Mi van ma' a BBC-nel?

Kit erdekel, hogy leadjak-e a gazai charity-felhivast, de az azert megiscsak vicces, hogy kiket engednek a Championship (masodosztaly, ha valaki esetleg) elo kozvetitesehez. Idezunk:

Correction - 5:26
The ball is sent over by Mark Kennedy, save made by Keiren Westwood.

5:26
Mark Kennedy produces a cross, save by Keiren Westwood.

Correction - 8:42
Foul by Elliott Ward on Jay Bothroyd, free kick awarded. Mark Kennedy delivers the ball from the free kick left-footed from left channel, comfortable save by Keiren Westwood.

8:42
Elliott Ward gives away a free kick for an unfair challenge on Jay Bothroyd. The free kick is swung in left-footed by Mark Kennedy, save by Keiren Westwood.

Correction - 12:14
Freddy Eastwood takes a shot. Brilliant save by Peter Enckelman.

12:14
Freddy Eastwood takes a shot. Save by Peter Enckelman.

Correction - 13:23
Paul Parry has an effort at goal from outside the box which misses left.

13:23
Paul Parry produces a left-footed shot from outside the box and misses left.

Es ez meg csak az elso negyed ora!

A szakértő közönség mulat

Ez volt a negyedik memphis-i mozi, ahol tiszteletemet tettem. A helyi félművész (nincs helyjegy). Persze nem tudom, egészen művész van-e. Szóval Malco on the Square, Midtown, Memphis. Kívűlről ugyanolyan béna zöld neoncsík, mint a többi Malco mozi, belülről aranyos kávézó, jó fotelok, Taratino-, Cohen tesó- és ötvenes évekbeli plakátok. A parkolóban csupa nagyon jó kocsi. (Mínusz az én madárszarosom.) Mostanában mániám a feka-arány becsülgetése, hát itt nem nagyon fordulnak elő.

A film Sam Mendes Revolutionary Road-ja, amiért Kate Winslet már kapott egy Aranyglóbuszt és még kaphat egy Oscart. Ötvenes évek, fojtott külvárosi semmittevés kis értelmiségi-bohó elvágyódással. Láttunk már ilyet, fogunk is még, nekem a film második fele lényegesen jobban bejött, mint az első.

Mindenestre mozinak gyönyörű tragédiával vége, villanyok fel, lássuk-halljuk a reakciókat. (Amúgy tényleg művész, 10% ottmarad a stáblistára.) Végülis kicsit róluk is szólt ez az egész. Memphis mezőváros jómódú középpolgárának lenni az van olyan, mint mondjuk New Jersey-ből New Yorkba ingázni.

„’twas sooo sad!”

Hja, valahogy ezen az amerikai nyelven nem is nagyon lehet mást.

(Amúgy a filmben szerepel egy őrült matematikus, akinek PhD-je is van, és mindig megmondja a frankót, de sajnos nem tud már matekozni, mert az elektrosokkos kezelésektől már nem tud, de nem baj, mert a matek úgyis olyan unalmas.)

Hon, we might have to rethink this civil rights thing

Tegnapelőtt megfutamodtam a mozi elől a hosszú sor miatt, úgyhogy ma muszáj volt bepótolni. Persze nem terveztem előre, de ha kicsit jobban belegondolok, egy M.L.K-napi Polgárjogi Múzeum látogatás abban a városban, ahol Martin Luther Kinget lelőtték és ahol a lakosság több, mint fele fekete, ráadásul az egész egy nappal Obama beiktatása előtt, szóval voltak jelek. Viszont most legalább dél volt, sütött a nap (bár fújt a szél is és csak 3-4 fok volt, tegnap jobb lett volna), csak a sorállás végén fáztam kicsit.

Ezek a dolgok voltak viccesek a várakozás közben:

- egy csapat hatvan körüli feka, akik egy SUV-on meg az utánfutóján bömböltettek hip-hopot és énekeltek hozzá,

- egy military-ba öltözött 25 körüli feka, aki a Bibliával a kezében prófétált,

- egy a múzeum bojkottjára felhívó transzparens, merthogy az az igazságtalanságnak állít emlékművet 10M $-ért ezzel M.L.K. emlékét sérti,

- két köcsög fehér, akik a relikviabizniszbe a helyi Commercial Appeal bekeretezett ünnepi számával szálltak be: Yes He Did,

- a túloldalról egy olyan (szintén bekeretezett) kép, ahol kábé húsz komoly feka érinti meg Obama-t és együt imádkoznak/esküsznek valamire.

Mivel óriási volt a tömeg, eléggé hajtották az embereket (sokakat persze nem kellett, rohantak maguktól is), nyilván egy csomó minden kimaradt,de az első ránézésre nyilvánvaló volt, hogy itt a civil rights=black anti-segregation movements. Nincs is ezzel semmi baj (egy olyan városban, ahol...), kicsit furcsa volt viszont, hogy az igen részletes történelmi összefoglaló az M.L.K.-gyilkosság után szinte véget ér.

