Diákbérlettel, munka helyett

Amerikás kertvárosi jaj-de-punnyog-jaj-de-jaj-de filmből volt már, lesz még. Ez egy jobban sikerült darab. Ha kifejezetten rosszat akarunk mondani róla (és mért ne akarnánk?), akkor azt kell megemlíteni, hogy Tom Perrotta annyira ragaszkodott a regényéhez a forgatókönyvírás közben, hogy, nehogy bármi kimaradjon alapon, hosszú narrálásokat kapunk a szereplők előéletéről (ez még oké), meg éppeni érzéseiről, sőt, a végén le van szűrve a tanulság is. (Ja, és elég béna a Bovaryné beszuszakolása is.)

A film óriás pirospontja a Happinesses Jane Adams szerepeltetése. (Titanic-rajongók Kate Winsletre izgulhatnak.)