Fura, ha valaki tud filmet csinálni

Herendi Gábor pedig most már 2:1-re áll. Merthogy a Magyar Vándor nagyon nagy szar volt, a Valami Amerika viszont jó kis vígjátékocska, most meg itt a Lora, ami az Est.hu szerint magyar romantikus filmdráma. Tőlünk lehet, mindenesetre tök más, mint az előző kettő.

És akkor mielőtt göcsörtös ujjunkkal rámutogatnánk erre-arra, örüljünk egy nagyot, hogy itt van nekünk egy nagyon budapesti film. De csak úgy mellékesen. Nem akart ez az lenni, de mégis az (szemben pl. az egészen borzasztó Egyetleneimmel, ami nagyon akart, de). Az összes lakásbelsővel, a helyszínekkel, a zsé félmellék-, és a vidékről feljövő kereszt teljesen mellékszállal. Amikor meg a Lorát játszó Lucia Brawley kínai tornaciopőben tűnik fel, na az nagyon király érzés (vagy csak én vagyok ma nagyon hülye).

Szóval volt három évvel ezelőtt egy szerelmi háromszög (plusz fityegők), most meg az egyik csúcs már meghalt, a másik pszichésen vak lett, a harmadik meg csak szimplán nyomorult. Időjáték-térjáték ezerrel, de nagyon kitaláltan, elég jó párbeszédek (bár azért néha...), egészen király mellékszereplők és persze leköt mind a nagyon sok perc alatt. Apró ellenpont az oldalról belógó toleranicamese, ami a vakság kapcsán a különböző fogyatékosutalásokat/-jeleneteket persze abszolút hitelesíti, de a másszexuális vonal kicsit erőteljesre lett véve észrevétlenül: rátermett leszbi énekesnő, melegek házasságával kapcsolatos félmásodpercnyi hír a híradóban, meleg-, leszbi-, transzbár mint a veszélytelen vadulás színhelye. Drámának befejezést írni persze nehéz, mert ha happy end, akkor nyilván lenyálasozzuk, ha meg szomorka, akkor meg csak nyilván és különbenis. Itt se biztos, hogy halálra tapsoljuk magunkat, de az utolsó jelenetben legalább van egy kis vicc, meg egy kis homály, ami igen kellemes keverék.