Mit látott Dzsón Terri a fejlövés pillanatában?

Vajon mit látott Dzsón Terri, amikor a tegnap a ligakupa döntőjében teli rüszttel pofánrúgták? Vajon lepergett előtte az élete? Vajon beteljesülni látta rémálmát, hogy Zsozé Murinnyó megveteti Abramoviccsal Rió Ferdinándot? Vajon visszatekert az agya az ifjú Valkott végre-góljához? Vajon látta, hogy a tinédzserek Arzenálja összezavarodik attól, hogy látták őtet meghalni?

Mindenesetre jól indult a dolog. Magyar ember a Cselszinek nem szurkol, pfuj, ruszkik haza, olajat ide satöbbi, s az ifjú Valkott élete első gólját lőtte. Ez még annyira nem is pikáns dolog, hiszen mindenki lő gólt életében először, aki aztán többet is lő, de Valkott már a negyvenvalahányadik meccsét nyomja az ágyúsoknál, s neki ez az első, de Valkott már válogatott labdarúgó, de és legfőképpen Valkott nem kapus, hanem elsősorban és legfőképpen csatár. Ez idáig még csak szimplán ciki lenne, de Valkottnak van még egy tulajdonsága. Valkott kurva jó focista. Hogy miként lehet, hogy egy jó csatár ilyen hosszú ideig nem lő gólt, azt a fantáziájukra bízom. Meg azt is, hogy Drogba miként lőtt be két helyzetből kettőt.

Nekem ugyanis tovább kell mennem: Terri már nincs köztünk, elszabadulnak az indulatok, három kiállítás, edzőlegendák a füvön (tíz másodperc izgalom, hogy beszállnak-e a bunyóba vagy csak békítenek - sajnos az utóbbi), 100 perces meccs. Micsoda parti.

Pedig ez a koszlott ligakupa döntője volt, fejünkre a dudor, annyit nem ér az egész, az Arzenál a tinikkel, a Cselszi pedig mostanában nincs úgy beolajozva, mint régenten, mégis valamiért úgy tettek, mintha boldogok volnának, hogy megnyerték. Murinnyó mutatta, hogy az ötödik szobrot teszi a vitrinbe.

Közben Terri látta a csillagokat, no meg azt is látta, ahogy Murinnyó aranyszobrát avatják felfelé.