Blood libels revisited

Így kezdődött: Ariel Toaff írt egy könyvet, amiben a szokásostól eltérő következtetéseket von le a középkori itáliai vérvádperek során kínvallatással kicsikart vallomások jegyzőkönyvéből (és esetleg másból - erről később). Azt pedig, hogy esetleg valami igaz belőlük. Ariel Toaff-fal az a probléma, hogy az ortodox (és határozottan jobbos) Bar Ilan Egyetem eleddig jó reputációjú tanára, amúgy meg a volt római főrabbi fia, szóval nem lehet rá (azért megpróbálták) csak annyit mondani, hogy genyó antiszemkó.

Így folytatódik: mindenki a legrosszabb formáját hozza. Az Anti-Defamation League-et meg se említené az ember, merthogy őket még a Pilpulon meg a Judapesten értehetetlenül mennybe magasztalt Hebrew Hammerben is kigúnyolgatják - csak hát ők a leghangosabbak. Azt mondják, amire számítani lehetett: hogy ők há, hogy ők hú.

Az, hogy Mgsr. Iginio Rogger mit mond, annyirta nem meglepő, lévén ő vezette azt a katkó csoportot, amelyik az 1475-ben Trentóban meghalt kisfiú esetét felülvizsgálta és leszedette a szentek listájáról (ezzel az esettel foglalkozik a legtöbbet Toaff - állítólag, de később).

Ezek viszont itten a a három ángliusul fogható izraeli napilap kommentárjai:
Jediót/Ynet
Jpost
Háárec

A jobbos bulvárlap vasárnap még ugyanazt a hírösszefoglalók alapján összehordott cuccot hozza, mint bármelyik amerikás vagy némely angol lap. A jpost másnap már beszélget a professzorral, de nem nagyon idézi, csak azt, amikor elmondja, hogy Jews never committed ritual murders. Mást inkább nem, pedig biztos másról is volt szó. Balosék egy nem túl hosszú, de korrekt interjút közölnek aznap, mondjuk más történészeket (nem jewish vagy catholic scholarokat) ők sem kérdeznek meg. Az előző félmondat tölti be az eddig leírt későbbök szerepét: hogy ugyanis a könyv tartalmásól eddig nem sokat tudunk.

Visszatérve a Háárecre: viszonylagos értelmességüket porig alázza ez a publi, amiben az egész ügy egyszerúen a jaj mindenki ellenünk van hirtelen egyik epizódjává válik.

[Érdektelen betoldás: magyarul, ha jól láttam, még csak kurucék hozták a sztorit (be se linkelem), de úgy, hogy az antiszemkó.hu szerkesztői is elégedetten dőlhetnek hátra: lefordítottak egy rövidke cikket a Daily Telegraphból (lehozták az angol eredetit is!), de azért bizti, ami bizti alapon írtak hozzá egy pici bevezetőt. Meg beletettek egy plusz bekezdést. Hátha azt hisszük, az is eredeti? Khm.]

Eddig úgy tűnhet, hogy a történész bácsi a sztori jófiúja. Aki szegény csodálkozik, hogy félremagyarázzák, szövegkiragadják, pedig ő csak arról akart írni, hogy milyen érzés lehetett zsidónak lenni, amikor nagyon szar volt. Annyira, hogy némely szélsőségesekből ez esetleg erőszakot is kiválthatott. Most meg rohanhat, hogy leállítsa a terjesztést, hogy jobban megmagyarázhassa.

De basszus, akkor ne adja a könyvének azt a címet, hogy Pasque di Sangue, mert én nem tudok olaszul, de ezt én is értem (meg a bevezetőből idézett mondatok is, hát izé).

Arra kiváncsi leszek, hogy mikor lesznek érvek is a vitában? Vagy mikor lesz egy angol nyelvű recenzió? (Olaszul értő olvasóinknak megköszönjük, ha beszámolnak az ottani fogadtatásról.)


Update: azóta írt a HVG is.


Update2: a Haarec azért megyeget tovább. A könyvet még nem olvasták, de van egy történész, aki röviden összefoglalja a Trentoi Simon-ögyet, meg van egy körriport az "academic terrorismről".