mi vagyunk, és mi inkább nem kérünk saját magunkból... Potyoghatnak a krokodilkönnyek, a nép nem bocsájt meg...

Edzők edzők ellen


A nagy derbik hétvégéje volt ez az angol bajnokságban. Szombaton a Liverpúl fogadta a Cselszit (az első gól itt, a második itt), vasárnap pedig az Árzenál a Mencsesztert (mindhárom gól itt). A premierlíg első négy csapata egymás ellen, sőt mi több Ráfá Benítez Zsozé Murinnyó ellen, Arzén Venger Szőr Aleksz Fergászon ellen.

Az utóbbi időben az edzők szerepe mintha megnövekedett volna, s talán ez nem véletlen. Nem véletlen, hogy oly érzés támad fel bennünk olykor, mintha Verebes Mágustól Mezey karnagyon és Nyilasi Nyíl Tibor háttérvokalistán át Mészöly Szikla Kálmán szólistáig a magyar edzők mintha egy másik játékról beszélnének. És akkor most sirassuk megint együtt a magyar futballt.

Merthogy itten tényleg megváltozott valami. Ugyanakkor nem kell mindent a magyar edzőkre kenni, mert kis hazánkban velük is, nélkülük is szárazon maradnak a mezek meccs végére. Hacsak nem esik. Másrészt Angliában általában esik, de nemcsak ettől viezesek a mezek, s ott olyannyira jó futballt játszanak, hogy a magyar nem is tudom, miért jut még mindig, újra meg újra az eszembe.

Szombaton a 100. angol bajnokiját kispadon töltő Ráfá simán verte a 100. bajnokiján kispadosodó Zsozét. A kamera kétpercenként mutatta őket, Ráfá nyugalmát és csöndes örömét és Zsozét, ahogy tudja, hogy tudják, hogy tudja, hogy őt veszi a kamera. A 33. Wenger-Fergászon meccsen pedig Arzén csak a meccs végén örülhetett, hogy 13. győzelmével megerősítette vezetését Szőr Aleksszel szemben. Az már csak formaság, hogy mindezek mellett a Mencseszter Junájtid vezeti a bajnokságot, s második a szomorú tekintetű Zsozé Murinnyó csapata. A presztizs az presztizs, a bajnokság pedig tényleg nem ebben a fordulóban dőlt el.

Az én szívem már csak azért fáj, mert taktika ide, taktika oka, én jobb szeretném, ha ezek a meccsek inkább szólnának a logarléc Krácsról és a rongyláb Drogbáról, a tulok Rúniról meg az Ónriról, a Tyieriről persze. Dzserárd Lámpárd ellen, Krisztiánó Ronáldó Rosicki ellen. Satöbbi. Mert ezek az arcok tudnak valamit, s tényleg fontos dolog a taktika, tényleg fontosabbak az edzők, mint régenten (hisz nagyon rég még cserélni sem tudtak), tényleg össze kell rakni a csapatot (lásd a vébé megannyi edzői bakiját), de azért szerencsére még mindig nem ez dönti el a meccset. Az edzői tudás ugyanis még mindig olyan, mint a gyep: vagy jó, vagy nem, s ha mind a két csapatnak jó, akkor nem ez számít. Angliában jó a gyep, akkor meg mi számít?

Talán az, hogy Didié Drogba többször hasraesik, hogy a vagyonokért vásárolt Bállák egész egyszerűen kivonja magát a játékból, hogy a szintén vagyonokért vásárolt Sevcsenkónak idén nem megy. Az, hogy Krács és Küit formában vannak, hogy ez a Penent gyerek lőtt egy olyat, amilyet nem szokott. Hogy Rúni meg jött a jobb oldalon, ahogy szokott, s hogy Tyieri Ónri csak olyat csinál, amit senki nem szokott.

Ápropó Ónri... Tessenek csak visszanézni az Árzenál első gólját. Önök szerint Ónri csak-úgy, lesz-ami-lesz belepöccintett sarokkal vagy direkt tette Fánpörszi elé a bogyót? Önök szerint Rió Ferdinánd bakizott, aki elfelejtette lesre állítani a franciát (és teszem hozzá, a második gólnál is ő maradt le) vagy Ónri egész egyszerűen megállíthatatlan? Kétségeik vannak? Ha biztosak akarnak lenni benne, hogy direkt csinálta, ide skubizzanak. Ónrinál nincsenek véletlenek. Akármit mondott is neki az edzője.

vasárnap, január 21, 2007

Ejtve


volt már néhány szó korábban az idei angol Celebrity Big Brotherről. A dolgok amodáig fajultak, hogy mindenki meg volt győződve, hogy a képünk látható Jade valóban rasszizmustól fűtve és aztat használva kínozza (to bully) az indiai színész-szépséget, Shilpát. Gordon Brown, Tony utódja épp Indiában van (volt) így mi mást is hangsúlyozna sajtótájékoztatójában, mint hogy a brit, az kérem egy rendes, toleráns nép. A szerdánkénti Prime Minister Questionsön pedig miről is kérdeznék Tonyt, minthogy ez hogyan történhetett meg az országban.


Időközben 30 ezer fölé megy a panaszok száma a műsor ellen, a Channel 4 azonban fenntartja, itt nem egy "faji" kérdés van, hanem egy "osztály és kulturális kérdés". Felteszik a kérdést a Channel 4 szóvivőjének hogy a "faji" kérdés angolra fordítva ugyan mi volna ha nem "kulturális" kérdést. Választ egyelőre nem kaptunk.


