Észak! Észak!

Északi filmből van sokféle: a finneket csak az Éjszaka a földön rájuk eső részében bírjuk elviselni, a dánoknak van a Dogma, meg az Olsen banda, a svédeknek volt egy Bergmanjuk, az izlandiaknak meg néhány vicces filmjük meg Björk. Ezen felül van még az a jóléti állam, amelyik azért nem lép be (többek között) az EU-ba, mert nem akar annak a gyenge szintjére süllyedni.

Utolsó norvég filmelékem igen kellemes volt: rég röhögtem akkorát, mint amikor a norvég kommunista párt egyik nyugdíjas sejtje egy kirándulás alkalmával elsüllyed a mocsárban, és amikor már alig látszanak ki, megfogják egymás kezét és eléneklik az internacionálét.

A Kiállhatatlan nem annyira vicces, viszont a jóléti államos cucc az nagyon benne van. Van egy város, ahol nem lehet meghalni, könnyű a munka, viszont nincsenek érzelmek, szagok ízek és berúgni se lehet. Minden technokrata-szürke (nőknek kicsit technokrata-bézs is), de a legtöbben szeretik ezt és boldogok ott. A főszereplő, Andreas nem, úgyhogy ő megszívja.

Elárulom a végét: amikor belátják, hogy Andreas semmiképp nem fog náluk megszeretni, akkor kikürják a hideg, süvítő télbe. Mivel a film koprodukciós (erre egyébként leginkább a script supervisor neve utal) valószínű, hogy Izlandra.


Ja. Az amúgy vicces, hogy két napja láttam a film trailerjét az Apró dolgok előtt, és úgy harangozták be, mint ennek meg ennek a filmnek a készítőitől. Azokat a filmeket persze Magyarországon nem forgalmazták.