Hülyegyerek

Olvassa az ember ezt az új könyvet, és érzi, hogy máshoz van szokva, mert az úgy volt, hogy volt a három törökös, a Testvériség-trilógia, amiben a legrövidebb volt a történet, de a legjobbak és leghosszabbak a mondatok, a Könnymutatványosok, ami olyan szép volt, meg a Dzsigerdilen, ami olyan könnyűke, de kedves (az meber nem ért hozzá, csak szokta magát figyelni olvasás közben, hogy mit gondol, meg érez, ahelyett, hogy a szövegre magára, vagy megy az neki egyszerre), és akkor azóta az ember vásárol azótai, meg azelőtti könyveket is ettől a könnyedtől, és mindig könnyed volt és kedves, most meg itten van ez, ami megint könnyed, viszont roppant mód nem kedves, sőt, az igazat megvallva elég hamari oldalszámtól azt gondolja az ember, hogy ez nagyon durván nyomasztó, és nem is érti, hogy ilyen könnyeden hogy lehet ennyire nyomasztót, mert pedig könnyed, hiszen elkezdte reggel és másnap estére vége is volt, szóval akkor ez tényleg az.

A másik dolog amit nem ért, nem értett az ember, az a narrátor, hogy annak tudni kéne a kijét, a viszonyát, hogy hogy is van ez, ő, pedig például amikor felvételizett, akkor nagyon tudta mondani, hogy narrateur omniscient, hogy az megszűnik, legalábbis a nouveau roman-nál, de azért ez annyira így kimondva már akkor sem volt érdekes, másik például meg, amikor gimnáziumban nyelvtanulás címen a Közönyt olvasták, és a tanár rákérdezett (nem arra, hogy a négy koppanás az mi, hogy aztán mondhassa valaki önkéntelenül, hogy pa-pa-pa-pamm, nem, nem arra, az egy másik osztályban volt), hogy akkor ezt most vajon ki, milyen pozícióból meséli, hiszen kivégezték, vagy mi, akkor az ember majdnem felnevetett, hogy ezt most minek, bár biztos érdekes, de ebben a könyvben is ott van, hogy a végefelé egyszercsak megemlítődik, hogy ki is mesélné ezt a történetet, és aztán az utolsó előtti lapon meg egy lábjegyzetben oda is van írva, na nem expliciten, de így a huszonegyedik században ennél explicitebben nem lehet, talán csak Spíró Györgynek, de reméljük, még neki sem, szóval az embert, aki olvassa, ez nem zavarja, egyáltalán nem, csak nem érti.