Kosáry Domokos

Volt egyszer egy huszadik század. Volt egyszer egy Magyarország. És volt három zseniális történész. Sohasem dolgoztak együtt, nem is igazán kedvelték egymást, ám kölcsönös nagyrabecsülésüknek mindig hangot adtak.

Benda Kálmán és Kosáry Domokos 1913-ban született, H. Balázs Éva 1915-ben. Pályájuk a két világháború között indult, különböző utakon, de a második világháború után, nem tudni, miért, mindhárman a 18. századi és részben a 19. század első felének történelmét választották kutatási területül. Benda egy felülmúlhatatlan forráskiadványt adott közre (A magyar jakobinusok iratai I–III. 1952–1957.), Kosárynak a Görgeyről, Széchenyiről, Kossuthról illetve Napóleon magyarországi hatásáról írott monográfiái mellett volt ideje megírni monumentális kultúrtörténetét (Művelődés a XVIII. századi Magyarországon, 1980.), H. Balázs könyvei pedig - a francia történetírás modern módszereit alkalmazva - az egész magyar történettudomány kutatói módszertanát befolyásolták.

Mindhárom kutatón átgázolt egy század, de nem hagyták magukat. Benda parkolópályára téve dolgozta fel a jakobinus mozgalom történetét, Kosáry a börtönben írta a Széchenyi Döblingben című könyvét, miközben a mellette lévő priccsen született a 20. század magyar irodalmának egyik legcsodásabb antiutópiája (Déry Tibor G. A. úr X-ben című regénye - a sztori itt), H. Balázs pedig annak ellenére lett nemzetközi hírű tudós, hogy a szocialista Magyarországon kellett élnie.

Mindhárman sokat éltek, mindhárman tartalmas életet éltek: Benda 1994-ben halt meg 81 éves korában, H. Balázs Éva tavaly, 91 évesen. Ma, utolsóként, elment a harmadik is. Isten nyugosztalja Kosáry Domokost.