Sweeney Todd

Nem szoktam filmekről írni, mert azt hiszem még egyet sem láttam. Magyarán: mindig valami gondolat- és képhalmazt látok magam előtt. Sweeney Todd-dal mindez megváltozott.

Innentől minden eddigi film amit (nem) láttam egy egydimenziós gagyizmónak tűnik, közöttük is legelébb Az élet szép. Nem, nekem az régen speciel tetszett. Sweeney Toddban viszont a minőségek egymással kerezstül-kasul találkoznak, összefutnak, széttartanak. A Sweeney Toddban sosem tudjuk hogy nevetünk vagy borzongunk vagy, leginkább, nem vagy hanem és. Kezdjük a vásári jelenttel, ahol Johnny Depp lenyomja borotválásban az (ál)olasz maestrót. A maestro magyaráz, lealáz, pöffeszkedik, Johnny midneközben csak feni, feni a borotvát mígnem két mozdulattal ő a nyerő. Ez vicces, valami jóleső vásári komédia szintjén. Mindeközben kiderül, hogy az (ál)olasz inasának véres a keze mert a maestro borotvafenés közben kaszabbolja a kölök kézfejét is, valamint Johnny végső győzelmének pillanatában (a vásári komikum katarzisa) a maestro úgy bassza be a kölköt a színfalak mögé, hogy nekünk fáj.

Mindeközben megy a zene, musical volna ugyanis a műfaj. A kölök végül Johnny és Helena Bonham Carter (meg kell jegyezni: a Jewish Chronicle, a világ legrégebbi angol nyelvű zsidó hetilapja szerint Bonham Carter 72%ban zsidó. Ez persze vicc. Hahahanem ez egy olyan médiumban, ahol egy oldallal előtte bár micva fotókat nézegethetünk, kettővel később a gázai krízis van elemezve, nos ott ez nem vicces. Hagyjuk meg a judapestnek, ott tényleg vicces lenne.) inasaként végzi. Johnny fölül kaszabol, Helena alul belesüti a kliensek testét a pitébe. Zabálják a népek. A kölök minderről nem tud. Megszereti azonban Helenát, énekel neki hogy addig őt (H) baj nem éri amíg ő (k) vele van. Mindeközben Johnny fölül nyisszantja a torkokat. A toroknyisszantás leginkább vicces, hasonlóképp amint a kliens lecsúszdázik az emeletről a pitesütőbe. A safety meg a nyisszantás váratlan találkozása aztán a zenében is találkozik, Helen meghitten visszaénekli ugyanaztat a kölöknek, csak közben nyikorognak a hegedűk, disszharmonikusan. Valóban, a kölök félti Helenát Johnnytól (joggal, mert végül őt is kinyisszantja), talán gyanút is fog, mit lehessen tudni, ki kellene nyisszantani.

A dolog végül úgy alakul, hogy a kölök nyisszantja el Johnny torkát. Johnny ugyanis az egész bosszúhadjáratot azért kezdte, mert 15 éve boldog házzasságban élt, amikor is egy bírónak megtetszett az ő b neje, Johnny promptly Ausztráliában találta magát, b nejét pedig a bíró megerőszakolta. Helena bizalmas információi szerint Johnny neje azóta megmérgezte magát (ha jól értem). Johnny előbb csak a bírót és hoppmesterét akarja megölni, a dolog dugába dől időlegesen, az agressziót azonban le köll vezetni (vagy: a pite-boltot meg kell menteni), jöhet hát a pap, a politikus meg a pásztor (let’s sprinkle a bit shepherd ont he shepherd pie). Alakul is a dolog, mígnem Johnny végül saját feleségét is megöli (igen, mégsem halt meg), Helenát is megöli (igen, szerelmes volt Johnnyba, azért hazudott) és a neje mellett rogy a földön. Ekkor mászik ki a kölök búvóhelyéről és legott ő nyisszantja el Johnny torkát. Ő volna tehát itt a rezonőr.

