A privatizált kibuc, avagy a szocializmus vége

A hír, aminek okán (bár már rég gondolkodtam a dolgon): az 1909-ben létesített első kibucban, Degania Alefben szavaztak, és szinte egyöntetűen a változásra. (Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy nagyon óvatosan kattintsanak a linkre, mert a legdurvább nyálbalos körítésben van tálalva a történet.)

Arról van szó, hogy a kibucok manapság nagyon mások, mint voltak, és ezzel nem az a baj (ha egyáltalán), hogy film készült belőle. Az van, hogy kibucban ma is sokan élnek, szeretnek is ott, mert zöld, és mert már nem kell annyira közösségi módon előadni a dolgokat, mint egykoron, és nem is kell feltétlen mezőgazdasági munkából élni, és mert, és mert. A privatizált kibuc kifejezést hivatalosan persze még nem hallottam, de privátban így magyarázta valaki, ezzel megalkotva az egyik legviccesebb jelzős szerkezetet.

Mit tanulunk ebből? - kérdezik a rabbik, akikből nyilván iszonyú sok volt a kibucokban. Hát a cím második felét. Sok állam mondta magát szocialistának/kommunistának, de Izrael volt az egyetlen, amelyik tényleg meg is próbálta (viszont nem mondta magát annak). Volt itt minden: kibuc, moshav, ilyen szocialista falu, olyan nyavalya. És fel is építették belőle az országot. Bár a tényleges gazdasági szerepük sose volt annyira jelentős (mármint a collective communitiy-knek), de a kifelé és befelé mutatott imidzsben iszonyú fontos volt. De bedőlt az egész, mert eleinte lelkesedésből lehet kommunásat csinálni, de aztán azért szeretnének az emberek sajátot.

Persze mostanra is maradt hasznuk a kibucoknak: a frissen alijázottak mehetnek néhányba fél évre, és valószínűleg nincs is náluk alkalmasabb hely egy izraeli közösségi érzés elsajátítására (ez persze nem a spanyol viasz: előítéleteim szerint cserkésztáborokban is ez megy - talán Izrael van lecserélve valami másra).

Érzelmes utóirat: háromból két nagyapám érte meg a rendszerváltást. Mindketten igen pirosak voltak. Valaha. Aztán látták, hogy szar a dolog. Legalábbis, ami itt volt. Állítólag egyikük egyszer arról panaszkodott apámnak, hogy a háború után mégiscsak el kellett volna menni Izraelbe, ott felépítették. Apám tapintatosan nem világosította fel.

Update: És még a HVG is megírta.