Zsözó (Parents et enfants terribles)

A francia oviban az év végi Sportnapot egyszrűen csak Jeux Olympiques-nek nevezik (becézést lásd a címben). Ennek kapcsán nagyon csúnya dolgokról lesz szó. Tehát, gyerek nyolcra ki, meg kell tudni, mikor is kezdődik pontosan, szerencsére francia mama előttem éppen kérdi, hogy lesz. Ovónéni: negyed kilenc reggeli, fél kilenc pisi, háromnegyed kilenc kimenni a stade-ba és elkészülni, kile..., ekkor francia mama közbevág, hogy elénekelni a Marseillaise-t, mire ovónéni nevet, de arcára fagy a mosoly, mert kiderül, mama komolyan gondolta. Erős kezdés.

A magyarokal kapcsolatban nehéz a dologhoz hozzákezdeni, mert mi az istent gondoljunk valakiről, aki a gyerekét a francia oviba sportnapra Bayern München-polóban küldi. (Akiben esetleg felmerülne: nem Lizarazu száma volt rajta, hanem Schollé.)

Akkor tegyünk kitérőt az amerikaiakhoz (van azért pár angol is). Szóval ezek genetikusan. Hajítják a labdát. Biztos baseball miatt van, de minden hatéves amerikás fiú nagyobbat dob kislabdával, mint én tízévesen. Egy konkrétan átdobta a kerítésen is.

És akkor megint mi. Nagyon sok nagyon jófej magyar szülő van (itt is, máshol is), de sajna a nap masszív bunkója egy ötven és hatvan közötti magyar apuka volt. Egyetlen agresszív szám volt beiktatva, kötélhúzás. Ezzel se lenne olyan nagy baj, elvégre a kötél két végén van a két csapat, nem verekszenek össze. De majd a szülők. Illetve konkrétan az az egy. Három menet. Az elsőt elvesztik a fiáék, úgyhogy üvölt (magyarul): azok többen vannak! Tényleg (modjuk ott meg több a fiú). Ketten álljanak ki innen. Második menet. Nagy közdelem, fiúék nyerésben, már éppen átmegy a szalag a győztes zónába, amikor apuci ordít: most rántsd meg! Gyerek és barátja szót fogad, túloldal borul, két kislány bömböl. Apuci boldogan készíti fel fiát a harmadik menetre.

Persze alapjában oké volt minden, és ha valakinek kétségei lettek volna: a lányomék simán nyertek.