Lorna és a brit zsidók

„Ne foglalkozzunk az elmúlt hatvan évvel. A következő hatvan évre tekintsünk!”, ekként Lorna Fitzsimons a Britain Israel Communications and Research Centre igazgatója a richmondi zsinagógában. Taps 100 tenyérből. Szépséghiba-e, politikai demagógia non plus ultra vagy szimplán maga a groteszk: ezt a hatvan évet rajtam kívül a teremből valószínűleg senki, senki nem fogja megélni. Sebaj, lényeg a lelkesedés.

Lorna 1997-től 2005-ig Rochdale körzet parlamenti képviselője volt a regnáló Labour színejében. Blaire-babe, ahogyan az angolok ismerik őket, s valóban, ha eddig nem lett volna fogalmunk arról, mi újat hozott Tony és csapata az angol politikába, Fitzsimons demonstrálja. Nem a megértés a lényeg, nem az a lényeg, hogy az britek (vagy mások) keveset tudnak a közel-keleti ügyekről. Persze hogy keveset tudnak, leszarják, csak drukkolni akarnak valakinek (support, bocs, támogatni). Mit tegyünk hát mi, s mit tegyen hát Lorna, aki 1989 óta, egy izraeli trippet követően, Izrael-supporter lett. A pakolás a lényeg, a csomagolás. Leszarják az emberek mi van, egy dolog érdekli őket, hogy Izrael békét akar-e. Azt kell hát lenyomni minden létező torkon, hogy békét akar. Felfigyelhetnek elemzőbb kedvűek arra, hogy ez itt persze tartam, s nem csomagolás: Izrael története során végig és mindig nyitott volt a békére, teszi hozzá Lorna ugyanis.

Ej, hát egyszerű ez akkor, csak az agitpropnak kell megfelelően működnie, meglepődünk-e hát, ha Lorna szeme előtt az amerikai AIPAC lebeg. Azon morfondíroztam közben (minthogy közben jöttek a kérdések, pl hogy mit tegyünk/gondoljunk az Independent Jewish Voices-zal, a köcsög, balos egyetemi renegátokkal [akiket talán 20 év alattiak is hallgatnak? Jövő héten kiderítem]. Megmondja Lorna, ignorálni kell őket mert köcsög, balos, egyetemi renegátok, egyfelől; viszont jelentősen növelik a zs-imázst, lehet rájuk mutatni, hogy lámcsak, a mi táborunkon belül van disszenzus, van kritika, másfelől), hogy tényleg nincs új a nap alatt, hisz abban a 60 évben aminek most a hátunkat fordítjuk, Izrael valóban mindenki felé ezt sugározta, csak aztán megnyíltak az archívumok a 80-as évek közepén és kiderült… well, semmi különös nem derült ki tulajdonképp, csak hogy Izrael sem különb a Deákné vásznánál. Hasonlóképp, a vigyázó szemek a megszállt területek felé vetültek és kiderült… well, semmi különös nem derült ki tulajdonképp, csak hogy a „felvilágosult megszállás” egy oximoron.

Összefoglalásként ide és most csak még ennyit: For God’s sake Lorna, this is not a fucking football match.

Mint egy idióta hűűlyee, óóó yeah

Noár Dézír

Lehet lelkesedni: nézhető magyar film a mozikban. És lehet szomorkodni is: be fogják mutatni Tarr Béla Londoni férfiját is, ami már a trailere alapján is felháborító.

Szóval én drukkolok a Kalandoroknak. Elég jó kampányt csináltak neki (én csak a plakátot láttam, de azt mindenütt, és nem is béna, talán a jelzőtáblákat leszámítva), sok kópiával, sok moziban megy, úgyhogy arra számítanék, hogy több nézője lesz, mint a Macskafogó II-nek (ami szar volt, de az első miatt több mint 200 ezren látták).

