Jóska, levelet hozott a Pósta...

...Jóska, azt írtad vegyek nikotintapaszt. S ha megvettem, tapasszam is be vele pörös számat, a jóízlésnek ne tegyek panaszt.

Történt ugyanis, hogy piciny lakótelepem piciny kockaházának piciny levélszekrényeibe a Magyar Posta ZRt. piciny kérdőíveket dobott. Többek között arra kíváncsiak, hogy milyen filmeket nézek, milyen cigit szívok, mit iszok, milyen kocsim van, hol vásárolok, hol eszem, tarok-e disznót, van-e kutyám, macskám vagy gyerekem, milyen iskolában végeztem, mennyit keresek. Plusz a személyes adatok. Az utóbbiakat már csak azért is megéri kitölteni, mert így nyerhetek egy kétszemélyes hétvégét, s ha elég gyors vagyok, akkor még kaphatok egy roppantul szép kappuccsinószettet is.

A Magyar Posta érzi a vesztét. Jön a liberalizáció, nyit a piac, de mielőtt nyitna, megpróbálja rávenni a hülye barmokat, hogy adjanak adatokat egy nagyszabású piackutatáshoz. Ha elég sokan válaszolnak, akkor Magyarország legnagyobb ilyen jellegű adatbázisa lesz meg a Postán, s innen aztán jöhetnek a célzott, személyre szabott reklámok. Ez a fickó dohányzik, akkor küldünk neki cigi- meg nikotintapasz-reklámot, ez a nő magányos, küldünk neki műkukit, ennek nem küldünk semmit, ez disznót tart, ez úgyse venne semmit, nagy parasztról van szó. A Posta meg - de csak akkor, ha elég hülye akadt, aki visszaküldte magánéletének rövid vázlatát -, beszedi a zsét a multiktól.

A Magyar Posta egyrészről érzi a vesztét, másrészről ráhajolt a korszellemre. A jövő útja a személyre szabott reklám. Jön például az IP-tévé, ahol a központ tudni fogja, hogy mikor mit néztem, s ha veszternt néztem, akkor Marlboro-reklámot küld a nagyszobámba, ha romantikus filmeket, akkor papírzsebkendő-reklámot, ha Bergzonokat nézek, akkor antidepresszánst kapok, ha Oszkár-díjkiosztót, akkor fogkrémet...

A Nagy Testvér figyel minket, hogy aztán rábeszéljen valamire, amit nem akartunk megvenni...