Berlin vs. Budapest: könyvtárak 2.

A berlini könyvtáraknak van egy kétségtelen előnyük a budapesti könyvtárakkal szemben. Itt megvannak a könyvek. Persze németül minden szinten minden, angolul majdnem minden, franciául sok. Itt ráadásul nem dobták ki a kukába a rendszerváltás után az összes cirill betűs könyvet, sőt folytatták a beszerzést, és igen vérzett Bouba Diop szíve, hogy ennyire elhanyagolta e szép nyelvet és irodalmát. Sőt mi több, itt bizony leledzenek még magyar könyvek is, nem is csekély mennyiségben, s még ma is szaporodik a magyar anyag, bár a beszerzés elveit keresni badarság volna.

A berlini könyvtárak mindegyike feldolgozta teljes állományát és feltette a katalógusát az internetre. A Staatsbibliothek zu Berlin katalógusából otthon választhatod ki a megrendelendő könyvet, s azt is, hogy hova óhajtod kapni. Kérheted a könyvkiadóba is, ha haza akarod vinni, vagy helyben olvasásra mindkét épület olvasótermeibe. Berlini könyvtárakban nemcsak az internetet érheted el kényelmesen, hanem a könyvtárak előfizetnek folyóiratadatbázisokra, s a könyvtárban kényelmesen olvashatsz a képernyőről több ezer folyóiratot (nálunk ilyet csak a CEU könyvtára tud).

A budapesti könyvtárak többségükben feldolgozatlan katalógusa (kivéve a FőSzabót persze) és gyatra beszerzési szokásai már-már közmondásosak, mégis akadnak komoly előnyök is. Budapesten a könyvtárak többsége a könyvek többségéből több kötetet is tart. Például a FőSzabóban általában van egy pár darab minden könyvből. Ezzel szemben Berlinben minden könyvtárban minden könyvből egy darab van. Ha valaki kivette, akkor előjegyezheted, de hát azért sokszor várni kell. Budapesten ráadásul ott van a Szecska vagy Akadémiai, ahol többnyire mindig ott vannak a könyvek, s ha hazavinni nem is, legalább megnézni tudom valahol a könyveket.

Budapesten egy könyvtárban cc. fél óra alatt a kezedben lesz a kívánt könyv. Berlinben várakoznod kell rá legalább négy-öt órát, de az esetek többségében másnapra ígérnek eredményt. Sőt, ha külső raktárból hozzák ki neked, akkor csak a Jóisten tudja, hogy mennyit kell rá várakoznod, egy nap, egy hét vagy két hét, bármi lehetséges.

Budapesten a könyvtárakban jó a szabadpolc. A szabadpolcot jó böngészni, sokszor talál az ember olyan könyveket, melyek létezéséről nem is tudott, s sok könyvbe az ember csak bele akar pillantani, nem akar mindig minden könyvet elolvasni. Magyarországon a könyvtárakban meg lehet találni az aktuális folyóiratokat, végig lehet lapozni őket, lehet nézegetni az élő kultúrát, Németországban a folyóiratot is ki kell kérni a könyvtárban, és a kötések miatti csúszások miatt rendszerint a tavalyi vagy tavalyelőtti a legfrissebb szám, amihez így hozzájuthatsz.

Budapesten ami megvan, megvan, ami nincs meg, nincs meg. Berlinben csak a második világháború utáni könyvekben lehetsz biztos.

Budapesten a könyvek is jobban érzik magukat. Itt a könyvek félnek. Arról panaszkodnak, hogy ha egyszer egy olvasó kezei közé kerültek, akkor bármi történhet. A Szecskában például előbb engedélyeztetni kell a másolást, s így szűrik a rossz állapotban lévő vagy régi könyvek másolását. Itt ha az olvasó megkapta a könyvet, akár szét is tépheti, meg is eheti, annyit másol belőle, amennyit akar. Néhány könyvbe ugyan tesznek másolást tiltó figyelmeztetést, de ezt a másoldában már nem lehet ellenőrizni. És van ugyan még egy-két régi másoló, ahol lehetett úgy másolni, hogy az ember nem töri ketté a könyv gerincét, hanem szépen oda lehetett fektetni, de az újabb és gyorsabb gépek már nem ilyenek.

Persze lehet, hogy van olyan olvasó, aki szerint ez előny. Bouba Diop ugyan tiltott könyveket nem másolt, de régi könyveket igen, és közben szégyellte magát. Kinek a pap, kinek a papné.

Vajon előny vagy hátrány, hogy a berlini könyvtárból, ha telefonálsz, úgy dobnak ki, hogy a lábad nem éri a földet?