Ó, béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bűnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
Eztet mondta vala a költő, és eztet mondják manapság a medvék is Berlinben. Nem először járnak itt, nem is utoljára, azért jöttek, hogy a világbékéről meséljenek. És addig járják a nagyvilágot, amíg nem lesz megbékélés és szeretet. Az ENSZ minden egyes tagállamát egy mackó képviseli, egy mackó, amit az adott ország egy jeles képzőművésze készített.
Az ötlet egyfelől természetesen naiv, másfelől bájos, miképpen Babits verse is egyszerre nagyon bárgyú, és mégis megrázó erejű. Különösen ha véletlenül találkozol a sok medvével Berlinben. Különösen, ha maga Babits olvassa fel a verset 1916. március 26-án a Zeneakadémián.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése