Ez van, Julio!

Félidő van, Julio - és nektek drukkolok! Pedig kiütöttétek a kedvenc csapatomat. De most legyen a Tiétek a győzelem. Csak a fiadat megtaníthattad volna énekelni, Julio! Nemcsak dekázgatni, meg fejelgetni, néha skálázhattatok volna együtt. Hát milyen apa vagy Te, Julio?

Beteljesedik!

Bouba blogger jóslata beteljesedni látszik, hazatértem Káptalanfüredről, a Birtokról, s igen, nem lesz lelkierőm kihagyni a döntőt!
Addig is egy örömteli hír: a káptalanfüredi vasútállomás dolgozói a képen látható kényelmi szolgáltatással kedveskednek a balatoni pihenésre vágyó hírességeknek. A bútor fölötti felirat: VIP VÁRÓ.
A VIP-ek nevében is köszönjük!

Ellopták Az Oroszok A Tankot (Körösladány version)

Amit várunk és ami történni fog (a döntő)

Amit várunk:
- Bállák olyan rosszul játszik, mint a törökök ellen
- Frédi blogger gyakran jár ki a mosdóba
- Leo blogger mégiscsak megnézi a meccset

Ami történni fog:
- gól az nem lesz
- vagy ha lesz, ezúttal Bouba Diop megy ki rosszkor a mosdóba
- Gundel Takács Gábor közvetít kép nélkül


Az Amit várunk és ami történni fog rovat copyrightja Frédi Flintoff bloggernél.
Képeink a labdarúgás történetéből villantanak.

Amit vártunk és ami történt

Amit vártunk:
- egy jó kis meccs

Ami történt:
- egy jó kis meccs

Amivel nem számoltunk:
- Leó blogger az oroszoknak szurkol
- Frédi blogger túl későn megy ki pisilni

Idegeken táncoló

Hörr, katasztrofális vereség, nem lesz orosz-német döntő, elbukott kedvenc csapatom. Rémes egy meccs volt.
Viszont Frédinek ígértem egy zenei bizarrságot, íme, a table steel guitar, mi lehet a magyar neve neki?, az egyik legfurcsább hangszer, amit ismerek. Don Ho, a szociológusból és repülőgépvezetőből lett Hawaii poplegenda is szerette, de róla majd külön poszt.
Általában, Hawaii steelguitar nélkül nincs és nem is lesz. A steelguitar költészet, B-kategóriás horrormovie és vérbeli török bunkerfoci keveredése. Egy merő irracionalitás. A (zen)ész trónfosztása.

Kedvelik az amerikai countryzenészek is. Aztán rajtuk kívül mások nem is igen kedvelik.

Íme, egy valóságos countrymuzsikus, ha nem is a legprofibb, ha nem is a legelegánsabb, mondhatni inkább rádió- mint tévésztárnak való, de legalább lelkesen elnyávog egy dalt a Steel Guitaron, a hangszeren, ami olyan bizarr, olyan megkapóan idegesítő, hogy tulajdonképpen kár lett volna nem föltalálni.

(Spanish eyes. Zenéjét szerezte Bert Kaempfert.)

Ezt nem sírjuk vissza...

De a ma esti közvetítés EZ volt...

Amit várunk és ami történni fog (Törökország-Németország)

Ami történni fog:

És Bállák csak mosolygott, csak mosolygott, csak mosolygott...



Amit várunk:

És Bállák csak sírt, csak sírt, csak sírt...


Az Amit várunk és ami történni fog rovat copyrightja Frédi Flintoff bloggernél.

A törökök kiűzése

Ahogy az lenni szokott: jöttek, bevették a várat, lelkesek voltak, de aztán meggyengült a központi hatalom, a hosszú védvonalak felmorzsolták a török erőket, s jönnek majd ezek a németül beszélők, s visszalövik őket a kontinens szélire.

A hírek szerint a törökök kapust akarnak tenni középcsatárba, mert elfogytak a játékosaik. Ha a horvát-török meccs kommentátorát idézhetem: a pokol és a menny igen közel van egymáshoz.

Vajon az egyik kapu is olyan közel van a másikhoz?

Képünkön Kinizsi Pál látható a kenyérmezei csatában. Régen a magyar foci is volt olyan jó, hogy megverjük a törököket. Aztán nem.

Jöhet bármi

Tegnap kiesett az utolsó focigyilkos csapat is az Európa Bajnokságról. Halleluja!

Kérdés: Amikor ilyen meccsre számít a néző, s amikor ilyen meccset kap, tudja játékos, tudja edző, tudja televíziós riporter, hogy nem lesz itten foci, akkor mi a jó büdös francnak játsszák le a meccset? Én azt javaslom, hogy minden játékos fusson tíz kilométert váltakozó tempóban, dobjanak fel egy pénzérmét Platini jelenlétében, s aztán nem kell itt szenvednie senkinek.

Szia, Bert!

Róla tegnap akartam írni, de aztán a múzeumi éccakába fulladt a bejegyzés... Szóval tegnap, június 21-én volt 28 éve, hogy meghalt Bert Kaempfert. Cirka kéthetes voltam akkor, ezért most nem személyes emlékekkel kívánom traktálni az olvasókat. De Kaempfert a Beat előtti könnyűzene egyik legzseniálisabb figurája volt, s egy valóságos sztár, aki történetesen nem énekesként lett azzá. Zeneszerző volt és karmester, a Spanish eyes és a Strangers in the Night alkotója.
Bár a Beatles kezdeti sikereinél is bábáskodott - felvételvezetőként például -, ő hangsúlyosan a régi, szomorúságomra csúful elsöpört Easy-Listening világ figurája.
Nem akart világmegváltó lenni, sem szex-szimbólum, s tudomásom szerint gitárt, de még egy magányos karmesterpálcát sem tört el a színpadon.
Manapság talán Ray Conniff úrral rivalizálnak a Mennyek tánczenekara élén, s ha egy csöndes éjszakán megkérjük őket, egyszer lehozzák nekünk a csillagokat is az égről.

Most pedig jöjjön egy vasárnap kora estére való darab, a Happy Feeling, Berttel és az ő muzsikusaival:

Szervetlen cukiság 4.

Leo blogger tegnap éjjel előadásokat és tárlatvezetéseket tartott, de suttyomban kísérletet tett rá, hogy bekapcsolja a képen látható tévét, illetve egy nagyon hasonló RCA-készüléket. Ezeknek köszönhetjük, hogy az amcsi filmekben mindmáig "lefelé" nézik a tévét, hisz a készülék egy külön bútordarab volt... Persze kerek képernyővel, akkoriban még kerek volt a világ! Tim Burton is tisztelte ezeket a lakberendezési darabokat, tisztelgett is előttük a Támad a Mars című filmben, abban a nagyszerű sci-fiben, melyben Slim Whitman zenéje mentette meg a Földet...



Nos, sajnos a tévé nem akart bekapcsolni, ezzel megkímélt engem egy vaskos fegyelmitől, még a csatlakozója is le volt nyisszantva, nyilván nem véletlenül. Robbanékony jellem lehet.

Szerencsére Bouba pótolta a közvetítés élményét. Köszönöm! Mostantól úgy fogok emlékezni, hogy a tévé működött, Slim hangja megmentette az orosz-holland meccset, Knézy Jenő székében pedig Bouba ült. A világ pedig ismét kerek.

És ami történt...

Leó blogger barátom a Múzeumok éjszakája alkalmából múzeumban éjszakázott. Leó barátom orosz drukker, s megkért, hogy foglaljam össze neki az orosz-hollandot. Leó barátom nyilván tudja, hogy Bouba Diop holland-drukker, így nem fogja meglepni, ha beszámolóm elfogult lesz a hollandok javára. Így írok neki, íme:

Kedves Leó, blogger barátom!

