Sweet 16

Elkezdődött! Sőt, már másfél fordulón túl vagyunk, a Memphis szempontjából kettőn, és eddig minden oké (ahogy a cím is mutatja 16 között a Tigers), azaz majdnem.

A csütörtöki első meccs után a The Daily Helsman diáklap Saved by Sallie címlappal jelent meg. Jó szarul játszott a Memphis a régió második kiemeltjeként
a tizenötödiknek rangsorolt Northridge ellen. Roburt Sallie, aki mint mindig, most is csere volt, dobott 35 pontot (az évadban 4,5 volt az átlagja) és ezzel továbblőtte a csapatot. A második félidőt volt szerencsém az egyetem színházépületében megnézni: egy kicsit többen voltak, mint Obama beiktatásakor.

Ma viszont simán agyagbadöngöltük a Marylandet: 2:4-nél volt egy 15:0-ás sorozat, onnantól mint az ágybaszarás. Végén még Preston is kapott másfél percet- szerzett egy lepattanót. Jövő csütörtökön már a 8ért megyünk.

És akkor nézzük a legérdekesebbet: tényleg lehet ingyért nézni a neten az összes meccset. Lehet nézni csak az eredményeket egyszerre (ennek mondjuk leginkább az első fordulóban volt jelentősége, amikor általában 4 meccs futott egyidőben, ma meg holnap már csak 2, aztán meg már annyi se) vagy annak a meccsnek a közvetítését, amelyik a leginkább érdkel minket. És nyilván rohadtul megéri a tévétársaságoknak is (akiknek a közvetítését átveszik), mert a reklámok persze jönnek a neten is, kosármeccsen van egy csomó commercial time out és persze az egyszerre futó meccseknél öszehangolják ezeket, hogy ide-odaugrálgatással ne lehessen kicselezni a hirdetőt. De monnyuk minek, olyankor lehet kimenni pisilni/sört nyitni/lehülyézni a másikat (ja, azt máskor is).

March Madness

A helyszín: Saint Louis, motelszoba.
Az esemény: 5 és fél órányi vezetés után, kosármeccs. Memphis-Tulane. A Conference Tournament harmadik negyeddöntője. Nekem szombatra, a döntőre van jegyem, addig visszaérek, úgyis a Tigers nyeri az egészet, ez egy szar Conference, nincs a Memphisnek párja széles e hazában, nemhogy a Conference-ben. Ehhez képest amikor bekapcsolom, 28-32, Tyreke Evans most szépít 30-32-re, már bőszen a második félidő, Tyreke, a szupersztár 21 percnyi játék után szerzi az első kosarát.

Aztán mire ezt bepötyögöm, még kettőt, így már vezetünk 34-32-re.

Pedig ez csak felvezetés nem is szombatra, hanem, ami utána következik, arra. Úgy hívják March Madness. A Conference-győztesek és mások kieséses bajnoksága. 65 csapat (a két legszarabb játszik először a főtábla legrosszabb helyéért), hetenként két kör, és aki tud hatványozni, már ki is számolta, hogy 3 hét alatt győztest hirdetnek.

(Közben Evans-nek beszólhattak, mert saját támadóleppattanó után már 10 pontnál van. Szerintem Calipari ordított sokat. A motel medencéjében gyerekek sikongatnak.)



Évközben egy diákvendégjegy 10 pupu, a Conference Tournamentre ilyen nincs, 15-ért vettem jegyet, meg még 5 a "handling", rohadjanak meg, ez van, nem akartam megkockáztatni, hogy elfogy.A March Madness az hetente máshol van, Memphis-ben asszem nem lesz, de nyilván még több volna.

Saint Louis-ban viszont lesz.

(Amióta nézem, csak Evans dobott pontot, már 40-32 ide.)

Készülnek is nagyon, gyártottak plakátokat, meg nagyon rossz szóviccet.






És ha esetleg valaki csak annyira profi St Louis-ból, mint én voltam ideérkezésem előtt, anak itt a szóvicc alapja:


Közben Shawn Taggert is szerez kosarat, a Tulane viszont nem, így már 46-32 kevesebb, mint 4 perccel a vége előtt, azért a 75 nem lesz meg, ami az akciós hambihoz kell, de most úgyse vagyok ott. A March Madness elvileg hivatalosan is ingyért nézhető majd élőben a neten, nem hivatalosan meg amúgy is.

1:07-tel a vége előtt 48:36, kint egy gyerek az egyik nagyon hangos játékgéppel játszik.A végeredményt nézze meg mindenki a Tigers honlapján.

A zene an én humorom

Megcsinálták, bemutatták, megnéztem. És kihozták belőle a legjobbat. A legjobbat, amit lehet.

Szórakoztatóiparilag két csávó van, aki mitológiában utazik. Tarantino és Moore. Háromezerszer jobban átgondolnak minden részletet, mint ahogy Friderikusz megpróbálja/ta eladni, hogy ő mennyire maximalista. És tényleg mindig minden darabka a helyére kerül, és pont a legjobb beállítás, kocka, stb van választva.

Ja, és mindkettő iszonyatos nagy seggfej lehet a való életben. Tarantinonál elég az első Oscar-fellépésére gondolni vagy arra, hogy imádja a másik Moore-t, a "dokumentaristát". Alan Moore meg tényleg elhiszi a saját maga által gyártott überfasza mitológiát, pl. komolyan gondolja, hogy a From Hell-lel megfejtette Hasfelmetsző Jack-et.

Szóval Watchmen: történet szépen megvan, szereplők rendben, büszkék lehetünk a magyar származású Rohrshach-ot játszó úrra is. De persze pont azt a pluszt nem lehet hozni (minusz főcím, de az se biztos), amit Moore mindentátgondolása ad, mert hiába a csodatechnika, igaziból ezt várja az ember, hogy hát bármit meganimálnak, de ez semmire nem jó.

És akkor jöjjön a zene: van egy csomó 70-es 80-as évekbeli vagy azt utánzó dal, Dylan, Simon and Garfunkel, Hendrix. De a verekedések alá (amik egy csomó minden mással együtt bénán lassítva vannak) ilyen "modern" zene van téve, mintha széttárnák a kezüket, hogy bocsi, mi most ennyit tudunk hozzátenni.

Closed Zone