Egy igazi lehallgatási ügy

Na ezt a filmet akkor nagyon ajánlanám én mindenkinek. Annak is értelme volna akár, ha pl. kötelezővé tennék gimnazistáknak - mindenesetre több, mint a Bánk bán és tsaik kötelezővé tételének.

Stasi-történet. A történet is jó, de ahogy az egész rendszer be van mutatva, az zseniális. (Arra rágondolni is rossz, hogy hogyan volna ez előveztve mondjuk a III/III-nál egy magyar film esetében.) És legfőképpen nem a főszereplők az érdekesek ebben, hanem a sok apró mellékszszereplő: hogyan lesznek apró csavarok emberek a gépezetben, hogyan őröl fel embereket, milyen sorsok voltak lehetségesek.

És persze az irigység, ami beszélhet belőlünk: simán lehet értelmes véget csinálni a filmnek, merthogy ottan volt szembenézés, betekintés az aktákba, úgyhogy (minő meglepetés) a film végén a főhős betekint az aktákba, és... azt már nem mondom el.

Na de hogy segítsük azon embetársainkat, akik valami fitymállót szeretnének mondani társaságban a filmről (és hát ugye ezért élünk-halunk): a számok, azok a kibaszott évszámok. Meg a különbség, ami köztük van (mondjuk Spírónak se jött össze, pedig ő büszke magára): a film 1984-ben indul (bemondják). A színházi brossúrában az íróról írva vagyon, hogy 1939-ben született (én legalábbis annak olvastam). Aztán aszongya ő, hogy 50-nek néz ki, pedig csak 40. Mi van? Meg az is van, hogy az író ír egy cikket (ez a történetben fontos, úgyhogy itten most homályos leszek), amiben 1977-es adatok vannak, és azt mondja, hogy 9 éve, aztán amikor megjelenik, akkor van egy bevágás, hogy Gorbi lett Gorbi. Na az '85, úgyhogy megint nem stimmel, aztán hogy ahhoz képest négy év a berlini fal leomlása az oké, de csak ha télleg 85-től számolunk.

Mindegy, a film ezzel együtt is jó, Spíró meg a számolásai nélkül se bír prózai mondatot írni.