Miközben retrospektíve ütjük az apartheidet és minket ütnek a csehek, jelezni szeretném (egyszersmind szégyenemet elütni), a Kaiser Chiefs sztori az utolsó szóig igaz.

Lucas Radebe leedsi regnálása (csapatkapitánykodása) idején bohó angol fiatalok valóban utánajártak, hogy kedvencük egy Kaizer Chiefs nevű dél-afrikai klubban kereste ifjon a kenyerét. A csapat (mint ahogy elég sokáig dominánsan a dél-afrikai foci en bloc) nagyrészt fekete játékosokból állt. A foci egy undorító, szervezetlen, koszos sport lévén a hatóságok úgy tekintették, ez tökéletesen megfelel a feket populáció szórakozására - amint a gentleman-like kriket és a hasonlóképp angol public schoolok nevelte rögbi természetesen nem.

Hogy jön ide a Leeds? Sehogy, persze, hacsak nem úgy hogy mindenki utálja. Ennek több oka van, melynek csak része a '80-as években náluk tevékenykedő neonáci huligáncsoportok jelenléte (ad notam: Chelsea, Milwall).

Egy másik oka, hogy a 60-as évek végének, 70-es elejének leedsi aranycsapatára a köz egyszerűen mint gusztátalan kis rugdosódó kecsegekre tekintett. Amikor a menedzser Don Revie-t a későbbi nottinghami robin hood Brian Clough (korábban Derby County) követte, ő munkaszerződésének mintegy 47-ig órájában, a játékosokkal először találkozva, kijelentette, hogy tekintsék úgy, eddig nem nyertek semmit, mert amit nyertek, azt mind csak csalással nyerték. Azt csak latolgathatjuk, népszerű volt-e ez az antré, az viszont biztos, hogy Clough kontraktusa végül 48 óráig tartott.

Később találkozhattunk a kétezres évek elején Leeds Uniteddel BL-elődöntőben, amivel akár angolhon büszkeségei is lehettek volna (vagy voltak is), eladdig, amíg ki nem derült, a kiváló csapat (Ferdinand, Harte, Radebe, Paul Robinson, Viduka, Kewell stb.) masszív adósságokból vásároltatott össze. Melynek eredménye később az lett, hogy elébb a második, majd a harmadik ligában kötöttek ki. Igen helyesen. Glory, glory Man United!

PS a Chiefs honlapján Mandela vigyorog. Tekintsük érdemének vagy sem, ő amúgy Orlando Pirates drukker.