Van az úgy, hogy az ember (már megint ő, ki más), bepöccen, mondjuk a júpíszíre, hogy mi az isten haláláért kell neki ásfélszer annyit fizetnie négy év után, mint a most csatlakozóknak, és aztán amikor felhívja az ügyfélszolgálatot, akkor mondják neki, hogy dehogynem lehet csökkenteni az árat, mintegy ennyi meg annyi százalékkal, mindösszesen kábé 250 forinttal. És akkor aztán csak magában küldi el őket a rákba z ember, viszont gondolkodnia kell, hogy hogyan butítsa tovább az ember a lányát tévéztetés helyett, és hamariban rá is talál a megoldásra, elénekli magában az "azért vannak a jó barátok" kezdetű/végű/közepű dalocskát és kér sok-sok (2) dvd-t kölcsönbe (bár mindegyiken van 5 film), s eljut így hozzá, sőt a lányához is, a Magyar népmesék 1 és 2 (igaziból csak az 1, mert a 2-nél a tizenharmadik másodperc után nincs hang, ejnye ezek a torrentes dolgok!).
És akkor meglepődik az ember. Először csak azon, hogy nem is csak Szabó Gyula mondta a meséket, hanem Bánffy Györgytől kezdve Avar Istvánig sokan. Aztán meg azon, hogy milyen mesét mesél Avar István. Az neki a címe, hogy Méhek a vonaton, és egy falusi gazdaságról szól, ahol egy jól sikerült látogatás után elhatározzák, hogy ök is méhészkedni kezdenek. Ezt egy szoci címer alatti gazdasági gyűlésen döntik el, majd elküldetnek a méhekért, de egy szemét közbülső állomáson a szemét állomásveztő szemétkedik. Kőzben ilyen mondatok hangzanak el, hogy
Ne tessék velem olyan félvállról beszélni, Főnök elvtárs!Egész meghatódtam. Aztán persze minden jó lesz (népmese ez, vagy mi, inkább nem). Aztán eszembe jutott, apámék polcán egy könyv, a Fekete dekameron. Afrikai népi történetek vannak benne, de az érdekes a fülszöveg, amely hosszan (amennyire egy fülszöveg teheti) magyarázza, hogy azok a történetek, amiben nagyon előtérbe helyeződik a szexualitás, azok ám nyilvánvalóan a kapitalista gyűjtők által vagy hatására módosult/módosított történetek.
A Méhek a vonatont viszont nyilván Kallós Zoltán gyűjtötte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése