hétfő, március 31, 2008

Sursum Corda!

Előkerült a videoklip őse!

(tudósítónktól)

Archaikus mozgóképlelet került elő egy koragótikus templomrom ásatásakor. A díszlet és koreográfia egysége kelet-európai mestert sejtet.

A felvételen szereplő trubadúr egyszerre négy hölgy szívét töri össze, ez szinte egyedülálló a zsidó-keresztény kultúrkörben.

A különlegesen érdekes lelet tisztítás és restaurálás után világkörüli vándorkiállításon mutatkozik be a Viasat-3 műsorán.

">

péntek, március 28, 2008

csütörtök, március 27, 2008

Szakkoment Retro

"Azt hiszem, hogy az angolok a very nice kifejezést fogják most magyarul megtalálni vagy megtanulni ez után."

szerda, március 26, 2008

hétfő, március 24, 2008

Te pécézel, én pécézek, mi pécézünk

Névnapomra kaptam egy könyvet Bátyámtól. Művészet és hatalom - A Kádár-korszak művészete a címe, a JAK adta ki 2005-ben. Elteltem a családi ebédtől, isteni volt a szőlős pulyka (mazsolás-fehérboros mártás!) és a krokett, elheveredem és olvasok.
Kukorelly Endre 666 címmel - minő számmisztika, ördögi! - a Kortárs és az Új írás 66/6-os számaiból szemezget, az előszó szerint szövege "sajátos, esszéisztikus, irodalmi", melyben "két akkoriban mainstream irodalmi folyóirat /.../ számain keresztül a korszak irodalompolitikáját, kanonizációs törekvéseit mutatja be".
Mit mutat be Kukorelly, azon túl, hogy valamiért kipécézi Wéber Antalt, éppen az ő korabeli tanulmányaiból kiollózott, s nyilván roppantul felháborító idézetek keretezik ezt a "sajátos, esszéisztikus, irodalmi", egyébként bátortalanul modoros írást?
"Nagyjából végigolvastam a Kortárs és az Új Írás 66/6-os számait. /.../ Az irodalmi rész nagyjából olvashatatlan. Ha úgy vesszük. Ne vegyük úgy. Szürke betűtenger, 133 kortárs magyar író-költő, ha jól számolom, alig találni olvasható szöveget. /.../ Néhány komilfó 'nagy-öreg' (Illyés, Déry, Illés Endre), régi elvtársak (Karikás Frigyes, Hidas Antal, Kahána Mózes), káder-írók (Simon István, Devecseri Gábor, Vészi Endre, Váci Mihály, Kónya Lajos, Fodor József, Dobozy Imre, /.../, Galgóczi Erzsébet /.../), néhány erdélyi (Kányádi, Farkas Árpád), pár kezdő (Csiki László, Csaplár Vilmos, Marosi Gyula, Dobai Péter), a többinek, legtöbbjüknek nevét se hallottam."
Szemezgetett belőlük, s nagyjából olvashatatlannak találtattak.
Nekem csak egy kérdésem van:
Olvastál már Kukorellyt, Bandi?
(Segítek: Nagyjából olvashatatlan.
Ha úgy vesszük. Ne vegyük úgy. - Így megfelel?)

szerda, március 19, 2008

"Mert mindenben elérkezik egyszer az utoljára"


Odafenn szépen, sorban kialudtak a csillagok. - így végződik Arthur C. Clarke legendás kis novellája, az "Isten kilencmilliárd neve". A poént azért merem így lelőni, mert a novella igen közismert, s keresztbe-kasul terjed az interneten is, csupán a szerzői jogok iránti tiszteletemből nem másolom ide én is. Másrészt pedig, én legalábbis, minden újraolvasás után rácsodálkozom erre a poénra.
Az Isten kilencmilliárd nevében egy tibeti kolostor vásárol egy automata számítógépet, hogy egy csöppet meggyorsítsa addig évszázadok derekas körmölésével teljesedő küldetését: Isten összes lehetséges nevének leírásával teljesíteni az Örökkévaló rendelését.
A Mark-5 masina bérbeadói, a tudósok töprengenek, "pozdorjává törik-e a szerzetesek a számítógépet dühükben és csalódásukban? Vagy nyugodtan leülnek, és újra kezdik számításaikat?", majd szökésüket tervezik a reakciók elől.
De van, ami elől nem lehet megszökni.

2008. március 19-én meghalt a kilencvenéves Arthur C. Clarke, Kubrick méltó alkotótársa, az Isaac Asimovval örökké (s nagyon mulattató levélváltásokban megmutatkozó) versenyben lévő, életében bálvánnyá vált sci-fi író. Halálhíre nem ért egészen váratlanul, mégis megrendít "első nagyhatású olvasmányélményem" halála - hisz én nem indiánsztorikat, s nem is Rejtőt olvastam, hanem Clarke könyveit faltam 14 évesen.

Később felfedeztem magamnak újra, s ekkorra tudatosodott bennem, hogy rajongótábora elsősorban tudományosan megalapozott, pengeéles okfejtéseit kedvelte benne, s nem kevésbé az emberiségbe, a nagy, közös vállalásokba vetett hitét, pózolástól mentes, mindentudó racionalizmusát. Amikor épp nem Mandelbrot különös fraktálgeometriájába feledkezett bele, összetéveszthetetlenül ironikus társadalomkritikát adott szereplői szájába - vagy karakteres véleményének adott hangot a vallásokról és az emberiséget megosztó más babonaságokról is.
De azért nem véletlen, hogy megírta az Isten kilencmilliárd nevét.
"A Láma (...) megigazította selyemtalárját, és gondosan eltette a logarlécet, melyet valutaátszámításoknál használt."