A házban minderről persze semmit sem tudnak, de a Nagy Testvér azért interveniál, úgyismint segít Jade-nek rámutatni az ő saját patyolat orcájára. Mikor a nagy Testvér rákérdez privátim, Jade előbb nem veszi a lapot és arról kezd vartyogni, hogy ő sosem volt rasszista és most sem az, ám aztán felfejti a kommunikáció fonalát úgyismint a titkos üzenetet: Jade, nagyon-nagyon nagy szarban vagy. A parfüm-márkád már visszamondta a szerződésedet, azzal kampányolnak a bulvárlapok, hogy takarodjál a házból és médiaszakemberek szerint néked annyi.


Amint kijön a titok-szobából, Shilpához megy és könnyek között bevallja, vétkezett. Nem, dehogy volt rasszista, hiszen ő nem rasszista. Deviszont néhányan érthették úgy, hát igen. Te, Shilpa, te nem, ugye? Nem hát, ugye. Ugye, hát, nem. Na. Ugye. (Könnyek, összeborulás, szeretet. Függöny. ((Persze az elején majdnem megint összevesznek, Shilpának egy ideig nem tűnik fel az irányváltás, hogy ez most nem az a duma ahol leüvöltik a fejét, ahol megmondják neki hogy egy "hazug liba" stb.)))


Késő van már azonban, mert ekkor már kiszavazás-nap van, Jade meg is kapja a szavazatok 80 %-át és hazamegy.


A történetben még az a bájos, Jade úgy 4-5 éve éppen egy Big Brotherben tett szert hírnévre. Volt egy hájas, kiállhatatlan, hamisítatlan bitch, mindenkit kikészített, üvöltött, bömbölt, üvöltött. Főleg üvöltött. Imádta a nép. Most beküldték, mert a műsor egyébként - kiszámíthatóan - mérhetetlenül unalmas. Üvölt, üvölt, bömböl, üvölt. Az első alakítás nyomán 8 millió fontot keresett. A második után, reméljük, el is veszíti mind. Sok szerencsét hozzá.

szombat, január 20, 2007

A prűdség csúcsa


Aki rendes kritikát akar olvasni a Parfüm című filmről, az ne olvasson tovább, hanem kattintson mondjuk ide. Én most inkább dohogni fogok, hogy hogyan lehet tök bénává tenni (oké, túlzás) egy amúgy elég jó filmet. A testtel.

Tetszenek esetleg emlékezni a Gadjo dilo című műremekre? (Mondjuk ott nem egy jó filmet tettek tönkre, de a szitu ugyanez.) A szerelem női felének borotvált a hónaljja. ami mostanság nyugaton okés, de a filmben egy román cigánylánynál talán kevésbé életszagú.

No most akkor nézzük a Parfümöt. Annyit elárulunk a történetből, hogy a főszereplő fiatalember jelentős mennyiségű szép, fiatal lányt öldös mégpedig a XVIII. századi Franciaországban. Ráadásul meg se dugja őket, hanem bekeni a testüket állatzsírral, becsavarja őket valami anyagba, aztán kellő idő elteltével kiszedi őket az anyagból, és a zsírt egy megfelelő szerszámmal levakarja a testükről.

A lényeg, hogy látunk női testeket. Minusz pina. Ez így nem teljesen igaz, mert ha valaki a fenti linkre kattint, akkor az index kritikájához csatolt képen van, de én rohadtul nem emlékszem. Lehet, hogy mi vágott verziót kaptunk. Az mindenesetre biztos, hogy a csak pillanatnyira megmutatott hulláknál (nem mind a tizenpár nyúzgorálást nézetik meg velünk) semmi ilyesmivel nem találkozunk, pedig megesküdnénk rá, hogy a 18. századi francia nőknek is volt pinájuk. Én nem várom el minden filmtől, hogy egy Taxidermia legyen, de 2007-ben ez már gáz. És hamár a Gadjo dilonál a szőrkérdéssel jöttünk: a zindexes képen no pinaszőr, amit nem lehet azzal kivédeni, hogy a lányok fejét leborotválja a gyilkos, mert ott is marad sörte.

De az eddigieken még simán átsiklottunk volna, de van egy sokkal szomorúbb jelenet is. A történet végén főszereplőnket elkapják, halálra ítélik, majd a vesztőhelyre viszik, ami a kor követelményeinek megfelelően a város főtere, ahol Grasse apraja-nagyja megjelenik. A fenti kép ebből a jelenetből való, tessenek jól megnézni, ha rá tetszenek klikkolni, nagyobb lesz (kicsit). És akkor a kérdés: mi a furcsa képen? Igen-igen. Nincsenek 35-nél idősebb nők. Persze a filmben néhány közelin vannak, hiszen kivégzéskor gyűlölködve nézni és üvölteni legjobban 55 és 60 közötti házmesterfeleségek tudnak (na jó, akkoriban péknék). A Parfümben viszont (itt most nem részletezendő módon) a jelenet egy igen hosszú háttérorgiába csap át, ahol mindenki mindenkivel, azaz majdnem. Tehát hogy férfiak nőkkel igen, nők nőkkel (pardon: fiatalasszonyok fiatalasszonyokkal) igen, férfiak férfiakkal nem. És legfőképpen 40 feletti hölgyek Grasse városában nem kiváncsiak kivégzésre így mellüket sem himbálhatják a vásznon. A filmrendező bátorsága abból áll, hogy hajlandó néhány testesebb férfiú pókhasát megmutatni. (Ha valakinek kétségei lennének: fasz sincs. Illetve talán mintha egy arab kinézetű statisztánál, de őt amúgy se értettük, hogy kerül oda.)

