American Splendor

Még Tel Avivban vettem meg az American Splendort azzal a borítóval, ami fent látható, szóval tudtam, hogy van belőle film is, de mostanáig tartott, mire rávettem valakit, hogy tőltse le nekem. A képregényben egyébként Harvey Pekar magáról (meg ismerőseiről) mesél 3-4-5 oldalas "történetecskékben" (azért az idézőjel, mert az epizódok közt van egy csomó monológ, ahol a kockában Pekar áll és gesztikulál, vagy csak az arcát rajzolják közelről, és persze ott a buborékban a szöveg). Clevelandben dühöngi végig az életét egy kórházban iratokkal bíbelődve (kartotékos, mondják ezt?), mindent elmond magáról, a búvalbaszott kisemberről, de az olvasónak végig kedvesen fagyott vigyor van az arcán. Az meg külön vicces, hogy sokan rajzolják/ták az egyes történeteket, ezért tök máshogyan néz ki különböző részekben.

A filmre azért voltam kiváncsi, mert egyrészt csupa jót olvastam róla (nemcsak a könyv borítóján, hanem) mindenfele, másrészt meg, hogy mennyire látszódik meg, hogy képregényből készült, mennyire adja vissza az eredetit, meg ilyesmik. (Mert ugye a Sin City az nagyon, a V for Vendetta-t azt úgy lehúzták, hogy meg se néztem, a Batman/Superman-cuccokból nem ismerem igazán semelyik változatot sem, a 300-at meg mától adják.) Na, hát pont lejön a filmből, hogy milyen lehet a képregény, de mintha ez lett volna az egész célja, hogy kellemes ízelítőt adjanak a cuccból, vagy aki annyira nem kiváncsi, az másfél óra alatt lássa, hogy nagyjából milyen, de semmi tőbb.

Harvey Pekar narrál, néha fel is tűnik (ilyenkor válaszol a rendezőnő kérdéseire), meg vannak régi tv-showbeli bejátszások. A főszereplő(k) elképesztően jól nyomják az eredetijüket (nyilván jó sok időt töltöttek együtt), és egy csomó kocka van a képregényből. Van amikor csak úgy, sok egymás után, hogy látszódjon, hogy milyen témák vannak a könyvben, van amikor egy jelenet kimerevedik egy rajzzá, és párszor meganimálják Pekar rajzfilmfiguráját.