Amikor felülről jön a szociális érzékenység...

Amikor a szegényember nyakába öntik a szociális érzékenységet, az felnéz, és visszaszól: Menjetek a 'csába. Kis János mielőtt felfordul, visszanéz az eperfa alól, s még egyszer azt mondja: Dögölj meg, kutya.

A zindex egyik újságírója gondolt egy nagyot, s hirtelen szociálisan érzékeny kedve támadt. Kipróbálta, hogy meg lehet-e élni minimálbérből. A tanulság: nem, nem lehet. Köszönjük szépen, hogy ezt az életbölcsességet megosztotta velünk a tisztelt újságíró.

Nos, én most szólok, hogy nem minimálbérből élek, hanem valamivel több pénzből (egyelőre), s most szólok, hogy kötözködni fogok.

Merthogy drága kísérletező kedvű barátunk azt képzelte, hogy a minimálbéren élők azok úgy élnek, mint ő. Téved. Aki minimálbérből él, jobb esetben csapvizet iszik és nem teát, nincs lakás-, s még kevésbé sincs autóbiztosítása, nem vesz sört a Margitszigeten, hogy mást ne mondjak, nincs ott a Margitszigeten, hogy sört vehessen, nem kábeltévén nézi a meccset annyi biztos, ha nézi, akkor a sarki presszóban kettesben egy darab nagyfröccsel, ugyanis ő olyan bort vesz, amit nem lehet szóda nélkül meginni, s főleg nem eszik meg a két deci bor mellé egy sztrapacskát, mert találkozott a barátaival, fel sem merül a számára, hogy csak annyi ételt vegyen, amennyit kézben is haza tud vinni, s nemcsak azért, mert ebben a hónapban éppen nem használja az autóját (van autója? dehogy!), hanem azért sem, mert soha nem vesz annyit, hogy csak kocsival tudja hazavinni, nem joghurtot reggelizik, nem vesz Nemzeti Sportot, de ha vesz, akkor sem ad borravalót az újságárusnak. Mondjam még?

Minek?

A szegényember nem létezik. Megfáradt szociológusok tudják, hogy létezik, de senki nem hisz nekik. Amit nem látunk, az nincs, s őket nem látjuk. Néha az (alsó-, közép- vagy felső-) középosztálybeliek úgy tesznek, mintha látnák őket, mintha együttéreznének. De ekkor sem látják őket. Senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, sem azt, hogy élt.

Móricz még mindig aktuális, olvassuk őt:
Az ember két keze a levegőbe kapott; sovány hosszú teste megfordult s hanyatt vágódott.
Irtózatos vonaglásban vergődött hangtalanul a földön, míg csak végleg el nem csöndesedett.
Senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, sem azt, hogy élt.
Reggel felé egy részeg fölbukott benne.

(Az illusztráció Várnagy Tibor munkája. Innen van.)