Szóval ha valaki találkozik Tom Tykwer rendezővel, súgja neki a fülébe: lógó mell, petyhüdt fasz. És mosolyogjon rá kedvesen.

Svasztik haza! - II.

Ha ilyen hatásos lesz a német EU-elnökség, akkor még lehet átgondolt és összefogott európai külpolitika is: pár poszttal lejjebb már írtuk, hogy Merkel asszony (emlékszünk még arra az amerikai külügyminiszterre, akinek csak eposzi keresztneve volt? olbrájtasszony) szeretné rávenni a maradékokat, hogy büntessék a holokauszttagadást (meg a járulékos veszteséget). Olaszországot már meg is győzte. Ez így persze túl jól (illetve rosszul) hangzik, az igazság az, hogy lehetett tudni, hogy Berlusconi elhajtása után a balos kormánynak vannak ilyen tervei.

Az egészben csak az a vicces, hogy (amíg regnált) Berlusconi Izrael legnagyobb európai szövetségesének számított, a holokauszttagadást mégsem akarta bűntetni (pedig azt még a legbutább antiszemita is tudja, hogy ezek a törvények a genyó zsidók áskálódásai).

Aki pedig ennél is viccesebbet akar, az vessen egy pillantást a lengyel bel- és külpolitikára.

péntek, január 19, 2007

Németh Krisztián a MU-ban!


, szólt a hír a Nemzeti Sportban, állítólag címlapra is került az ügy még tavaly. Nem meglepő. A cikk "internetes forrásra" hivatkozott. Németh menedzsere az információt "sem megerősíteni, sem cáfolni" nem kívánta. Rejtély költözött kicsiny hazánkra, de örömteli rejtély.


Akkoriban (is) naponta kérdeztek, Gera hova megy, mert a "magyar lapok" megírták, hogy az Aston Villa, a Newcastle, a Tottenham (!), a Liverpool (!!), a Portsmouth, a Wigan (?) állnak sorba érte. (Most meg ugye a Middlesborough.) Akkor én megmondtam, hogy az "angol lapok" meg nem írták meg.


Köztünk legyen szólva, Gera nem hozott lázba. Németh azonban! Legott el is indultam a neten, hogy vajon mi lehet az internetes forrás. Nem volt nehéz megtalálni, mert egyetlen oldal volt, amin Németh és a MU egy sorban szerepeltek. Ez a lap Football Rumours volt, ahol valóban fehéren-feketén le volt írva, hogy Sir Alex januárban igazolná a tinisztárt. Üröm az örömben, bár erről (sem) a Nemzeti Sport nem számolt be, hogy ezt az oldalt az olvasók szerkesztik. Ki kell tölteni egy sablont, beírni, hogy ki hova megy és elküldeni. Frédi Flintoffot sajnos nem lehet eladni sehova, mert egy brigád "plauzibilitás" szempontjából lektorálja a beküldött híreket. (Bouba Diopot igen.) A mai napon nem lektoráltatott ki az a hír, mely szerint Thierry Henryt 30 millió fontért fogja a Liverpool leigazolni, valamint hogy a Chelsea a mai napon leigazolja Ronaldinhót. És itt megint jön az öröm, mert ma elküldöm nekik a hírt, hogy az MTK ráígért a Chelsea-re.

Gyászév


Eredetileg arról akartam hinni, hogy Hernádi Gyula Sirokkó című regénye tisztára olyan, mint egy Jancsó-film, tisztára a Szegénylegények meg a paranoia, s hogy mennyire ténylegből van, hogy a Hernádi meg a Jancsó, mint a borsó meg a héja (Oldás és kötés, Így jöttem, Szegénylegények, Csillagosok, katonák, Csend és kiáltás, Fényes szelek, Égi bárány, Technika és rítus, A pacifista, Még kér a nép, Szerelmem, Elektra, Magyar rapszódia, Allegro barbaro, A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon, Szörnyek évadja, Jézus Krisztus horoszkópja, Nostoi - Visszatérés, Isten hátrafelé megy, Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Anyád!... a szúnyogok, Utolsó vacsora az arabs szürkénél, Kelj fel, komám, ne aludjál, A mohácsi vész, Ede megevé ebédem). És nem tudtam, hogy Sirokkóból film is készült, és naná az is, hogy a Jancsó rendezte, meg kéne nézni. És azt sem tudtam, hogy még az Omega koncertfilmjét is együtt csinálták. És azt hittem, nem tudom, miért, hogy a Gyula bácsi tavaly halt meg, s ezért rákerestem a literán, s kiderült, hogy a Gyula bácsi már tavaly előtt meghalt szegény, viszont a litera elkezdte ontani a halált.

Én, megvallom, ledöbbentem. A tavalyi évben meghaltak fiatalok és öregek, főleg persze öregek, meghaltak magyarok és külföldiek, főleg persze magyarok. Meghaltak írók, költők (Bada Dada Tibor, Bella István, Beney Zsuzsa, Határ Győző, Jánosy István, Lázár Ervin, Somlyó György, Sütő András, Szász János), meghalt költőfejedelem (Faludy György) és performer (Halász Péter), meghaltak műfordítók (Bratka László, Hildegard Grosche), külföldi hírességek (Oriana Fallaci, Stanislaw Lem, Nagib Mahfúz, Oscar Pastior, Raja Rao, Muriel Spark, William Styron) és magyar értelmiségiek (Bécsy Tamás, Bence György, Bohár András, Domokos Mátyás, Kakuk Judit, Litván György, Mátis Lívia, Osztovits Levente, Tarnói Gizella).

