Shrek 3.

Ritka dolog, amikor egy jó film második része is jó, s még ritkább, ha a harmadik is.
S vajon miért lesz minden mese pszichothriller a harmadik részre? S mindez annak ellenére, hogy immár a dilemma nem Shrek lelkében zajlik, ő csak kicsit fél az apaszereptől, meg azt akarja, hogy mocsárban vakarja stb., annak ellenére, hogy a dolog meseszerűbb, hiszen jók csapnak össze a rosszakkal. Gyűlnek a film elején a viharfelhők, gyűlnek az indulatok, a jók rabigába dőlnek, s harmadik Shrek nyilvános kivégzésére készülünk. Aztán a cselekvésképtelen nők úgy döntenek, hogy megmentik a cselekvőképes, ám kudarcot vallott férfiakat. Hogy honnan lettek harci skilljeik, nem tudni, de bemennek és mindenkit megvernek, s hogy csavaros legyen, e szuperharcosokat a gonosz herceg egy füttyentésére ismét elfogják. Ám jön a gyenge lelkületű trónörökös (Justin Timberlake), aki mond egy szép beszédet, és mégis győz a jó, de a gonosz herceg még megpróbálja levágni az ogrét, de persze nem sikerül neki.

Sok. Sok. Sok. Még így is sok, pedig a hasonlóan indokolatlan irányváltásokat és csavarokat még sorolhatnám. És közben kevés, mert nincs kidolgozva. Dramaturgiailag ez bizony nagyon gyengére sikeredett.

Persze, ha igaz az, hogy az ördög a részletekben pislákol, akkor meg kell jegyeznünk, hogy itt is volt néhány jó poén. (Különösen Merlin [Eric Idle] körül.)

Tony Blair és az ő követője

Tony Blair lemondása után katolizál, mert az ő b. neje és családja hithű katkó. Ezután figyelmezzünk oda, hogy mikor mekkora Gy. F. pajesza.

Blaise Aguera y Arcas

Kicsit hosszú. Csak akkor nézze meg, ha Önt ez érdekli.

Na, én is tudok hasznos tanácsokat adni.

A plebejus zene ünnepe

Ma van a Zene Ünnepe, aminek mindenki nagyon örül, én is megyek a Lizsébe. Mivel elfelejtettem a pontos időpontot, az előbb rákattintottam a hivatalos weboldalra, és örömmel fedeztem fel, hogy hamisítatlan plebejus fesztiválcsapatot is fogok ma hallani. Orbán Viktor a markát dörzsöli és a tenyerébe nevet.

Zsözó (Parents et enfants terribles)

A francia oviban az év végi Sportnapot egyszrűen csak Jeux Olympiques-nek nevezik (becézést lásd a címben). Ennek kapcsán nagyon csúnya dolgokról lesz szó. Tehát, gyerek nyolcra ki, meg kell tudni, mikor is kezdődik pontosan, szerencsére francia mama előttem éppen kérdi, hogy lesz. Ovónéni: negyed kilenc reggeli, fél kilenc pisi, háromnegyed kilenc kimenni a stade-ba és elkészülni, kile..., ekkor francia mama közbevág, hogy elénekelni a Marseillaise-t, mire ovónéni nevet, de arcára fagy a mosoly, mert kiderül, mama komolyan gondolta. Erős kezdés.

A magyarokal kapcsolatban nehéz a dologhoz hozzákezdeni, mert mi az istent gondoljunk valakiről, aki a gyerekét a francia oviba sportnapra Bayern München-polóban küldi. (Akiben esetleg felmerülne: nem Lizarazu száma volt rajta, hanem Schollé.)

Akkor tegyünk kitérőt az amerikaiakhoz (van azért pár angol is). Szóval ezek genetikusan. Hajítják a labdát. Biztos baseball miatt van, de minden hatéves amerikás fiú nagyobbat dob kislabdával, mint én tízévesen. Egy konkrétan átdobta a kerítésen is.

