He?

Azt kérdem én tőletek: He?

Mert e blog is azt tanúsítja, hogy nekünk van időnk, de ez még nem jelenti azt, hogy másoknak nincsen. A különböző kerületi önkormányzatok képviselői például azzal szórakoznak, hogy igyekeznek egymást zsidózáson kapni. Nem is holmi burkolt galíciázást keresnek, az mehet, nem is a Szabó Dezső-idézetbe oltott ízléstelenségeket, hanem egész egyszerűen a legszimplább zsidózást akarják leleplezni.

Tegnap a zindexen jelent meg a hír, hogy a XIII. kerület szdszes és fideszes képviselői együttes erővel küzdenek a kerületi ülésen történt zsidózás ügyében. Történt ugyanis, hogy egy Izraelből hazatért hazánkfiának azt mondotta az mszpés képviselő, hogy - figyelem! csak felnőtt olvasóinknak ajánljuk -: "én nem osztom Szabó György képviselőtársamnak azt a meglátását, amit ő nemrégen lát, mert elég sok időt töltött ahhoz Izraelben, hogy ne lásson rá az itteni dolgokra, hogy itt koldusok országába tért vissza, amikor hazajött, de hát ha ennyire nem érzi jól magát, egyre közelebb kerülünk a schengeni határokhoz."

Persze nem ez az egyetlen ilyen kirívó eset. A kiegyensúlyozottság érdekében nézzünk egyet a túloldalról: Augusztusban például a XXII. kerületi Városházi Híradóban tiltakozott az mszp és az szdsz együtt fideszes képviselőtársuk egy indexes fórumbejegyzése kapcsán, mely - csak erős idegzetűeknek! - így hangzik: "a viseltes cipő a jungi értelemben vett kollektív tudattalanban semmilyen tragédiára nem utal, csak a lábszagra. Vagy tévedek? Tipikus posztmodern gesztusművészetről van szó, amit mindig is idegenkedve néztem. Nem lehet bármilyen egy tragédia helyszínéről (egyébként tudtommal nem ott volt a helyszín) előrángatni, hogy az majd utal a tragédia egészére. Nem lehet pl. Batthyány Lajos kivégzésére Batthyány gatyamadzagjával emlékezni. Nem véletlen, hogy a mit sem tudó turisták felpróbálgatták a cipőket, meg közéjük fényképezték a sajátjukat, mert valami jópofa, blikkfangos látványosságnak vélték. Azonkívül Budapest egyik legszebb helyét bűn bronzcipőkkel telerakni. Lehet persze, hogy tévedek."

A tények magukért beszélnek. Ugyebár.

Ugyebár? A XIII. kerületben egyszerű mezei bunkóság történt, én nem hallottam semmi rasszizmust benne, persze ha antiszemita dolog kimondani/leírni, hogy Szabó György képviselő Izraelben élt, akkor minden bizonnyal nagy baj vagyon. Arról nem is beszélve, hogy a szocialista képviselő, Döry Miklós szövegét én forgattam jobbra, forgattam balra, de egy büdös mukkot nem értek belőle, s csak egyéb helyzetekben szerzett tapasztalataim szerint tudom értelmezni, ti. hogy azt jelenti, hogy "húzzál vissza oda, ahonnan jöttél." Tulajdonképpen pech, hogy nem Németországból vagy az USA-ból jött haza, hanem éppen Izraelből. (Meg sem merem kérdezni, hogy milyen súlyos dologra figyelmeztetett a schengeni határok emlegetésével.) A XXII. kerületi eset még izgalmasabb: Sebes Gábor ugyanis csak egy emlékművet kritizált, sőt mi több, még érveket is felhozott kritikája mellett, de azt ő is hangsúlyozta, hogy nem magát az emléket bírálja. Bouba Diop persze nem ért vele egyet, ő nem gondolja azt, hogy sérülne Batthyány Lajos emléke, ha a gatyamadzagjával emlékeznénk rá, de bármennyire is igyekezett egy szemernyi antiszemitizmust sem sikerült kisajtolnia Sebes megnyilatkozásából, sőt, inkább aggodalmat látott, hogy nem megfelelően emlékezünk meg a vészkorszak áldozatairól. Berlinben Peter Eisenman holokauszt emlékművét (képünkön alant) igen sokan kritizálták, de az fel sem merült, hogy az emlékművet bírálók holokauszttagadók volnának.

Szóval marad a kérdésem: He?

Na meg hogy: Amikor vannak nekünk dögivel igazi antiszemitáink, akkor hogy került a bronzcipő a képviselőtestület asztalára? (képünkön felent)