A Babel egy tipikusan olyan film, aminek elég a trailerjét látni. Abban legalább a vége nincs benne, ami a filmben sincs, de legalább jó hosszan nincs. De persze a legfőbb problémát már a címben próbáltam jelezni. Van három szál, amik nagyon lazán kapcsolódnak össze. Marokkóban lelőnek egy amerikai turistát. 1. A gyerekeikre felvigyázó illegálisan munkvállaló mexikói néninek házasodik a fia, viszi a gyerekeket is lagziba, mert nem tudja kinek lepasszolni őket. 2. A használt fegyvert egy japán adta pár éve egy arabusnak, aki közben épp eladta egy másiknak. 3. Szóval a japán rész az nagyon nem érthető, hogy hogy jön be, de legalább lehet mutatni tök jó (tényleg jó) japsi életképeket, a fura tini popkultúrájukkal, süketnéma lányokkal, szomorú történettel.
Nyelvi nehézség az gyakorlatilag sosincs, mert mindig van, aki tud angolul: idegenvezető, dajka, dajka gyakorlatilag összes rokona. A japán részben meg csak japánok vannak. Szóval semmi sincs összezavarva.
Az első két szál még egész jól elmenne egy antiamerikás mesének. Gyerekek hülyeségét (a lövés) azonnal terrorcselekményként kezeli az amerikai diplomácia és sajtó, köcsögök az amerikai (meg francia) turistatársak, a mexikói részben persze van határproblem meg minden ilyesmi. Ami persze oké, nyilván tényleg ilyen (elvégre mexikáner az iró-rendező-producer kettős), csak kicsit tanmesés.
Meg ugye lehetne annyira píszí akkor már, hogy a stáblistán nem az uccsó japán nem igazán főszereplők után jönnek a marokkóiak.
És akkor most egy kis 18 fölötti nyelvész-feministáskodás. Van az az angol ige, hogy to fuck someone. Magyarra (meg nyilván minden más nyelvre) is le lehet fordítani simán. Az apró különbség, hogy míg angolul bármilyen kiosztásban szerepelhetnek a nemek az alany meg a tárgy helyén, addig magyarul a férfi fuck nőt a bevett. Magyarul először egy északír regény (Euréka utca) fordításában láttam lány-fiút felállásban (ez most nem szóvicc). Viszont itten csak magyar felirat volt, merthogy az egyik japán süketnéma lány mutatta, hogy akkor ő majd megbassza a másik apját. Persze nyilván a feliratkészítő az angol feliratból dolgozott, de most lehetett örülni, hogy a szinkronfordítók nem dolgoztatják meg a fantáziájukat.
csütörtök, február 08, 2007
És mitől Babel?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Én nagyon szenvedtem a moziban. Kizárólag az mentette volna meg a filmet, ha a végén:
- Brad összejön a segítőkész arab sráccal, tehát a megmaradt dirhamok előrángatása helyett egy érzelmes férficsókot látunk, mielőtt felszáll a kopter
- apuci rendesen alányúl meztelen néma kislánynak az erkélyen, kamera távolodhat ugyanígy
- a különböző álláspontot képviselő officerek vitatkozni kezdenek a bevándorlási politikáról dadus feje felett, vagy valami ilyesmi
Én a japi részt tök szerettem, nekem már csak az hiányzott, hogy kiugorjon a kiscsaj az erkélyről, hamár ennyit beszélt róla...
De legalább megtudhatjuk, hogy ma egy amerikai család úgy hallhat ki, ha a mexikói bevándorló babysitter elrakja láb alól a gyekereket, csupa jó indulatból a rendszer áldozataként, a szűlőket pedig a az USA nagy gazdasági riválisától (valami furcsa kultúrájú szomorú Japántól) kapott puskával kinyírják bizonyos iszlámok, mégha véletlenül is, nem terrorból.
Ha nem is volt egy olyan hajde film, engem iszonyatosan megnyomott, olyan fáradtak lettünk - én még rossz kedvű is - utána, hogy be sem ültünk egy sörre megbeszélni, hanem hazaódalogtunk.
Megjegyzés küldése