Ez durván sok halott, nem?

Ehhez képest nem tűnt túl megrázónak, hogy a litera ezt is kidobta: Stephen King és John Irving még élnek, s arra kérik J. K. Rowlingot, hogy hagyja életben Pottert.

csütörtök, január 18, 2007

Poor, poor David


Belegondolt Ön abba, hogy Dévid Bekem július elsejétől öt éven keresztül cc. 1,116,296 Ft-ot fog keresni óránként? És persze nemcsak akkor, amikor éppen legendásan ível, s nem is akkor, amikor legendásan nem ível, hanem akkor is, amikor a klozeton ül, meg akkor is, amikor rányomja a krémet a fogkefére.


Belegondolt Ön abba, hogy hány óra alatt keresi meg Dévid az Ön éves fizetését? Kiszámolta, hogy hány óra éjszakai alvás kell neki, hogy az összes ingóságunkat és ingatlanunkat megvehesse? Őrizze meg nyugalmát, kérem, tetszett volna elmenni idejében fotballozni, most Önnel írna alá szerződést a focista rokker Lálász LA-ből.


S gondolkozott Ön azon, hogy egy kiégett futball-legendának vajon miért fizetnek ennyit a nagy tengeren túl?


Jelentem, nekem van időm ezen gondolkozni. Jelentem, hiába gondolkozom, sajnos csak az az egy magyarázat adódik, amit már mindenki tud. A bugyikról van szó.


A nagy hír bejelentése óta ugyanis a bugyik nedvesednek az Államokban. Tessenek például böngészgetni egy kicsit a Bekem-magazin meszidzs-bordját. Egy kedves lányka elmeséli, hogy ő bizony két éves kora óta szokkerol, s nem telt el bő két év, amikor négyévesen látta Bekemnek egy szép félpályás gólját, nyilván a híreset és megismételhetetlent. Azóta tudja, hol a helye, immár nemzőképes, s autogrammot remél. Ehhez hasonló történetektől hangos most Amerika, ott nők ülnek a lelátón, ott nők fociznak általában, s kislányok viselik az LA Galaxy Bekem-mezét. S hiába igyekszik valami sértőt benyögni Kálderon, a Reál elnöke, hogy monnyuk Bekem egy közepes képességű hálivúdi sztárral ér fel: hálivúdi sztárnak neveztetni egyáltalán nem sértés, s az, hogy hálivúdi sztárként Bekem közepes tehetségű volna, hát az meg csak nem igaz...


But come on... show some love - biztatja Meg nevű rajongója (életkora ismeretlen) a sztárt az idézett lapon. Remélem, Dévid megfogadja a tanácsot, s remélem, hogy elérkezett végre a futball szexuális forradalma. Félig átlátszó mezek, rövidnadrág alól elővillanó tanga. Come on... come soon...

szerda, január 17, 2007

Svasztik haza!


Pici blogunk nem bírja letagadni gyökereit és ráhajol a rasszizmusra. De csak mert figyel, hogy mi van. Rasszizmus az nincs, na de beszéd róla az van! (Oké rasszizmus is van, de amiről mi írunk, abban nincs.)

Van még szépességes koincidencia is! Hogy belép Románia meg Bulgária, és punkt akkor lesz Germánia a soros elnök. Kel koinci! A bolgár cigánygyűlölők kart karba az angol euroszkeptekkel és a kedves Zsanmaríval, és máris kész az EU-konform hatred-frakció. (Mohácsi Viktória meg tiltakozik.) És akkor Merkel azzal kezdi, hogy egyrészt nagyon kéne egy alkotmány (meg hogy legyen irány, együtt - ez remek), meg hogy akkor a maradék 18 állam is büntesse a holokauszttagadást meg a minden hozzá és nem hozzátartozó hatespeechet. Ja, meg a jelképeket, úgyhogy most már nemcsak Mohácsi Viktória, hanem a hinduk is tiltakoznak.

Az egészben az a rossz, hogy hallgatni kell a tv-ben az angol fascit, aki aszongya Merkelnek, hogy let the people speak és még igaza is van. Pedig a clear and present danger a szokásos kis rasszizmusra elégnek tűnik, csak alkalmazni kéne.

Ha viszont valaki csak adományokat gyűjt egy félhold alatt, meg toboroz, azzal semmi sincs kezdve.

Zsírautó és valószínűségszámítás


Zsír ez a verda – mondta egy barátom tavaly, amikor meglátta az új kocsimat. Persze a kocsi csak nekem új, legalább nekem, már négy éves volt, amikor vettem, s azóta az ötöt is betöltötte. Zsír.

Bejött a jóslat, az autóm tényleg zsír. A minap lemegyek a kocsihoz, sietnék, még a boltba is be akartam ugrani vele, s már persze benne voltam a késésben teljesen. Az autón meg ott van a zsír. Rajta a szélvédőn, hűvös az idő, szépen ráfagyott, van belőle bőven, elöl is hátul is. Döbbenet. Valakinek van ideje, otthon kislábaskában melegíti a zsírt, ahol ez történik, ott egész fazékkal esznek, van zsír dögivel, dől a zsír, szóval felmelegíti, hogy jól folyjon, gondolkozik, mit lehet kezdeni ennyi meleg zsírral, nosza, lemegyek, rálocsolom egy kocsi szélvédőjére, elöl is, hátul is, szopjon, akinek szopnia kell.