Maga a film egy világot megváltani nem akaró road movie, ami nagyon helyes, legyenek csak szép tájak, jó kis beszélgetések, meg jutalomjátékos színészek a filmben, és akkor már boldogok vagyunk (vagyok). Erdély szép, Pados Gyula mindig jobban fényképez, mint amilyen filmen éppen dolgozik, a forgatókönyv rendben van, Haumann Péter, Pogány Judit láthatóan élvezte a forgatást. És nem utolsó sorban itt van nekünk a legmarkánsabb magyar férfiarc is.

A végére még két jó hír. Nincs elbaszva a film vége! Ez igen ritkán sikerül, de most összejött, ami miatt azt is könnyedén megbocsátjuk, hogy kicsit hosszabb a film a kelleténél, de nem konkrét dolgokat vágna ki az ember, csak úgy picit lassú. (Persze lehet, hogy egy ródmúví az ilyen.) A másik jó hír a zene: még a fent említett Londoni férfin sírdogáltam befele, amikor a film elején felhangzott a nagyon ismerős dal, de valami nem stimmelt. Aztán rájöttem, hogy magyarítva lett (jól) a Noir Désir egy száma. Ha az eredeti nagy sláger lenne, ez a magyari változat felkerülhetne egy ilyen világslágerek a világ nyelvein típusú válogatásra. Így, gondolom, inkább a reszocializáció anyagi eszközeit teremti elő. (Meghallgatható a film honlaján is.)

K-Európában mindenki frusztrált köcsög

A szlovákokkal mostanság nagyon jóban vagyunk. Volt ez a lőjjünk Malina Hedvigre videó, most meg miről számol be kedvenc, nagyon furi focis oldalunk?

Budapest, január 23., 20.15 Ismét volt konfliktus a Honvéd nemzetközi edzőmeccsén.

A kispestiek mai edzőmeccse nem múlt el "etnikai villongások" nélkül. Supka Attila csapata ezúttal a felvidéki Rózsadomb (Ruzomberok) játszott, a találkozó végig nagyon kemény - esetenként fölöttébb sportszerűtlen - volt, a vendégek néha olyanok voltak, mintha valamiféle gyűlölettől vezérelve játszottak volna.
Az indulatok a 88. percben szabadultak el végleg, akkor a végig alattomosan és durván játszó Jurcot kiállította a játékvezető. Az említett szlovák sportember (?) leköpködte a Honvéd játékosait, majd magából kivetkőzve, többször is elkezdte üvöltözni, hogy "prostituált magyarok!"
Ezt persze nem hagyhatták szó nélkül, akiknek megsértette a hazafiasságát, de mivel már csak pár perc volt hátra a meccsből, nem fulladt botrányba a találkozó. A lefújás után az öltözőfolyosón még mindig téma volt Jurc esete, aki nem kért bocsánatot, sőt, még pökhendien visszaszólogatott az őt számon kérőknek. A többszörös magyar túlerőt látva azután végül bemenekült az öltözőbe, végül lecsillapodtak a kedélyek...
A Ruzomberok legközelebb február 13-án, Pasaréten lép pályára, akkor a Vasas ellen játszik majd...
(s.z.)

Az utolsó mondat, na azt nagyon bírjuk értékelni. De meg is van az eremény. Most a sima kurvaanyás hoyyászólásokat elfelejtjük és rögtön a hatodik kommentet ragasztjuk ide:

Jól el kell verni a férgeket Pasaréten!

Elértük célunkat. Sőt, a nyolcadik hozzászólásban megérkezünk a végállomásra is.

Remélem kap pár meccs eltiltást a szlovák szövetségtől, csak attól tartok ott inkább megsüvegelik ezért a kijelentésért. Ha zsidózott volna akkor tuti fél évre eltiltják, de csak ha a magyarokat szidta...

Amikor már a BBC is ilyeneket ír

Now then, as if the excitement of the FA Cup third round wasn't enough, today BBC Sport is proud to introduce a new word into the English language: (fanfare) CUPSET. Simple, but brilliant, I'm sure you'll agree. You good people can be part of history as we spread the Cupset gospel. You know what to do: drop it idly into conversations, emails etc and it won't be long before the Oxford English Dictionary is knocking down our door...