Nos, az oroszok simán nyertek, a hollandok a futós-passzos focijukból a futást elhagyták, s csak passzolni akartak, ezzel szemben az oroszok azt játszották, amit kellett. Meglepő módon a holland első vonal igencsak hátra volt húzva, s mivel nem futottak, lendületből soha nem érkeztek az orosz vonal mögé, ezzel szemben az oroszok eléggé nyíltan és előretoltan védekeztek, amit fenn is lehetett tartani az utolsó percig, hiszen nem kellett attól tartaniuk, hogy a hollandok futni fognak. Az edző, Fán Bászten cseréi pocsékul sikerültek: lehozta az eredménytelenül, ámde szinte egyedüliként lelkesen és sokat futva játszó Köjtöt, s behozta helyére Fán Pörszit, lehozta a jól védekező és sokat felfutó Buláhrúzt, s kicserélte Engelárt Áfelájra. Fán Pörszi nagyszerű focista, de tegnap gyakorlatilag emberhátrányba kerültek a hollandok a beállása után, csak rossz labdái voltak, a cselei nem jöttek be, s egy idő után egy métert sem futott, Enegelár lehívása után a holland védelem megzavarodott, viszont az ifjú Áfeláj gyakorlatilag semmit nem tett hozzá a játékhoz. Áfeláj és Fán Pörszi nagyszerűen játszottak a románok ellen, de a románok ellen akkor éppúgy nem volt nehéz nagyszerűen játszani, mint tegnap a hollandok ellen, s azért épp a holland cseresorból illett volna előhúzni a megfelelő játékosokat. Ilyen motiválatlan futballt ilyen jó csapattól legutóbb négy éve láttam, amikor a borzasztó görögök simán verték a franciákat.

Ám a katasztrófa a hosszabításban érkezett el. A holland védők fizikailag összeomlottak: gyakorlatilag bárki bármit csinált velük, lesreállítottak bedobásnál (bedobásnál nincs les), megették a cseleket, rosszul helyezkedtek.

Egy reményük lehetett volna: betenni a bogyeszt Fán Nisztelrojnak, s ő majd vág egy vagy több gólt, ehelyett az igen jól védő Akinfejevnek, negyvenről lődöztek, igaz, nem most derült ki, hogy Ákinfejev jó, mert a kapu közelébe nem lőttek.

Megjegyzésre érdemes még, hogy az oroszok igen jók voltak, bár azt is megjegyzem, hogy ennyi ekkora helyzetet kihagyni nem lehet minden meccsen. Tegnap lehetett...

És képzeld, Leó, mi van, ha nem vagyok pozitívan elfogult a hollandokkal, hogy akkor milyen cifrákat írnék a tegnapi játékukról.

В здоровом теле здоровый дух.

Твой Буба

Man of the Match

Ha nem volna ilyen hülye neve, észre sem vettük volna, hogy Kazim Kazim a pályán volt. És még így is a mezőny fölé nőtt.

Amit várunk és ami történni fog (Olaszország-Spanyolország)

Amit várunk:
- Az olaszok olyan rosszul fognak játszani, mint a hollandok ellen
- A spanyolok simán megverik őket

Ami történni fog:
- Az olaszok olyan rosszul fognak játszani, mint a hollandok ellen
- Az olaszok mégis nyernek



Az Amit várunk és ami történni fog rovat copyrightja Frédi Flintoff bloggernél.

Amit várunk és ami történni fog (Hollandia-Oroszország)

Amit várunk:
- Ez lesz az előrehozott döntő és méltán
- Akció akció hátán, egy gólos holland győzelem
- Akció akció hátán, egy gólos orosz vereség
- Ha ennyi akció van, szívesen tövig rágom mind a tíz körmömet a hosszabítás alatt

És ami történni fog:
- Az oroszok a rövidpasszos játékról visszaállnak a hagyományos erőfutballra
- Gusz Hiddink a meccs után bejelenti, hogy ismét bajuszt növeszt
- A tizenegyesek során történik először kapuralövés
- Fán der Szár nem fog meg semmit



Az Amit várunk és ami történni fog rovat copyrightja Frédi Flintoff bloggernél.

Amit várunk és ami történni fog (Törökország-Horvátország)

Amit várunk:
- Rüstü káprázatos védéseivel feledteti a hiányzó Volkánt
- Fatih Terimnek elszakad az aranylánca
- Szláven Bilics rózsával a szájában tangózni kezd a negyedik játékvezetővel az oldalvonalon
- Gólok

Ami történni fog:
- Még annyi sem történik, amennyit vártunk
- Lesek

Az Amit várunk és ami történni fog rovat copyrightja Frédi Flintoff bloggernél.

És ami történt...

Sok a gólt szerettünk volna látni, kevesebb németet és több portugált.

Hát igen, a foci már csak ilyen, jön a vereség, és elkezdjük szidni az edzőt. Szkolári kapitány az esélyesebb csapatot felküldte egy csatárral, s úgy is hagyta a 74. percig, nem futottak a játékosok, a védelem valamiért lesre akarta húzni a pontrúgásokat, de valaki ezt az edzői utasítást nem értette meg.

Az egyetlen vigaszunk az lehetett, hogy a német válogatott továbbra sem játszott jól. Mondhatnánk erre, hogy igen, igen, de mégis lőttek három gólt. Megnyugtatok mindenkit: amióta valami fafej kitalálta, hogy Bállák megérdemli, hogy nyerjen valamit, azóta Bállák eléggé feltűnően nem nyer semmit.

Amit várunk és ami történni fog (Portugália-Németország)

Amit várunk:
- Portugália pazar játékkal egy hatost ken a németeknek
- Mindezt úgy, hogy Krisztiánó Ronáldó egy percen belül kihagy három tizenegyest
- Bállák a meccs után bejelenti, hogy visszavonul
- A bíró ismeretlen okból a lelátóra küldi a német edzőt
- A meccset a berekedt Egri Viktor helyett a Sport1 valamelyik kommentátora közvetíti
- A képen feltűnik a könnyeit morzsolgató Bekkenbauer, Mateusz és Rumeníge

Ami történni fog:
- A németek a hosszabítás utolsó percében lövik a gólt: ez lesz az első kapura tartó lövésük, Bállák fogja elcsavarni a rosszul felállított sorfal mellett
- Krisztiánó Ronáldó, akinek csak momentumai vannak, két perccel kiállítása előtt (második sárga reklamálásért) tényleg kihagy egy tizenegyest
- Lémann a meccs után bejelenti, hogy nem vonul vissza, és az Arzenál szerződést hosszabít vele
- Podolszki hátrafelé végez el egy tizenegyest, mert kiderül róla, hogy felmenői között portugál gyarmatokon dohányt kapáló néger rabszolgák is voltak. Podolszki, a nézők és Egri Viktor könnyeznek



Az Amit várunk és ami történni fog rovat copyrightja Frédi Flintoff bloggernél.

Egy lelkes ember!

Itt van az én drága Roman barátom! Csak így tovább!

Szánalmas

Egri kommentátorról tegnap kiderült, hogy nemcsak az olaszokat szereti, hanem talán inkább a hollandokat utálja. Rossz napja volt hát, el kellett döntenie, hogy a holland válogatottat utálja-e jobban vagy inkább az olaszokat szereti.

Mindenesetre a szánalmasságnak tegnap nemcsak a kommentátor mutatta jelét.

1. Fán Básztent olasz nagyemberek (id. Máldíni, maga Donadóni) kezdték el zsarolni, nem is vele, mint inkább az olasz közhangulattal közölték, hogy aligha kap majd állást a '88-as bombagól szerzője a taljánok földjén, ha Hollandia esetleg kikap. Merthogy Hollandia csak úgy kaphat ki bárkitől ugyebár, hogy feladja a meccset.


2. Ribéri: szabálytalankodás körében elkövetett súlyos testi sérülés.

3. Ábidál: Tizenhatoson belül elkövetett értelmetlen faltolás.

4. Az olasz válogatott: Hogy inkább visszaálltak, semmint, hogy péppé verjék a tíz emberrel felálló franciákat.

5. Tóni: Elhiszi erről az emberről valaki, hogy lőtt már gólt? Mindez nem is volna kivételes, még az EB-n résztvevő csatárok körében sem, ha éppenséggel Tóninak a másik csatártulajdonsága hiányoznék. Tudniillik akármikor helyzetbe tud kerülni, de csak akkor lesz gól, ha ld. 3. pont.

6. Réjmon Domenekh közölte a meccs után, hogy "az Európa-bajnokság csak az új generáció felkészülési állomása a 2010-es világbajnokságra."



Hát akkor megint a kezdőcsapat:
Kupé - 1972
Ábidál - 1979
Klerk - 1983
Evrá - 1981
Gállász - 1977
Mákálele - 1973
Ribéri - 1983
Tulálán - 1983
Benzemá - 1987
Govu - 1979
Ónri - 1977

A hetvenes években többen születtek, mint utána, s fiatal játékosnak is csak Benzemá számít.

7. A román válogatottat tegnap nemcsak a Holland B és C válogatott verte volna meg, hanem a Ferencvárost egykor iskolázó Bőcs gárdája is.

8. Garics szerint az osztrák válogatott történelmet írhatott volna.

Megszakítjuk adásunkat

Olvastam kedves szomszédos bloggerinánál, hogy ő mehetne/mehetett volna harlidéviddzonfeszitválra. Elég furcsa volt látni, hogy ez neki egy eltévelygő fiatalkori vágy eltorzult beteljesülése lett volna, ha hagyja magát belerángatni. Ennél furcsább már csak az volt, hogy egy ismerős és a Polgár Borda révén szombat délután egyszercsak ott voltam Alsóörsön és minden dübörgött.

Megpróbálok rövid lenni (szerintem sikerülni fog).

1. Az egész egy anti-Sziget (nem is értem, mit erőlködik a nagyonsokvármegye), ami azt jelenti, hogy tök ugyanolyan. Sok koncert, sok félbebaszott/bebaszott (napszakfüggő) ember, akik iszonyú mennyiséget költenek (itt persze lényegesen többet, lásd lejjebb), viszont ideológiailag korrekt módon ragadnak a Nagy-Mo. matricák és lengenek az árpádsávos zászlók. Viszont:

2. Volt sima gyros és izraeli gyros. Az rendben van, hogy az izraeli drágább volt egy százassal (rohadt zsidók!), de több is volt benne (nem néztem meg, mi, csak a kiírás hosszabb volt). Már a gojmotorosokban sem bízhatunk.

3. Nem gondoltam volna, hogy leszek egyszer egy gerimúr koncert mellett, azt meg pláne nem, hogy így. Amúgy Török Ádám volt még, Kalapács meg egy AC/DC-imitátor, amit hallottam, meg valami béna magyar rock-hip-hop, amit már láttam másutt egyszer, de akkor is szar volt.

4. Dinner in the Sky: felvisznek 15-30 méter magasba és ott zabálhatsz/koktélozhatsz. Csak koktél 8 és fél, zabával 12 és fél. (Amikor a Polgár Borda polgárbarát segítségével jó kedélyállapotba és a szokásosnál is rosszabb humorérzékbe kerültünk, arra gondoltunk, hogy egy Szarj az égből nagyívben mindenkire szivesebben kiadnánk ennyit.)

5. Divat a bőrszínű, "észrevehetetlen" tetkós pulcsi.

6. Divat a három kerekű, majdnem kocsi harli. (Ez tényleg jól is néz ki.)

7. Ezeknek basszus mindegy, hogy délután, éjjel vagy hajnal: vrrrrümmm-vrrrrrrümmm.

8. Esett. Ültünk egy sátorban, aztán mondták, hogy tíztől felnőtteknek szóló műsor lesz, kétezer a bentmaradás. Nem tudtuk meggyőzni magunkat.

EB

Ő is EB, csak másként. Ő a kutyám, Charlie, épp méltatlankodik, hogy felébresztettem.
Közben lement az M1-en az Ötödik pecsét, jó tízéve láttam utoljára, most is szomorú apropóból vetítették.
Nagyszerű film - s továbbra is Őze Lajos - szurkoló vagyok.

Nem vetkőzött

Elena Santarelli megígérte, hogy ha az olaszok nem játszanak olyan plöttyedten, mint a múltkor, akkor élő adásban levetkőzik a tiszteletükre.

Nem mondom, ha mondjuk Veronica Lario vagy Hillary Clinton ígért volna hasonlót... Azt hiszem, hogy az olaszokat nem nagyon motiválhatta valami olyan, ami már százszor megvolt.



Talán, ha élőben.

Neue Welt Rekord

F Flintoff, kingstoni lakos 2008.06.13án, pénteken, az egy pisilésre jutó elmulasztott gólok világrekordját 2-re módosította. Ezúton gratulálunk neki.

Nem foci, de majdnem

Most fedeztem fel, hogy jön a Szigetre a Kaiser Chiefs, aug. 14!!! Hú...
(Leeds United drukkerek amúgy, ez a kulcs.)

Mit látott Somos kommentátor?

Látta Cosmin Chivut.
Látta amint Chivu szereli Mutut.
Látta Kozma beadását.
Látta a világbajnokság első kihagyott tizenegyesét.

Somos kommentátor sok mindent látott tehát, csak Panucci kezét nem látta Niculea nyakán.

Megismerik?

Igen ő az.

A nap szava

A kollegáknak hajlamuk van a sport úgyismint a futball kevésbé esszenciális aspektusain időzni, említtessék hát itt meg a noble savage, avagy a félkegyelmű, avagy korunk knézyjeneje, Egri Viktor.

Kinek is a Holland-Olasz pompához való hozzájárulásást egy cimborám akképpen nyugtázta, hogy "dehát ő olasz drukker". Vagyúgy. Akkorhát...

Miről is beszélünk. Történik, hogy Van Nistelrooy góljánál a vak is látja, hogy a csatár lesen áll. Majd a vak is észreveszi, hogy hopplá, pályán kívül fekszik/kel egy olasz. A vak és a világtalan (de nem a félkegyelmű) levonja a következtetést, hogy 1. a partjelző vak és elnézett egy 3 méteres lest, 2. a partjelző valami oknál fogva beszámítja a fekvő/kelő olaszt.

A vak ennél nem jut tovább mert nem ismeri a szabályt, így pl azt sem tudja, hogy kirúgásból nincs les. A félkegyelmű azonban idáig nem jut el.

Mikoris a szünidőben a szakértő kinyilatkoztat - ami, szakértőről lévén szó, legalábbis addig legyen értve szentírásként, ameddig egy másik szakértő annak ellent nem mond - a félkegyelmű a következő módon folytatja a közvetítést.

"Nos hallottuk a játékvezetőbizottság elnökének a véleményét, ám ha Van Nistelrooy oly kérdően tekintetta bíróra a gól után, s ha az olasz csapat egy emberként reklamált, akkor csak nem lehet ez ilyen egyértelmű."

Hát akkor csaknem, kedves Viktor. Amiképpen a földön is, kedves Viktor.

Védekezz!

A mai fociban talán a legfontosabb a jó védelem.

Az első kör legrosszabbul védekező csapatai:
1. Oroszország
2. Olaszország
3. Görögország
4. Svédország

Igen, nekem is feltűnt, hogy ebből három egy csoportban van, s ha ehhez hozzávesszük, hogy a spanyolok legendásan lukas védelme csak azért nem látszott, mert az oroszok a legrosszabb támadójátékban is a második helyen vannak (a görögök után), akkor a D csoport valóban nem tűnik erősnek.

(Képünk csak azért került ide, mert tetszik.)

Porbapujol.

Ha kijutottak volna az angolok, akkor az lett volna a (lehetetlen) kívánságom, hogy az angol kapus ne kajon túl sok potyát. Ők nincsenek, így az a (nagyon is lehetséges) kívánságom, hogy alázzák meg Pujolt minél többször. Köszönöm.

Mivelhogy...

Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Zinedin Zidánban, és a szeretetet, mellyel minden kékekhez vagytok.

Mivelhogy tegnap többször is elhangzott, hogy most, hogy nincs Zidán, most, hogy Ónri és Vijéra nem játszanak, végre szóhoz juthatnak a fiatalok a francia válogatottban:

Kupé - 1972
Szanyol - 1977
Gállász - 1977
Türám - 1972
Abidál - 1979
Ribéri - 1983
Mákálele - 1973
Tulálán - 1985
Máludá - 1980
Benzemá - 1987
Ánelká - 1979

Egy rózsaszál szebben beszél...

Mondd, te kit választanál?

"There used to be a football club there."

A Spurs egykori edzője, Keith Burkinshaw megállapítása cseng fülünkben amikor a Queens Park Rangers háza táján történő legújabb eseményeket vesszük szemügyre. A tavaly nyárvégi hatalomátvétellel az ördög öreganyja és Hitler jut eszünkbe, amennyiben a Briatore-Ecklestone párosnak az alternatívája a csőd volt. Fenntartások persze jelen lehettek, ezeket fölsorolni fölösleges, mivel a klub utóbbi évének története kapcsán pontról pontra megfogalmazhatóak.

Briatore egyfelől úgy képzeli, "we are going to have a lot of fun", másfelől pedig egy világméretű "brand" megteremtésén fáradozik. Önmagukban véve, egyik tevékenységgel kapcsolatban sincsenek privát és széleskörű problémáink. Szurkolni azonban sem Briatore publikus maszturbációjának, sem pedig egy brandnek nem lehet. Előbbi egyszerűen magánügy és magától értetődően veti fel a kérdést, hogy mindehhez nekünk mi közünk (és milyen módon szólhatnánk bele), utóbbit vesszük, nyűjük, fogyasztjuk, s ha bármivel helyettesíthető, akkor majd azt vesszük, nyűjük, fogyasztjuk. There used to be a football club there?

Hogy értsünk a szóból, demonstratíve, Briatore első jelentésteljes tevékenységei közé tartozott, hogy megváltoztatta a csapat címerét (erről, erre...). Ennek nyilván semmi más értelme, mint hogy jelzi, ha király nem is halt meg, de azért éljen az új, a teljhatalmú. A második lépés az volt, hogy az angol pályákon hagyományos "lap of honour"-nál, amikor a szezon utolsó meccsén a hazai csapat játékosai körbesétálnak és megköszönik a bíztatást, ő is ott vigyorgott a játékosok között (az időközben szinténtulaj Lakshmi Mittallal együtt). Jövőre remélhetőleg egyedül megy körbe.

Mindezek után, s itt persze felmerül a kérdés hogy ez "fun" vagy "brand", átlag úgy 50%-kal megemelték a jegyárakat a következő szezonra, frédi kedvenc helye 25-ről rögvest 35 fontra ugrott. (Vannak, vannak persze olcsóbb helyek de onnan frédi nem néz meccset, csak egyszer nézett, Veszprémben, az se nem "fun", se nem "brand".)

A történetnek itt nyilván nincs vége, Flavio és Bernie nem ügyetlen emberek, ígyhát abban sem igen bízhatunk hogy 1. megunják, 2. elbasszák.

Ami marad: keressük a következő év(ek) csapatát. Legesélyesebb természetesen az FC Brentford, ahol a legenda szerint - Angliában egyedülálló módon (!) - a pályának mind a négy sarkában van egy kocsma. A probléma (csapatot választunk), a romantika okán sem dönthető el mendemondák alapján. Tesztelést és objektív, emócióktól mentes, tiszta döntést igényel.

Botrány, ízléstelenség, Bonyek

A németek ma már inkább a győzelemről beszélnek, a lengyelek pedig a német válogatott mezében győztes lengyelekről. De hiba volna elmenni mindamellett, amit előtte produkált e két büszke európai nép.

Nos, a lengyel Super Express című napilap lehozott egy képet, amin a lengyelek holland edzője Bállák és Lőv fejét tartja a kezében. Viccnek elég gyenge, komolynak elég erős, a napilap a bulvárban nyomul, a német sajtót pedig - legalábbis amennyire ez az Interneten keresztül felmérhető - elöntötte az epe. Botrányról, ízléstelenségről beszélnek, egy német bulvárlap még azt is megpendítette, hogy a lengyeleket ki kellene zárni az Európa Bajnokságról. Mint gyöngytyúk a meleg takonyra. Szegény Bénhákker pedig mit is mondhatott volna: "Beteg emberek mindenhol vannak a földön."

Fantasztikus hírek keringenek azóta a neten. A sport1.de szerint Bénhákker dühöngött (pedig nem); több hírcsatorna lehozta Bállák egy újságírónak odavetett filozofikus szavait ("Nem örülök neki."); állítólag a Reischstag sportbizottságának elnöke az Európai Parlament elé akarja vinni az ügyet; a Bild egy egész cikket szentelt az egykori lengyel futball-legenda, Bonyek tiltakozásának, amely körülbelül e szavakból állt: "tiltakozom és felháborít", ugyanakkor a Bild felháborodott azon, hogy Bonyek azt is hozzátette, hogy "a lengyel játékosok tizenhatszor [nem többször, és nem kevesebbszer] ügyesebbek a németeknél"; a Tagesspiegel.de elemző cikkében pedig egyenesen a "fejek háborújáról" beszél, s arról csacsog, hogy a 40 milliós Lengyelországban egy 200 ezres példányszámú napilap bénakacsa cikke mily jól mutatja az erősödő lengyel nacionalizmust.

A németek szeretnék, ha szeretnék őket, s nem veszik tudomásul, hogy sokan nem szeretik őket. Viszont hülyék annyira, hogy ügyet fabrikálnak valamiből, ami nem az, s csak az idő rövidsége és a lengyel szövőnők közismert restsége volt az oka annak, hogy a tegnapi meccsen nem Bállák levágott fejét ábrázoló zászlókat lengetett a szél. S annyira is hülyék, hogy nem veszik észre, hogy egy jelentéktelen bulvárlap miatt lenacionalistázni egy egész nemzetet nem éppen szerencsés stratégia.

A magyar sajtó természetesen - mint mindig - most is hozza a formáját. A Nemzeti Sport (a szaksajtó, ahogy nevezni szokás mifelénk) arról ír, hogy a lengyelek nyilatkozatháborút indítottak (pedig nem), hogy az egyik lengyel lap (lap, és nem bulvárlap) a címlapon (a francokat) hozott képével "a labdarúgásra is kivetítette a történelmi múltat" (he? mi? hogy?).

A bulvár mindenhol bulvár, s ritka siker lehet a számára, ha ekkora szart tud kavarni a többi bulvár segítségével. A meccsnek vége, de a történetnek még nem. A Bild ma reggeli száma szerint a németté emancipált Podolszki fogja megtisztítatni a lengyeleket a mocsoktól: Podolski putzt die Polski.

Pedig Bonyek szerintem továbbra sem a németeknek, hanem inkább a lengyeleknek szurkol.

Here Come the Bastards

A Van Időnk stábja köszönti a foci EB mind az összes béna csapatát, akiknek köszönhetően a következő három héten semmi értelmeset nem fogunk csinálni. Az angol válogatott heroikus kinemjutásával garantálta, hogy közönyösen (?) szemlélhessük az egész hajcihőt, én a magam részéről arra készültem, hogy a görögök újrázásáért fogok szorítani, de végül az orosz medve lesz első nekifutásra a kiszemelt.

Aztán majd idővel nyilván áttérek az olaszokra, ők úgyse érdemlik meg sose, nézni is rossz őket, viszont senki ismerős nem drukkol nekik.