És akkor megint mi. Nagyon sok nagyon jófej magyar szülő van (itt is, máshol is), de sajna a nap masszív bunkója egy ötven és hatvan közötti magyar apuka volt. Egyetlen agresszív szám volt beiktatva, kötélhúzás. Ezzel se lenne olyan nagy baj, elvégre a kötél két végén van a két csapat, nem verekszenek össze. De majd a szülők. Illetve konkrétan az az egy. Három menet. Az elsőt elvesztik a fiáék, úgyhogy üvölt (magyarul): azok többen vannak! Tényleg (modjuk ott meg több a fiú). Ketten álljanak ki innen. Második menet. Nagy közdelem, fiúék nyerésben, már éppen átmegy a szalag a győztes zónába, amikor apuci ordít: most rántsd meg! Gyerek és barátja szót fogad, túloldal borul, két kislány bömböl. Apuci boldogan készíti fel fiát a harmadik menetre.

Persze alapjában oké volt minden, és ha valakinek kétségei lettek volna: a lányomék simán nyertek.

Panaszkórus

Dalra fakadt végre a magyar panaszkórus. Persze én hiába adtam le ezernyi panaszt, ebben a búvalbaszott hazában még arra sem méltatják az embert, hogy nyugodtan siránkozhasson.

Tessenek megnézni. Nagyon fáni.

Lomtalanítás

Keresők

Írtam nagyon rövid képregényeset a pilpulra.

Egyébként meg Dögös Robi a király.

Jelent valamit?

Vajon jelent valamit, hogy a zindekszen kisbetűvel írták a Nemzeti Sporttól lopott kép alá Pisont istván nevét?

a zindex 243856.

Úgy néz ki, Boubaval versenyzünk, hogy ki ír többet a zindexről, úgyhogy most most benyomok egy gólt. (Basszus! Közben lespenótoztam magam.)

Szóval én már lelkesedtem, hogy blogjaik vannak, és hogy milyen jólkitervelten csinálják, de akkor most nézzük a buktákat. Nemrég másodjára futottak neki, hogy legyen irodalmi blogjuk, ez a második eddig csak focival és pinával bírt kikerülni a címlapra, és azt gyanítom, hogy eztán se lesz másképp. És akkor itt van nekünk az utolsó G8 hozadéka, Rostock ajándéka az emberiségnek, az alterblog. Tudtam, persze, hogy vannak az index környékén zöld (vagy zöld árnyalatú - ez olyan, mint a zsidó származású) emberek, de erre azért nem számítottam. Van egy kis skizoid beütése a dolognak eddig, mert volt már többször is index-főoldali link a blogra, onnan viszont nincs az indexre, ellenben van pl. az indyre. Én nagyon drukkolok, hogy iszonyú sokan olvassák, annyira sokan, hogy már megérje bannereket kirakni.

És akkor meglátjuk, mi lesz.

Szaksajtómunkások szakszavai

Előszerettel szoktunk viccelődni a különféle szaksajtó bevett és béna szófordulatain. Szaksajtó alatt pedig (ebben a kontextusban legalábbis) a sportsajtót szoktuk érteni, népsportostul, tévékommentátorostul és legfőképp szakértőstül. Ehhez a szűk, bár elismerem, igen sok feldolgoznivalót adó csoporthoz ajánlanám most kiegészítésül a "gazdasági" lapokat, illetve konkrétan a Napi Gazdaságot (ezért is az idézőjel, ugye Nobilis Kristóf, Index-főnök a tulaj, nem biztos, hogy mindig a szakmaiság az elsődleges szempont). A pirosba tart illetve a zöldben zár kifejezéseket a különböző tőzsde-indexekkel kapcsolatban még csak elviselném, de az utóbbi időben felbukkant a medve. A mai napon pl. így: Bekopogtatott a medve Budapestre.

Tornyi Barnabás jegyzetel.

A magyar nép szocialista meséje

Van az úgy, hogy az ember (már megint ő, ki más), bepöccen, mondjuk a júpíszíre, hogy mi az isten haláláért kell neki ásfélszer annyit fizetnie négy év után, mint a most csatlakozóknak, és aztán amikor felhívja az ügyfélszolgálatot, akkor mondják neki, hogy dehogynem lehet csökkenteni az árat, mintegy ennyi meg annyi százalékkal, mindösszesen kábé 250 forinttal. És akkor aztán csak magában küldi el őket a rákba z ember, viszont gondolkodnia kell, hogy hogyan butítsa tovább az ember a lányát tévéztetés helyett, és hamariban rá is talál a megoldásra, elénekli magában az "azért vannak a jó barátok" kezdetű/végű/közepű dalocskát és kér sok-sok (2) dvd-t kölcsönbe (bár mindegyiken van 5 film), s eljut így hozzá, sőt a lányához is, a Magyar népmesék 1 és 2 (igaziból csak az 1, mert a 2-nél a tizenharmadik másodperc után nincs hang, ejnye ezek a torrentes dolgok!).

És akkor meglepődik az ember. Először csak azon, hogy nem is csak Szabó Gyula mondta a meséket, hanem Bánffy Györgytől kezdve Avar Istvánig sokan. Aztán meg azon, hogy milyen mesét mesél Avar István. Az neki a címe, hogy Méhek a vonaton, és egy falusi gazdaságról szól, ahol egy jól sikerült látogatás után elhatározzák, hogy ök is méhészkedni kezdenek. Ezt egy szoci címer alatti gazdasági gyűlésen döntik el, majd elküldetnek a méhekért, de egy szemét közbülső állomáson a szemét állomásveztő szemétkedik. Kőzben ilyen mondatok hangzanak el, hogy

Ne tessék velem olyan félvállról beszélni, Főnök elvtárs!

Egész meghatódtam. Aztán persze minden jó lesz (népmese ez, vagy mi, inkább nem). Aztán eszembe jutott, apámék polcán egy könyv, a Fekete dekameron. Afrikai népi történetek vannak benne, de az érdekes a fülszöveg, amely hosszan (amennyire egy fülszöveg teheti) magyarázza, hogy azok a történetek, amiben nagyon előtérbe helyeződik a szexualitás, azok ám nyilvánvalóan a kapitalista gyűjtők által vagy hatására módosult/módosított történetek.

A Méhek a vonatont viszont nyilván Kallós Zoltán gyűjtötte.

Hülyegyerek

Olvassa az ember ezt az új könyvet, és érzi, hogy máshoz van szokva, mert az úgy volt, hogy volt a három törökös, a Testvériség-trilógia, amiben a legrövidebb volt a történet, de a legjobbak és leghosszabbak a mondatok, a Könnymutatványosok, ami olyan szép volt, meg a Dzsigerdilen, ami olyan könnyűke, de kedves (az meber nem ért hozzá, csak szokta magát figyelni olvasás közben, hogy mit gondol, meg érez, ahelyett, hogy a szövegre magára, vagy megy az neki egyszerre), és akkor azóta az ember vásárol azótai, meg azelőtti könyveket is ettől a könnyedtől, és mindig könnyed volt és kedves, most meg itten van ez, ami megint könnyed, viszont roppant mód nem kedves, sőt, az igazat megvallva elég hamari oldalszámtól azt gondolja az ember, hogy ez nagyon durván nyomasztó, és nem is érti, hogy ilyen könnyeden hogy lehet ennyire nyomasztót, mert pedig könnyed, hiszen elkezdte reggel és másnap estére vége is volt, szóval akkor ez tényleg az.

A másik dolog amit nem ért, nem értett az ember, az a narrátor, hogy annak tudni kéne a kijét, a viszonyát, hogy hogy is van ez, ő, pedig például amikor felvételizett, akkor nagyon tudta mondani, hogy narrateur omniscient, hogy az megszűnik, legalábbis a nouveau roman-nál, de azért ez annyira így kimondva már akkor sem volt érdekes, másik például meg, amikor gimnáziumban nyelvtanulás címen a Közönyt olvasták, és a tanár rákérdezett (nem arra, hogy a négy koppanás az mi, hogy aztán mondhassa valaki önkéntelenül, hogy pa-pa-pa-pamm, nem, nem arra, az egy másik osztályban volt), hogy akkor ezt most vajon ki, milyen pozícióból meséli, hiszen kivégezték, vagy mi, akkor az ember majdnem felnevetett, hogy ezt most minek, bár biztos érdekes, de ebben a könyvben is ott van, hogy a végefelé egyszercsak megemlítődik, hogy ki is mesélné ezt a történetet, és aztán az utolsó előtti lapon meg egy lábjegyzetben oda is van írva, na nem expliciten, de így a huszonegyedik században ennél explicitebben nem lehet, talán csak Spíró Györgynek, de reméljük, még neki sem, szóval az embert, aki olvassa, ez nem zavarja, egyáltalán nem, csak nem érti.

Őrültek pediglen mindenütt vannak

Zsidótemetőt rongáltak Bajororoszágban.

Muszlim temetőt rongáltak Ciszjordániában.

Clintonos repperek...

...nyugaton a helyetek. Kunbélás repperek keletre menjetek.

Valahogy így dalolta a Belgabanda. Az a kérdés, hogy ilyen egyszerű-e a kérdés.

Merthogy állítólag nem dübörög a gazdaság úgy, ahogyan annak kéne, morális válságban a haza, lejáratódott a politikai elit, a pannon puma végképp lecsúszott, a nép nem akar négyesmetrót. Ha tényleg így áll a dolog, vajon tényleg le lehet e egyszerűsíteni a kérdést?

Juteszembe persze mindez nem véletlenül, hanem azért, mert felebarátaim unszolására megnéztem Frei Tamás a múltkorában naggyon, de naggyon viccesre sikeredett műsorát. Csak három dolgot emelnék ki:

1. Hankiss Elemér szerint meg kell hívni Magyarországra Clintont miniszterelnöknek, Soros Györgyöt pedig pénzügyminiszternek.

2. Frei szerint nem dübörög a gazdaság úgy, ahogyan annak kéne, morális válságban a haza, lejáratódott a politikai elit, a pannon puma végképp lecsúszott, a nép nem akar négyesmetrót, bezzeg Észtországban béke és csend honol, dübörög a gazdaság, zseniális és mindenki által becsült a politikai elit, közös célok és tolerancia uralkodnak, ezek még a négyes metrónak is örülnének (sőtmitöbb: finn vendégmunkások s nem holmiféle fúrópajzsok fúrnák ki azt).

3. Bozsik Yvett Bukarestben szeret fellépni. Ide jutottunk. Frei mindezek után azt mondja, hogy most már tényleg meg kéne kongatni a vészharangot, ez most már mindannyiunk felelőssége, mert ez így nem mehet tovább. Értitek... Romániába... Egy magyar... Brrr...




Nos, valójában én nem hinném, hogy itt minden csodás és álleszinordnung, nem hinném, hogy nincsenek problémák, sőtmitöbb. De:

1. Frei ismét nagyon melléfogott, hiszen riportját nyilván az észtországi balhék előtt készítette, s biza naggyon sok pénzbe került. Amikor előadja, hogy hétmillió lett, litván és észt hogyan fogta meg egymás kezét, s kéz a kézben hogyan építik a hidat, hát biza mink akkor kacagva sírunk. Tamás, ezt elk*rtad. A szlogen: Frei dosszié - a széles látókör mindenkinek jár. Az persze elég széles, hogy milyen rossz nekünk, s annál szélesebb, nekik minél jobb. Nálunk ugyebár nincsenek nemzetiségi problémák, az hogy ott (nota bene Lettországban is, s még Litvániában is) vannak ugyebár, az látószögünkbe nem eshetik bele.

2. Bukarest kulturális élete több évtizede jobban pörög, mint Budapestté. Ennek örülni ugyan nem kell, de meglepődni sem érdemes.

3. Hankiss Elemér megőrült. Bár ha Mrs. Clinton lesz a US President, Mr. Clinton lesz hungarian prime minister, akkor akár még Monica Lewinskyből is lehet balett-táncos Bukarestben.

Döntőnek bizonyult

Várhidi Péter hogyaszongya:


"Jobban futballoztunk, mint Görögország ellen, de sajnos gólt nem tudtunk szerezni. A hazaiak első gólja után voltak helyzeteink, de Carew-t nem tudtuk kikapcsolni, és ez döntőnek bizonyult. Az első félidő végén és a második elején több lehetőségünk is volt, mégis mi kaptunk gólt. Ez a találat sorsdöntőnek is bizonyult, mert villámgyorsan jött a harmadik norvég gól, holott addig úgy tűnt, fel tudjuk venni a versenyt a házigazdákkal. Igyekeztünk ellenfelünk jobboldalára játszani, mert ott éreztem megfoghatóbbnak a csapatot, és ennek eredményeként sikerült is időnként létszámfölénybe kerülnünk a középpályán, de sajnos a tizenhatoshoz érve már semmi sem jött össze nekünk. Az eredmény ellenére ebből a meccsből is sokat tanulhatunk, a mai magyar válogatott fiatal csapat, a játékosok még sokat fejlődhetnek. Ma nem tudtunk a kellő határozottsággal védekezni, Pedersennel, Iversennel és Carew-val fizikálisan nem tudtuk felvenni a harcot, és ez döntőnek bizonyult."

Háromszor is döntőnek bizonyult valami a kapitány szerint. Elébb az, hogy Kerut nem tudtuk kikapcsolni, aztán Keru gólja, végül pedig az, hogy Keruval fizikálisan nem tudtuk felvenni a harcot.

Keru, Keru és Keru. Háromszor is Keru. A kapitány ezt leszámítva úgy látta, hogy jobban játszottunk, mint a görögök ellen, hogy több lehetőségünk is volt, hogy fel tudtuk venni a versenyt a házigazdákkal, hogy az ellenfél a jobb oldalon megfoghatóbb volt, hogy ebből a meccsből is sokat tanulhatunk.

No comment.

A holnapi Blikk tartalmából

Celebritykben tobzódtam a mai este során: a Gödörnél 8 óra tájékán Demszky Gábor ropta nagyon esetlenül élő cigányzenére (természetesen volt egy fotós, aki megörökítette a jelenetet, hogy majd a nagyérdemű is értesüljön róla - ha esetleg nem olvasnák a Van időnket), később pedig a Corvintetőn volt alkalmam látni Hajós Szent István parki lakos vagyok Andrást és Kulka mostantól én vagyok dr. House Jánost.


Jó újra Pesten!

TemExpo

Mint a Nyíl...

Az egy dolog, hogy kikapunk. Az egy másik, hogy borzalmasan játszunk. Az is ott van, hogy a kapitány védőt kénytelen cserélni az első félidőben, ami kimondottan égő dolog. No meg az is, hogy már nem is csodálkozunk.

Illetve dehogynem!

Ugyanis Nyilasi Nyíl Tibor azt mondja a szünetben, hogy három dolog van:
1. A hangulat Krétán nincsen is. A görög nézők smafuk.
2. A fű csúszik, s ez nagyon megzavarta a mieinket.
3. Az első negyed órában jobbak voltunk.

Nos, a hangulat valóban nem volt túl nagy, de már csak így megy ez, amikor egy csapat szinte tét nélkül ver meg egy amatőr csapatot. A fű ugyan csúszik, de nem ezért kaptuk a gólokat. De amire mindenkinek (ismétlem: mindenkinek) felhívnám a figyelmét: az első negyed órában nem voltunk jobbak. Gerának ugyan volt egy helyzete, de aki látta a félidei összefoglalót, az azt is látta, hogy a görögök az első perctől kezdve akkor kerültek a kapunk elé, amikor akartak. Ha Gera belövi, akkor is kikapunk, mert ro-sz-szab-bak vol-tunk.

A második félidőt sajnos nem volt módomban láthatni. Túlságosan jó volt a francia-ukrán derbi. Ott foci is volt.

Könyvhét 2. - az esemény

A könyvhét kellemes dolog. Jó látni, hogy még sokan olvasnak, jó látni, hogy mennyi-mennyi könyv van a világban.

A műsor
Két ember ül a színpadon, és belebeszélnek a mikrofonba. György Péter magyarázza éppen a szimbolikus emlékhelyek válságát. Nos, a beszélgetősdi is válságban van, mert rohadtul nem érdekel senkit. A dedikálás még csak-csak, bár egy kissé perverz tevékenység dedikált könyveket gyűjteni. S az egészben a legjobb, hogy térültömben-fordultomban nem láttam a kígyózó sorokat, magányos írókat láttam más magányos írókkal beszélgetni, mintha magányos György Péterek lennének. Persze a különbség fontos: György Péter egyenesen ment a rádióban.

A helyszín
Minden idők legszarabb könyvhete az volt, amikor a Bazilika előtti térre vitték át. Olyan közel voltak egymáshoz a standok, hogy ha valaki megállt megnézni egy könyvet, az olyan volt, mintha kocsival az út közepén állnék meg, miközben megtámadom a szomszédos kukoricást bizonyos szükségletek elvégzése végett.
A szerencse: a könyvhét a Vörösmarty téren van.
A pech: egy rohadt nagy házat építenek a lebontott ocsmány helyére. Vásároltak már önök könyvet permanens légkalapácszajban?

A stand
A Magvető standja tízszer akkora, mint egy átlagos stand. Hawaii dizájnú pulton koktélok helyett könyvek sorakoznak. Kérek a mohítót, meg két Tóth Krisztát. Nem rossz.

Könyvhét 1. - a kínálat

Bouba Diop fogta magát és kiment a könyvhétre. Bouba Diop a következő hírességeket látta a téren (találati sorrendben): Demszky Gábor, Semjén Zsolt, Nagy Bandó András, György Péter, Márton László, Kukorelly Endre, Marczinka Csaba.

A színvonal ingadozik, miképpen a kedélyem. Nemigen jelent meg semmi érdekes, a tavalyi prózadömping után idén alig valami. No azért van Oravecz Imre meg egy Németh Gábor, de a sztárok idén hallgatnak. Persze rohadt sok könyv van, s biztos akad köztük jó is, de vagy én öregszem (nem, soha nem gyűjtöttem Tandori műveit), vagy az idén gyengült a felhozatal (nem, nem akarok Tandorit venni továbbra sem).

És sajnos a líra tovább haldoklik. Rengeteg költő és kaptafa. A líra jelenleg nem esemény, sajnos. Pedig volt, mikor még az volt. Nádasdy biztosan jó (kérem, ne tolja a képembe a Tandorit), máskor is jó volt, de vajon a legutóbbihoz képest van 2000 Ft-nyi elmozdulás? Eddig mindig volt valami nagy dobás. Emlékezem, hogy vártam Varró Dániel és Karafiáth Orsolya debütköteteit, hogy mint lepődtem meg későbben Borbély Szilárd Halotti pompáján, hogy Parti Nagy Lajos Grafitnesze nemcsak vaskos volt, de fel is ajzott, mint szittya a nyilat.

Az idei könyvhét egyetlen eseménye az, hogy KAF-nak (ejtsd: Kovács András Ferencnek) nincs új kötete. Mikor volt ilyen legutóbb? Csak a szittyák nagyszámú jelenléte volna állandó? Már csak Tandoriban bízhatunk?

Nem, köszönöm, nem kérek.

a zindeksz 2.

A magyar ember azt szidja, amit szeret. Na ezért szok szólni a magyar fociról, s most éppen már megint (sőtmitöbb) a zindexről.

Tegnap reggel vezető hírként jelent meg, hogy az oroszok visszabombázzák az észteket a kőkorszakba. Támad a Mars.

De miért tegnap tették ezt fel? A támadás hetek óta folyik, a támadásról a neten egy diszkussz hetek óta folyik. Én észre se vettem volna, hogy a zindeksz lemaradt a hírről, a nethíradó megfeledkezett az elmúlt hetek legfontosabb világnetpolitikai eseményéről, ha szépen elsunnyogják a dolgot. Persze a sunnyogás csak praktikus lett volna.