Amúgy maga a kiállítás nagyon sok képet, videót tartalmaz, interaktív rész viszont csak a végén nagyon kevés van. A múzeum három épületből áll: a Lorraine szálló, ahol M.L.K. megszállt és ahol a halálos lövést kapta (ebben a szobában fejeződikbe a tárlat első fele), a szomszédos épület,illetve a szemközti, ahonnan a gyilkos lőtt (azt a wc-t is meg lehet tekinteni).

A látogatók kábé 99 százaléka volt feka, mintha egy magyarországi holkauszt- vagy cigusügyi akármicsoda lenne. És persze az egész nagyon demokrata: egy egyszobás Obama-kiállítás, amit ki sem lehet kerülni az elején, az alapítvány évenkénti díjazottjai között Bill Clinton és Al Gore (ez utóbbi a nemzetközi(!!??) kategóriában), a shop-ban nagyjából fele-fele az M.L.K.-Obama arány (az utcán Obama tarol).

Holnap nagy ünneplés lesz.

(Aztán hazafelé én már a 2020-as Alteracion! Jimenez! kampányra gyúrtam és egy Taco Bellben kajáltam.)

Színészt csinálnak-e Brad Pittből?

Tehát elmentem megnézni a Benjamin Button külömös története című filmet. Egész pontosan kétszer, mert első próbálkozásra péntek este a fő mozi előtt több száz méteres sor állt (mégha valószínűleg nem is erre a filmre, de a pénztár közös úgyhogy mindegy). Aztán ma egy kevésbé fő moziban (mindenki feka rajtam és az egyik jegyszedőn kívül), sikerült.


A Scott Fitzgerald regénye alapján készült moziban Brad Pitt visszafelé öregszik, azaz a teste fiatalodik, de szellemileg ugyanazt az utat járja be, mint egy normális ember.

Több szép és jó színésznőt tettek Pitt mellé. Ezen kívül még szépesebben van fényképezve, mint amikor Pados Gyulának azt mondják, hogy legyen szép.


De a lényeges kérdés a post címében hangzik el: most akkor, ha ilyen fura szerepekkel (mint pl. a Burn after reading-ben) látjuk ezt a csávót, akkor tényleg ő lesz, akire a 21. század elejéről mint nagy színészre fogunk emlékezni. Cate Blanchett-tel most azért jobbak, mint a Bábelban.

Léc a magasban

Izrael szombat este szárazföldi offenzívát indított a Gázai övezet ellen, a támadás célja a szélsőséges Hamász állásainak megsemmisítése, ahonnan folyamatosan rakétatámadásokat indítanak izraeli célpontok ellen, ismételte meg Ehud Barak védelmi miniszter a nyolcadik napja tartó, és eddig levegőből vívott harcról az izraeli álláspontot.

Remélem, nem hihetünk Ehud Baraknak.

Ezt a háborút a két és fél évvel ezelőtti libanonihoz szokás hasonlítani, aminek az izraeli katonai töketlenkedésen kívül az izraeli diplomáciai/tálalásügyi töketlenkedés volt a jellemzője. Most a palesztín áldozatoknak a nemzetközi illetve palesztín források szerint is 70-80 százaléka köthető a Hamaszhoz, a hivatalos izraeli álláspont pedig folyamatosan a fenti idézet. Ezt minden valószínűség szerint az IDF el tudja érni, csak az volna a kérdés, hogy mikor, és hogy mit tekint pl. Ehud Barak a Hamasz megfelelő meggyengítésének.

Viszont a kilövőállásokat meg lehet semmisíteni repülőről is. Kicsit nehézkesebb, tovább tart, cserébe kevesebb izraeli áldozattal jár. Az izraeli közvélemény pár napja még nem igen akarta a szárazföldi hadműveletet éppen ezért. Az viszont nehezen hihető, hogy 8 napja ne tudta volna az izraeli vezetés, hogy ők kellő légi előkészítés után akarni fogják a földi csapatok bevetését.

Elhangzottak olyan nyilatkozatok, hogy a Hamasz a legtöbbet a gázai palesztínoknak árt. Állítólag arabul beszélő izraeli katonák is ilyeneket mondanak mindenféle araboknak szánt médiákokban, ilyesmik vannak a ledobott szórólapokon.

Ezért én úgy veszem, hogy ennek az akciónak a célja a Hamasz hatalomból való eltávolítása, és a Fatah oda besegítése. És ehhez is fogom majd mérni a sikerességét. A dolognak csak az egyik fele a katonai akció, hiszen a Hamasz totális kiirtása (olyan nem lehet) esetén sem alapozhatja meg Izrael a Fatah legitimitását. Elég furán nézne ki Mahmud Abbasz, amint néhány IDF-katona pajzsra emeli. Márpedig muszáj, hogy Izraelnek legyen terve valami ilyesmire. Reményeim szerint van is, csak Ehud Barak és a többiek inkább nem kötik az orrunkra.

Ha összejön, akkor az USA Irakostul, Afganisztánostul mehet tanulni az esti héderbe. Ha nem, akkor maradhatunk a ki kezdte, ki a nagyobb agresszor, stb. fölötte érdekes kérdéseinél.