a zindeksz

A zindeksz a magyar webvilág koronázatlan királya, annak is a fel nem tett koronáján csillogó csiszolatlan gyémánt. Már itten is méltattatott, hogy a zindeksz bukott át egyedül a netküszöbön, a többiek még csak nézegetik, hogy merre is épül az információs szupersztráda, vagy még csak nem is nézik.

Nos, így hogy az ember a zindeksz rabja, még így is engedtessék meg néhány keresetlen szó az utóbbi hetek "véleményformáló publicisztikájáról" (hm, de finom nyelvi lelemény, hogy csókolnám meg elöl-hátul, aki kitalálta). Mert az tudvalévő, hogy itten nagyon kritikus a hangütés, s ez szívemnek még valamennyire kedves is, s az is tudvalévő, hogy szeretnek utánajárni a dolgoknak, s még egy csomó minden tudvalévő, mégis az utóbbi hetek publicisztikája kevéssé tetszett.

Előbb Publius Hungaricus álnéven írt valaki egy cikket arról, hogy kis elitvezérelt országunk a szakadék szélén, aztán Tóta W. jegyezte meg, hogy mit büszkélkedünk mi itten Charles Simonyira, hiszen ő "azért lehet odafönn, mert idejében elmenekült ebből a kurva országból", aztán meg tegnap olvasom Tóth-Szenesi Attilától, hogy milyen szar volna, ha itten lenne a labdarúgó Európa Bajnokság. Előbbit azért említem, mert több ismerősöm is elküldte nekem, hogy ez a legfaszább tanulmány, amit az elmúlt tíz évben olvastak, Tóta W.-t azért, mert ő a Tóta W., az utóbbit pedig azért, mert a labda gömbölyű. Előbbit azért, mert tele van olyan megállapítással, melyekkel vitatkozni bajosan lehetne, végső tanulságul mégis csak az marad, hogy itt minden rossz és mindenki hülye, összerak egy csomó dolgot, de az egész borzasztóan fals. Például egy csomó bezzegországra hivatkozik, akik jobban mennek minálunk, majd nálunk a fő problémát abban leli, hogy mi egy szélsőségesen elitvezérelt ország vagyunk, csak éppen azt felejti el visszanézni, hogy a nálunknál sikeresebb országai a keleti tömbnek vajon mily mértékben elitvezéreltek, és ehhez hasonló aprócska gondok még akadnak dögivel. Tóta W. egyszerűen döbbenet, hiszen a spanyolviaszt valóban a spanyolok találták ki, de az már régen volt, s tájékoztatásképpen említem csak meg, hogy az utóbbi fél évszázadban szinte mindent Amerikában fejlesztettek ki, s attól, hogy ez ott történt, még lehetek büszke hazámfiára. Bouba Diopra is büszke hazája, még ha eladta volt is lelkét, otthagyta volt is kurva országát, s máshol rúgja is a bogyót. Persze minek azt rúgni, EB úgysem lesz, nem történik meg a cardiffi csoda, nem lesz az olaszból szalonna, de ha lenne, akkor az nem lenne jó, mert szétlopnák a pénzt, és minden nagyon rossz lenne, még a pozitív döntés mellett lobbizó magyar miniszteelnök is verné a fejét a falba. Oké, a magyar futball valóban rossz, én se vagyok egy nagy spíler, de azért álljon meg a gyászmenet. Hiszen a magyar foci lassú agóniája, az évekkel ezelőtt beállt exitusszal együtt is több okra vezethető vissza, mint hogy Furulyás úr éveken át szedte ki a Fradi zsebiből az aprót, hiszen Végh Antal halott, Isten nyugosztolja, de légyszi, hagyjátok, hogy a sírba vigye a hülyeségeit.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök új reformkort ígért. Szerintem humbug az egész, s a zindeksz is egyetért velem. Ugyanakkor: nem minden arany, ami fénylik. Vulgo: nem minden szar, ami büdös.