Ivánka

Everybody comes to Hollywood. Eztet a Madonna mondta, és ő már akkoriban ott lakott, ahova mindenki megy. Magyar színészeknek is tanácsos nyelvleckét venniük, mert bizony a kiejtés, az a fránya kiejtés. A legendás magyar akcentus, ugye mind dagadunk, mintha büszkeségtől, hogy a marslakók, miközben forrtak a hideháborús indulatok, biza mind magyar fizikusok voltanak? A legendás magyar akcentus, amit Dobó Kata olyannyira eltüntetett, hogy már-már angol akcentusa van magyarul.

És akkor most szivárogtassunk ki, végül is erre való az Internet, mi meg gondoltuk, ideje bulvárosodni, hogy jöjjenek az olvasók csőstül. Nekünk erre is van időnk.

Naszóval Fenyő Iván Hollywoodba készül.

S ha ez kevés: Fenyő Iván le fogja győzni az angol nyelvet.

Történt ugyanis, hogy Bouba Diop a minapában bevetette magát a véreres pesti éjszakába, s ott Fenyő úr karjaiba futott. Fenyő úr ugyanis már nem tudott járni, s hogy el ne essék Boubát ölelgette. Fenyő úr ugyanis járja az éjszakát és nyelvleckéket vesz. Ha álmából felriad, angolul kezd beszélni, ha sörödbe váratlanul belekortyol angolul mormol mellé valamit, pincérnő melle felé nyújtja jobbját, s azon gondolkozik, hogy s miként feleljen angol dzsentlmen módjára a készülő pofonnak. Így esett meg, hogy Fenyő úr baráti körömet imigyen szólította meg: Helló, ájm Iván, nájsztumítjú. Nem tudom, mi az oka, a sör tette vagy csak beleszart a macska a palacsintába, egy kedves barátom, dzsentlmen módjára angolul viszonozta a köszönést, majd felkérte távozásra a nagy színművészt. Fenyő erre angol dzsentlmen módjára felelt jobbját söröm felé igazítva: Ájm á fákin eszhól.

Ha a történet itt érne véget, akkor meg is lenne a happy end, de sajnos a történet itt nem várt fordulatot vesz. Mi ugyan szokva vagyunk ahhoz, hogy egy nagy ember váratlanul egyszerű, hogy Einstein és Faludy nem hordott zoknit, a világbank elnökének meg lyukas, mi bizony csak csekély mértékben lepődünk meg, ha valami marha Bruce Willis-szé operáltatja magát, mi már szinte láttuk Ivánt, ahogy az igazi Bruce Willis oldalán leszámol a muszlimokkal, majd könnyek csillognak a szemében, amikor megköszöni az Oscar díjat a pesti éjszakának.

De történt, hogy a nagy magyar művész folytatta a mondatot: End júár fákin eszhól. A tökéletes angolsággal végigvitt mondat, a jól elhelyezett hangsúlyok, ahogyan a fákin végén finoman elharapta a nazálist, a dikció hajlékonysága, ez mind oly lenyűgöző volt, hogy azonnal kilátásba is helyeztük, hogy ha nem húz el a jó büdös francba, kénytelenek leszünk megverni.

A már említett pincérnő érkezett, tessék itt egy sör, Ivánka. Iván pedig nyúlt, s hogy a sörért-e vagy pedig a nő melléhez, azt már nem tudhatjuk, mert ekkor már biztosan Hollywoodban járt. They like the smell of it in Hollywood, how could it hurt you and it looks so good?