Gondolhatják, állok a kocsi mellett, jár a motor, olvasztom az ablakról a zsírt, csúszik a zsiradék fentről lefelé, én persze meg is őszültem időközben, állok egy szánalmas ronggyal, és megpróbálok legalább egy kis darabot kitörölni, ahol kiláthatok a szélvédőn. Reménytelen.

Jön egy néni, nincs nála kislábaska, van nála cekker, jön a boltból, s megszólít. Szépen megkér, hogy ne parkoljak oda, ahol éppen olvad a zsírautó, mert az ő fia már 1978 óta nap mint nap parkírozik a mondott helyen, az pedig nagy idő, lakótelepi őslakossal jobb nem kekeckedni. Mi? Lehet, hogy ez a bűbájos öreg néni öntötte le zsírral a kocsimat? Lehet, hogy a parkolóhelyért ölni tudna? Nézem a cekkert, van-e benne zsír, a múlt éjjel elfogyott talán odahaza, cekkerből ki, kisláboskába be, kocsira rá…

Közben a néni mondja a magáét, hogy hetvennyolc óta, azóta nap, mint nap, a fia ezt a helyet szereti, és hát későn ér haza a munkából és az új lakók mindig odaparkolnak a helyére, és akkor szegény kénytelen máshová parkolni, amiből pedig csak a baj származik folyton… Na persze. Szegény fiú, aki még mindig az anyjával lakik a telepen, őneki jár a parkoló, s aki nem hiszi, annak zsírt a pofájába…

Közben a néni mondja a magáét, hogy abból csak a baj van, ha nem a saját helyire áll az ember, mert például a múltkor is mi volt, a fia nem ide állt, mert egy hozzám hasonló elfoglalta a helyét, pedig közismert, hogy sokáig dolgozik… S amikor holtfáradtan hazajön, akkor a kínos helykeresés a parkolóban. Mondhatni megalázó. Persze. De mért olvad az a rohadt zsír ilyen lassan?

Közben a néni mondja a magáét, hogy a múltkor is baj történt, mert nem a helyire állt, s akkor valaki nekiment a kocsijának, az is itt a házban lakik, az is új persze, aki hetvennyolc óta, az ugyebár nem megy neki csak úgy, de ami még rosszabb, hogy nem akarta elismerni az illető, hogy ő ment neki, pedig a vak is látja, ottan az a kocsija, össze van törve, nekiment, mert a kisfiam nem oda állt, ahova kell, mert az új lakók mindig… És nekem mi közöm mindehhez? Ahogy olvad a zsír, valóban érzem, hogy nem akárki tette tönkre a kocsimat, ez nem egy nyugdíjas néni volt, aki együtt lakik a fiával, ebben a zsírban kérem szépen hús sült, ez a zsír szaglik…

Közben a néni mondja a magáét, hogy az az új lakó, aki nekiment a fiának, illetve a kocsinak, az nem ismerte el, csúnya dolog, most mondjam meg, persze nem mondom meg, mert már mondja tovább, hogy ki kellett hívni a rendőrt, és a rendőr is mondta, hogy két kocsi összepasszol, ezek bizony ütköztek… Majdnem megkérdezem, hogy nem nehéz-e a cekker, nem kell-e már menni szépen hazafelé, szép dolog a beszélgetés, de én mindjárt felrobbanok, már tíz perce meg kellett volna érkeznem és még a boltba se mentem be…

Közben a néni mondja a magáét, hogy de nemcsak ez volt, hanem a múltkor is nem ide parkolt a fia, aki hetvennyolc óta, hanem oda oldalt, és akkor meg képzeljem el, valaki vastagon leöntötte zsírral a kocsiját, hát ki tehetett ilyet, micsoda huliganizmus... ÁLLJON MEG A NÁSZMENET! Úgy höhögök közbe, hogy néniben is megáll az ütő, emlékeimből a parkoló képei villannak fel, látom a parkolót esőben, látom nyáron, látom hóban, s látom az autót, amelyik hetvennyolc óta ott parkol, és tényleg elöl egy piros… mögötte pedig, éppen ott, ahol most én zsírt olvasztok…

Csókolom, a maga fiának a kocsija – mutatok az enyémre – nem éppen egy ugyanilyen kocsi, mint az enyém? De igen – mondja a néni, és már el is battyogott a cekkerrel, mert arról nem volt szó, hogy én is beszélek, ő csak meg akart kérni, mert a fia már hetvennyolc óta parkol itt, én meg ugye új lakó…

Csúszik le a másnak szánt zsír a kocsim szélvédőjén, én meg azon gondolkozom, hogy hetvennyolc óta vajon hányszor fordult elő, hogy egy köcsög, akit feljelentett egy másik, zsírt akar önteni a másik kocsijára, de elvéti, mert éppen egy ugyanolyan kocsi áll azon a helyen, ahol hetvennyolc óta szokik parkírozni a másik, és a finom jelzés ugye célt téveszt, mert én (még) nem jelentettem fel, nekem nem kell tudnom, hogy hol a helyem, hányszor fordult elő, hogy éppen a céláldozat anyukája jön arra, s éppen ki is derül, hogy miként került tévedésből zsír az autómra. Zsír az autóm, s most már tudom, hogy amint lehet, elköltözöm… Ennek viszonylag nagy a valószínűsége.

