Shrek 3.

Ritka dolog, amikor egy jó film második része is jó, s még ritkább, ha a harmadik is.
S vajon miért lesz minden mese pszichothriller a harmadik részre? S mindez annak ellenére, hogy immár a dilemma nem Shrek lelkében zajlik, ő csak kicsit fél az apaszereptől, meg azt akarja, hogy mocsárban vakarja stb., annak ellenére, hogy a dolog meseszerűbb, hiszen jók csapnak össze a rosszakkal. Gyűlnek a film elején a viharfelhők, gyűlnek az indulatok, a jók rabigába dőlnek, s harmadik Shrek nyilvános kivégzésére készülünk. Aztán a cselekvésképtelen nők úgy döntenek, hogy megmentik a cselekvőképes, ám kudarcot vallott férfiakat. Hogy honnan lettek harci skilljeik, nem tudni, de bemennek és mindenkit megvernek, s hogy csavaros legyen, e szuperharcosokat a gonosz herceg egy füttyentésére ismét elfogják. Ám jön a gyenge lelkületű trónörökös (Justin Timberlake), aki mond egy szép beszédet, és mégis győz a jó, de a gonosz herceg még megpróbálja levágni az ogrét, de persze nem sikerül neki.

Sok. Sok. Sok. Még így is sok, pedig a hasonlóan indokolatlan irányváltásokat és csavarokat még sorolhatnám. És közben kevés, mert nincs kidolgozva. Dramaturgiailag ez bizony nagyon gyengére sikeredett.

Persze, ha igaz az, hogy az ördög a részletekben pislákol, akkor meg kell jegyeznünk, hogy itt is volt néhány jó poén. (Különösen Merlin [Eric Idle] körül.)