Nemzetközi zsidó izé of the year díj

Idén harmadjára adják át az International Jewish Artists of the Year Award-ot a londoni Ben Uri Gallery szervezésében. Mivel mindenre van időnk és ütőértapintásban is jók vagzunk, nem volt kérdéses, hogy ott a helyünk. Már cask azért is, mert a helyszín a Christie's, ahova be volt igérve, hogy ingyen bevisznek. Bár az az igazság, hogy odafele azon gondolkoztam, hogy vicces volna, ha mégiscsak ki kéne fizetni az öt fontot és én biggyedt félmosollyal a számon követhetnék el rituális öngyilkosságot, amikor lemondóan annyit mondanék, hogy cödóko for Christie's. De ez nem jött be, simán beengedtek, adtak katalógot is.

A kiállított anyag elég vegyes: festmények, fényképek, szobrok fiatal és idősebb művészektől, az egészen bénától a nem egészen bénáig. (Hivatalosan több mint 300 művész 500 feletti pályaművet küldött be, de beépített emberünk ezt nem hiszi, mert az ő kezei közt is átmentek a listák és nem látott annyit. amúgy a legjobbnak ítélt 50 van kitéve.) Nekem Jean David Chetrite Ligne de vie című montázsa és Szergej Bunkov (hihetetlen, de Birobidzsánban született) Passover című festménye tetszett leginkább, de majd a zsűri dönt (csütörtökön van gála és díjkiosztó, addig lehet menni megnézni a műveket). Annyiban azért már alkottak ítéletet a szervezők, hogy beárazták a képeket (nincs licit, pedig ugye a hely szelleme...). Az első nap végéig egyetlen fotó kelt el (1000 fontért), és csupa gonosz dolog jutott eszembe, amit most nem írok ide, mindenestre a kép Natan Dvir izraeli fotós alkotása és az a címe, hogy The Shtetl is Burning (a gázai kivonuláskor készült, egy telepes imakendőben támaszkodik háza kerítésének és körben minden ég). Dvirnek három képét válogatta be az előzsűri, vitathatatlanul ez a legszarabb.

Ami még eszembe jutott a kiállításon, hogy nem a zsé téma volt a feltétel, hanem az alkotó zsé volta. De vajon hogyan ellenőrzik ezt? (Mondjuk, Heddy Arbramowitznek valószínűleg elég bemutatkoznia.) Lesunyják a fejüket és megkérdezik: "elnézést, ön is indián?"

És mivel tudjuk, hogy olvasóink (és szerzőink) a bennfentes információkra gerjednek: minden felmerülő költséget a művészeknek kellett állniuk (utaztatás, biztosítás, stb.), sőt amikor jelezni kellett, hogy jönnek-e a gálára, kaptak ugyan válaszborítékot, de az nem volt felbélyegezve! Ezen felül egy kalligrafikussal terveztették a gyönyörű meghívót, de azt hogy valaki tiszteletjegyes, már kézzel írták rá.