Alexander és Alexa

Egy szép napon Franz Biberkopf elsétált az Alexanderplatzra. Fájt a feje, az emberek, mint a hangyaboly, hozzák a rongyaikat, az árnyékukat, a gyerekkorukat, vannak, akik lenyelik a szavak végét, a krisnások énekelnek, a németek nem tudnak énekelni, a vendégmunkások, akik már nem is vendégek, törökkel keverik a hochdeutschot, és mind odatódulnak egy új épület kapujához, hogy előkészítsék magukat az áldozatra, s megvásárolják az állatokat, melyeket már előkészítettek a föláldozásra. Kell az áldozat, hogy elveszítsük magunkat, és megtaláljuk az azonosságunkat.

Alexander megtalálta Alexát.

A fény lehet ilyen végleges a láng belsejében. Ami ennyire fokozhatatlan, vajon különbözik is?