Az erkölcs banalitása

,mert bár az eset Olaszliszkához is könnyen köthető, mégis az egykor sikeres Obersturmbannführer, Adolf Eichmann jut eszünkbe, amint pl. azt elemzi, hogy őt kizárólag a Harmadik Birodalomnak tett esküje sodorta bajba, amiután mit volt mit tenni, az eskü az eskü (volt mit tenni, akarom mondani) stb., vagyishogy ő többé soha, soha, never ever, niemals (nem) fog esküt tenni, őt nem lehet erre kényszeríteni, mert ha valaki hát akkor ő az aki tudja... ja, persze, vallomása előtt esküt fog tenni ha ebből neki előnye származik. nanáhogy.
És akkor még nem említettük, hogy Adolf azonképpen búcsúzott el akasztása előtt a körötte lévőktől - "Éljen Németország, éljen Argentina, éljen Ausztria! ... Sosem fogom elfelejteni őket! - amiképpen élők szoknak a halottól, s nem pedig fordítva. Rövodre fogva, egy szép gondolat jutott eszébe, egy felemelő gondolat, s ha ezt történetesen neki hallgatnia sem pedig mondania kellett volna a józan ész szerint, no... sag schon.
Szóval Angolországban Celebrity Big brother van, ez hoz minket lázba. A CBB-ben pedig egy indiai színésznő, Bollywood sztárja, Shilpa Shetty szerepel, meg még mások, meg még három, elnézést, hölgy. Most mit lehet csinálni egy házban, hetekig, a 3 hölgy nyilván belekötött Shilpába, akinek hülye akcentusa van, furán főz és az orrát is borotválja. Ez, gondolom, rendben is volna, de aztán kiderült - úgy derült ki, hogy 10 ezer levelet kapott a Channel 4, hogy a főszponzor távozással fenyegetőzött, s hogy minden újság címoldalán ez az ügy volt -, hogy ez bizony rasszizmus. Egyébként nem az, de nem ez a lényeg, hanem hogy ha rasszizmus, akkor már esemény. (Közeledünk a témámhoz.)
Úgyhogy a SkyNews-ban körül is kérdeztek. És itt egy indiai fiatalember jön a képbe, aki kijelentette a Sky News-ban, hogy ő ezt mélyen elítéli, hogy ez rasszizmus és hogy ő elvi (on principle) alapon tiltakozik ez ellen; és hogy következésképp ő (elvi alapon, tiltakozva) ex demonstratio nem is nézi többet a műsort.
- Completely?, így a riporter
- Not, not really.
- So you do watch it then, don't you?
- Oh, just to no what happens.
Hát nem is másért.

Beyond Olaszliszka





vasárnap, január 14, 2007

A leghíresebb magyar


Mert mi persze büszkék vagyunk Öcsi bácsira, ez az úr meg persze már nagyon francia, de azért mindenki tudja, amit tud. Esetleg el is énekli.
Ez az ember ma hivatalosan is a francia jobbközép elnökjelöltje lett, amiről a magyar portálok egyelőre úgy számoltak be, hogy ki-ki izlése szerint lerövidítette az MTI hírét. a franciák meg nyilván pártállásuk szerint: Le Monde, Figaro.
Ami érdekesebb, hogy a BBC-n ez volt a nap európai sztorija (na ja, arrafele tudják, mi a fontos): tegnap már egy (meglepően kedves) portré/előzetes futott náluk, és persze ma is képben voltak.

Akkor nézzük, mi is lesz április 18-án. Ne is: inkább, hogy hogyan volt ez eddig, mi volt múltkor (az előző részek tartalmából). Franciaországban az elnökválasztás kétfordulós, ami remek lehetőséget adott a helyi értelmiségnek, meg bárki másnak, hogy az elsőben kiélje szabadságvágyát. Egy éppen akkor Magyarországon tartozkodó ismerős szerint, az első fordulóban mindenki arra szavaz, akit szeretne, hogy elnök legyen, vagy akinek a szellemisége/támogatói köre/etc. a legszimpatikusabb. Aztán a második fordulóban mindenki választ a nagy jobboldali és a nagy baloldali jelölt között. A köldöknézésbe fulladt szabadságvágynak öt éve az lett a vége, hogy Le Pen lenyomta az elaprózodott szavazatok miatt harmadik helyre szorult szoci aspiránst, így a második fordulóra a baloldal jelölt nélkül maradt, a párizsi (balos) értelmiség meg mehetett kesztyűvel, meg orrbefogva (egy csomóan tényleg ezt csinálták, emlékszem a híradókra, de erre most nem kerestem rá) szavazni Chiracra, hogy megmutassák, Franciaországban azért rendben vannak a dolgok, csak 20% szélsőjobbos van. Megnyugodtunk.

Most ez nem várható, a kis jelöltek bénán állnak, nyilván Royal-Sarko párharc lesz a második fordulóban. Amit szerintem simán nyer Nagybócsa nemese, dagadhat a magyar kebel.

Ja, és ilyen az, amikor egy politikus nem blogol, hanem kampányol.

péntek, január 12, 2007

Mennyit nyom Gera?


A Nemzeti Sport tegnap szenzációs rövidhírt közölt: Gera a legjobbak között.

