Edzők edzők ellen

A nagy derbik hétvégéje volt ez az angol bajnokságban. Szombaton a Liverpúl fogadta a Cselszit (az első gól itt, a második itt), vasárnap pedig az Árzenál a Mencsesztert (mindhárom gól itt). A premierlíg első négy csapata egymás ellen, sőt mi több Ráfá Benítez Zsozé Murinnyó ellen, Arzén Venger Szőr Aleksz Fergászon ellen.

Az utóbbi időben az edzők szerepe mintha megnövekedett volna, s talán ez nem véletlen. Nem véletlen, hogy oly érzés támad fel bennünk olykor, mintha Verebes Mágustól Mezey karnagyon és Nyilasi Nyíl Tibor háttérvokalistán át Mészöly Szikla Kálmán szólistáig a magyar edzők mintha egy másik játékról beszélnének. És akkor most sirassuk megint együtt a magyar futballt.

Merthogy itten tényleg megváltozott valami. Ugyanakkor nem kell mindent a magyar edzőkre kenni, mert kis hazánkban velük is, nélkülük is szárazon maradnak a mezek meccs végére. Hacsak nem esik. Másrészt Angliában általában esik, de nemcsak ettől viezesek a mezek, s ott olyannyira jó futballt játszanak, hogy a magyar nem is tudom, miért jut még mindig, újra meg újra az eszembe.

Szombaton a 100. angol bajnokiját kispadon töltő Ráfá simán verte a 100. bajnokiján kispadosodó Zsozét. A kamera kétpercenként mutatta őket, Ráfá nyugalmát és csöndes örömét és Zsozét, ahogy tudja, hogy tudják, hogy tudja, hogy őt veszi a kamera. A 33. Wenger-Fergászon meccsen pedig Arzén csak a meccs végén örülhetett, hogy 13. győzelmével megerősítette vezetését Szőr Aleksszel szemben. Az már csak formaság, hogy mindezek mellett a Mencseszter Junájtid vezeti a bajnokságot, s második a szomorú tekintetű Zsozé Murinnyó csapata. A presztizs az presztizs, a bajnokság pedig tényleg nem ebben a fordulóban dőlt el.

Az én szívem már csak azért fáj, mert taktika ide, taktika oka, én jobb szeretném, ha ezek a meccsek inkább szólnának a logarléc Krácsról és a rongyláb Drogbáról, a tulok Rúniról meg az Ónriról, a Tyieriről persze. Dzserárd Lámpárd ellen, Krisztiánó Ronáldó Rosicki ellen. Satöbbi. Mert ezek az arcok tudnak valamit, s tényleg fontos dolog a taktika, tényleg fontosabbak az edzők, mint régenten (hisz nagyon rég még cserélni sem tudtak), tényleg össze kell rakni a csapatot (lásd a vébé megannyi edzői bakiját), de azért szerencsére még mindig nem ez dönti el a meccset. Az edzői tudás ugyanis még mindig olyan, mint a gyep: vagy jó, vagy nem, s ha mind a két csapatnak jó, akkor nem ez számít. Angliában jó a gyep, akkor meg mi számít?

Talán az, hogy Didié Drogba többször hasraesik, hogy a vagyonokért vásárolt Bállák egész egyszerűen kivonja magát a játékból, hogy a szintén vagyonokért vásárolt Sevcsenkónak idén nem megy. Az, hogy Krács és Küit formában vannak, hogy ez a Penent gyerek lőtt egy olyat, amilyet nem szokott. Hogy Rúni meg jött a jobb oldalon, ahogy szokott, s hogy Tyieri Ónri csak olyat csinál, amit senki nem szokott.

Ápropó Ónri... Tessenek csak visszanézni az Árzenál első gólját. Önök szerint Ónri csak-úgy, lesz-ami-lesz belepöccintett sarokkal vagy direkt tette Fánpörszi elé a bogyót? Önök szerint Rió Ferdinánd bakizott, aki elfelejtette lesre állítani a franciát (és teszem hozzá, a második gólnál is ő maradt le) vagy Ónri egész egyszerűen megállíthatatlan? Kétségeik vannak? Ha biztosak akarnak lenni benne, hogy direkt csinálta, ide skubizzanak. Ónrinál nincsenek véletlenek. Akármit mondott is neki az edzője.