Berlinben a vécé változatlan

Ha gyötör a honvágy, mindig beugrok pisilni egyet a Collegium Hungaricumba.

Na, persze ez nem azt jelenti, hogy a pisilésről nekem mindig Magyarország jut eszembe, s nem is azt, hogy a Collegium Hungaricumban magyarnak érezném magam, csak mert a kapuban lehet egy kiadósat sziázni. Nem.

Egész egyszerűen itt van Berlin egyetlen magyar vécéje. Bár sokak a nyolcvanas évek SzOT-üdülőit is borító faburkolatért vannak oda, mások a szocialista ipar legremekebb lakberendezési tárgyaiért, én mégis azt hiszem, hogy ami igazán magyar, az a vécé. Azt hiszem, hogy a piszoár fertőtlenítőgolyóit is otthonról hozhatják, s már az illat komolyan beindítja bennem a hazafias érzést, de amikor végül felberreg, tak-tak-tak-taaaaak, a Thermoflux 1200as kézszárító, akkor meleg bensőségesség olyan érzése árad végig rajtam, amit csak az Ipari Műszergyár termékei hajthatnak végre.



Sajnos a magyarság eme akolmelege nem sokáig érzékelhető, a CH költözik, méghozzá saját épületbe, ahol minden új lesz, és minden német, s amelynek a tárgyai majd csak harminc év múltán emlékeztethetnek az eltűnt ifjúságra.