A mi Geránk.

Egy tekintélyes brit napilap, az Independent ugyanis egy olyan cikket jelentetett meg, melyben összeszedték azt a húsz potenciális játékost, aki a nem-premierlígből esetleg átmehet a premierlígbe. A rövid összefoglaló szerint Gera ivott és drogozott, majd rátalált Istenre, azóta meg csak a csapata volt béna, ő meg sérült. Mándy Csempe Pempéje is csak málnaszörpöt ivott a szünetben, Gera is csak a csapatért él-hal.

Az Independent az árat is megadta, amit a Nemzeti Sport készségesen átszámolt nekünk magyar forintra. Gera tehát 675 millió HUF.

Csakhogy ha futballról van szó, s röpködnek az összegek, akkor mindig van csakhogy.

Feljebb siklik a pillantás a Nemzeti Sporton, s a kis hír fölött a nagy hír: a Reálmadrid el akarja adni Bekemet, Ronáldót és Kásszánót. Bekem például potom - átszámították nekünk, s ezt ismét megköszönjük - 1,6 milliárd HUF. Durván két és fél Gera. Kásszánó csupán másfél Gera. Csak Ronáldó ér valamit, ő hét és fél Geráért mehet.

Az arányokon sokat gondolkoztam. Vajon jobb lenne a Reálmadrid, ha hét és fél Gera lépne pályára egy Ronáldó helyett, s a második félidő derekán Kápelló mester a gyengén muzsikáló Robinnyó helyett behozna a jobb szélre még két és felet? Nem hiszem. Mi lehet akkor a titok?

Jelentem, nekem van időm ezen gondolkozni. Jelentem, rájöttem. Súlyra mérik őket. Bekem is egyre kerekedik, egy tisztes családapáról beszélünk, ő már két és fél Gera, Kásszánó alacsonyabb ugyan, de izmosabb, Ronáldó pedig a világbajnokságon még kilenc Gera volt, de mára már olcsóbb...

Jelentem, mire meglett a megoldás, Bekem már be is jelentette, hogy a galaktikusoktól a galaktikusokhoz megy: a Loszándzselesz Gálákszi csapatában folytatja karrierjét. Ott az ötszázszorosát fogja keresni annak, amit a csapattársai kapnak. Azaz évente - ezt most én számoltam át nektek a mai árfolyamon - 9,820,840,002 HUF-t. Gera ugyebár két és félszer kevesebbet keresne (pontosabban 2,3-szor kevesebbet), azaz 4,269,930,435 HUF-t évente.

Zoli, én a helyedben mennék Amerikába, kábé a kétszáztizenhétszeresét keresnéd meg annak, amit a csapattársaid keresnek. Csakhogy még Bekemet nem számoltam bele a fizetésátlagba. Csakhogy.

Minden mindennel összefügg

A hír: csomó lengyel jelentkezik Észak- Írországba (és Angliába) rendőrnek, ahol amúgy is emelni kell a katkók arányát a zsaruk közt (is).

Hát, ez tök jó. A lengyelek ellepnek mindent, ami szigeten van és kicsit Európa. A protsziknak meg jól jön a máshogyan katkó (vajn tényleg máshogyan?) segítség az egyensúly kijátszására.
De mindegy : pár év(tized) és a a dugóverseny elveszik, majd jöhet a beígért népszavazás és máris eggyel kevesebb csapat fog indulni az EB-selejtezőkön.

Amúgy ézakír témában kellemes olvasmány: Robert McLiam Wilson Az Euréka utca.

szombat, január 06, 2007

Szerbia behódol a zsidó világösszeesküvésnek!!!

Beszarás, beszarás, beszarás! A szerb kormány a Shabot6000-en hirdet! Ezzel a szöveggel, hogy

A young democracy, rich in tradition, with religious and press freedom.

A democratic Serbia is the key to stability in the Balkans, an inspiration to all in the region.

The New Serbia


An investment in democracy that's working.
Úgy látszik rájöttek, hogy csak a nyújorker libsiket kell meggyőzni és akkor jó lesz nekik.

W

Egy csak egy legény van a gáton hírportálügyileg Magyarhonban, azt is illik lassacskán fikázni miszerint bulvár lett (mi más?). Persze az indexen kívül vannak más híroldalak is, de azok közül nem nehéz kitűnni: legtöbbjük kevés értelmes információval szolgál (itt persze az indexnek is volna mit javulnia), bénán elővezetve, ráadásul nem nagyon tudják, hogy mivel többek egy napilapnál (azt leszámítva, hogy napközben is lehet frissülni, meg lehet csinálni fórumot, meg blogot az olvasóknak).

Ezzel szemben az indexnek van jól felismerhető stílusa (amit persze lehet utálni, és teszik is sokan), de ami a legfontosabb: pontos képük van arról, hogy mit kezdjenek magukkal. Ez leginkább "blogosodásukon" látszik, amit ők csinálnak gyakorlatilag egyedül (a HVG média- illetve szerkesztőségi blogját vagy a nol és a hírszerző egynémely szerkesztőjének naplóját inkább meg se említsük). A vicc az egészben az, hogy a blog szó 2004-ben a lett az év szava (még egyszer az m1-en volt is róla egy médiamix-műsor), szóval az index se siette el a dolgot, de simán rávert mindenkire, akik egyelőre be se neveztek a versenybe.

