Elaltattam a lányomat, és azóta az előző postban belinkelt Mazsihisz-plakáton kattogok.
Ha csak marketingszempontokat nézünk, akkor minden rendben. A kisgyerek plusz öreg kéz párosítással francia elnöknek lehetett lenni. 1988-ban ezzel a fenti plakáttal verte tönkre Mitterand Chirac-ot, miután az egész jobboldal azzal rémisztgetett, hogy Francois bácsi már öreg és egészségileg rozoga.
A gyereken, meg az idős kézen kívűl meg ott a szám (mármint a Mazsihisz plakátján). Azt meg a legbénább szociológiai kutatás is kimutatja, hogy a magyarországi (és nyilván más k-európai) zsidóság többségének zs-identitása leginkább a holokausztból jön, esetleg valami félelem motivál még (a többségnél, nyilván nem mindenkinél). Ennél ütősebben ezt nem is lehetett volna megfogni egy képen (az a sok betű csak elveszi a dolog erejét): a zsidó idős ember élete a holokauszttal foglalható össze, az a lényege, abból eredeztethető minden (amúgy sok esetben tényleg), de majd a gyerekek. Mire a magyar zsidó 1%-ot, ha nem erre. Tényleg.
Kettő bökkenő van. Egyrészt lehet, hogy az öreg néni/bácsi esetleg nem szeretné, hogy az élete egy számba legyen zsúfolható (mégha ez egy Kertész-regényben esetleg pontos is). Hogy ha már megélt a háború után 60 évet, akkor legyen neki mondjuk arca, nézhesse az unokát. És ha valaki a soára akar utalni, akkor tegye a szlogenbe az emlékezés szót, mert egyrészt az a judaizmusban úgyis van egy csomó (zéher, zéher!), másrészt az tényleg egyértelmű, hogy mire emlékszik 2007-ben egy 70-80 éves zsidó néni/bácsi.
A másik bökkenő meg ugye egyszerűen annyi, hogy miért nem tud a Mazsihisz egyszerűen a programjaira, kulturális és hitéleti tevékenységére kérni inkább ezzel is valami szép progresszívet és előremutatót hirdetve.
Ha csak marketingszempontokat nézünk, akkor minden rendben. A kisgyerek plusz öreg kéz párosítással francia elnöknek lehetett lenni. 1988-ban ezzel a fenti plakáttal verte tönkre Mitterand Chirac-ot, miután az egész jobboldal azzal rémisztgetett, hogy Francois bácsi már öreg és egészségileg rozoga.
A gyereken, meg az idős kézen kívűl meg ott a szám (mármint a Mazsihisz plakátján). Azt meg a legbénább szociológiai kutatás is kimutatja, hogy a magyarországi (és nyilván más k-európai) zsidóság többségének zs-identitása leginkább a holokausztból jön, esetleg valami félelem motivál még (a többségnél, nyilván nem mindenkinél). Ennél ütősebben ezt nem is lehetett volna megfogni egy képen (az a sok betű csak elveszi a dolog erejét): a zsidó idős ember élete a holokauszttal foglalható össze, az a lényege, abból eredeztethető minden (amúgy sok esetben tényleg), de majd a gyerekek. Mire a magyar zsidó 1%-ot, ha nem erre. Tényleg.
Kettő bökkenő van. Egyrészt lehet, hogy az öreg néni/bácsi esetleg nem szeretné, hogy az élete egy számba legyen zsúfolható (mégha ez egy Kertész-regényben esetleg pontos is). Hogy ha már megélt a háború után 60 évet, akkor legyen neki mondjuk arca, nézhesse az unokát. És ha valaki a soára akar utalni, akkor tegye a szlogenbe az emlékezés szót, mert egyrészt az a judaizmusban úgyis van egy csomó (zéher, zéher!), másrészt az tényleg egyértelmű, hogy mire emlékszik 2007-ben egy 70-80 éves zsidó néni/bácsi.
A másik bökkenő meg ugye egyszerűen annyi, hogy miért nem tud a Mazsihisz egyszerűen a programjaira, kulturális és hitéleti tevékenységére kérni inkább ezzel is valami szép progresszívet és előremutatót hirdetve.
1 megjegyzés:
engem az utóbbi ellenvetés zavar inkább. a holokauszt nem köthető a valláshoz inkább, mint a nemvalláshoz: milyen alapon sajátítja ki az egyház?
Megjegyzés küldése