Egy profi közösségi és/vagy tematikus blogban az tud jó lenni, ami egy médiában jártas ismerősöm szerint a Heti Hetes titka volt. Ez így első hallásra - a HH mostani és már jó ideje tartó mélyrepülése miatt - elég erős, de eleinte azért nagy volt a siker, és renben is volt a dolog, csak az emberkéket cserélni kellett volna (legkésőbb a kormányváltáskor), esetleg az egészet a lejtmenet elején megszűntetni. Szóval a hiteles vélemény szerint az attól működött, hogy az ember úgy érezhette, hogy egy jó társaságban ül, és a jófejek pont azt mondják, amit ő gondol, és még olyan viccesen is bírják megfogalmazni. Persze ehhez az kell, hogy a szereplők profik legyenek és tényleg érdekesen adják elő magukat. Na egy blog pont ezt tud(hat)ja azzal a plusszal, hogy itt még a kommentek révén bele is szólhat a k. olvasó, sőt, lelkismeretes blogger válaszol is.

És az index kerített is több témában érdekesen író hozzáértőket. A Homárnál teljesen, a Comment.comnál pedig részben házon belül megoldották a szerzőkérdést, a Művelt Alkeszhez meg improtáltak embereket.

Az egyszemélyes blogokkal nekem az a bajom (elvileg itten lesznek mások is, csak még győzködik magukat vagy éppen rugaszkodnak neki), hogy ahhoz nagyon jól kéne tudni írni, hogy ne legyen a dolog unalmas, kiszámítható. Az indexnek két (viszonylag friss) ilyenje van: a Subba (ami azért a könnyebb eset, mert a bulváron kérődzve bulvárt létrehozni -mégha szerintem viccesen is- nem olyan nagy nehézség), meg a címben is jelzett (bár nekem a W azért egy ideig még inkább Woland mestert jelenti) Tóta W-blog.

Na ez utóbbi nagyobb gáz (persze nyilván olvassák sokan, szóval pénzügyileg biztos oké, már reklámok is vannak). Tótának tényleg van stílusa (utáják is érte sokan), de tényleg uncsi és kiszámítható máris(!). Ezen felül a felszinesség mintapéldája (mondjuk napi egy a kiszabott penzum, szóval sok lehetősége nincs), ami nem lenne akkora tragédia, csak látványosan mást gondol magáról (meg a fanok is az írásairól). Az egészben az az igazán rossz, hogy így a "rendes" indexes írásai is ilyenek lesznek (mondjuk sose volt egy mélyelemző), nem véletlenül posztolja azokat is - nem lógnak ki a sorból. Ez amúgy azért idegesítő, mert pl. a Subbát felbüfiző Bedének sikerül érdemlegeset alkotnia, amikor olyat akar lásd pl. az oldalt is megtalálható karácsonyi cuccot vagy ezt a nyárvégit a matulán (a tartalmukkal lehet nem egyet érteni, de azt nehéz volna vitatni, hogy jól átgondolt és végigvitt írások), Szily pedig (aki a Homár atyja) a legviccesebbet írta a politikáról(?).

hétfő, január 01, 2007

A következő rész tartalmából

Helen el akarja intézni Nándival a holding ügyeit. Az orvosok Magdi só-szintjéről tanácskoznak, és találgatnak, hogy mi történhetett a kislánnyal, miközben Viktor és Dóra nyomozásba kezdenek. Roland pánikszerűen elmondja Lindának, hogy mekkora pácban van. Nándi kifogásokat keres Klári előtt, hogy miért nem végzi rendesen a munkáját. Roland szinte biztos abban, hogy Richárd cserélte vissza a pénzes táskákat, Linda pedig megjátssza, hogy nem tud semmiről. Nándi nem találja a holding iratait. Búcsúpartit adnak Sárának a Pongrácz villában. Kardos hamarosan Chicagóba indul, betölteni az ottani új posztját, de Réka eléri, hogy maradjon még egy hetet.
Ez itten a Jóban Rosszban holnapi 441. részének az ismertetője. Pont olyan, amilyen a sorozat maga. Legalábbis így képzelem, eddig elkerültük egymást.

Most viszont kölcsönkaptam a Sírhant művek első évadát dvd-n, és meglepődve tapasztaltam, hogy a hátsó boritón ugyanilyen szintű összefoglalók állnak:

Nagynénje halála után Tracy - David legnagyobb rajongója - Fisheréket kéri fel a temetés lebonyolítására. Nemsokára kiderül Tracyről, hogy rendezvényszervező létére nem éppen társasági ember. Brenda kapcsolata Billyvel a lehető legrosszabbra fordul, mikor Nate és saját életét is kockára teszi. David rákényszerül, hogy a templomban állást foglaljon szexualitásával kapcsolatban. Claire nem veszi észre, hogy Gabe milyen rossz állapotban van. Ruth szerelmi élete válaszút elé érkezik: döntenie kell Hiram vagy Nikolai mellett. Rico élettel tölti meg a temetkezési vállalkozás helyiségeit.
Az ember nem érzi a különbséget. Minthogy egy-két különős szón (temetkezési vállakozás, szexualitás) kívül nincs is. Én szívesen elhiszem, hogy nem lehet épkézláb rezümét írni, csak azt nem értem, hogy akkor minek kell? Mert ha valaki megvesz/kölcsönkap egy dvd-t, akkor már csak belenéz, és akkor majd eldönti, hogy végigüli-e. Ez a pár béna mondat biztos nem csinál kedvet hozzá.