Cha-cha-cha

1958, Magyarország. Két évvel 56 után, a megtorlások kellős közepén. Nyomasztó történelmi időszak. S furcsa, izgalmas hétköznapok: végre rendesen beindul a Magyar Televízió, éledezik az első két magyar számítógép (az egyik, az elektromechanikus MESZ-1 elkészül, Kozma László, a Mauthausent, majd Rákosi idején a váci fegyházat megjárt műegyetemi prof. készíti; a másikon, a teljesen elektronikus M-3 gépen együtt dolgozik a moszkovita Varga Sándor és a Rákosi idején börtönviselt Tarján Rezső csapata), az Orion gyár ontja a rádiókészülékeket - és a diákok falják Fehér Klára ifjúsági sci-fijét, a Földrengések szigetét.
1958, a Moszkva kert és a hasonló zenés szórakozóhelyek zsúfolásig megtelnek, Orlay Chappy zenekara húzza, no meg Beamter Bubi dobol és vibrafonozik, Tabányi Mihály harmonikázik, s a tizenkilenc éves Korda György is beleénekli az állómikrofonba első slágereit.
Az igazi sztár Dr. Breitner János közgazdász-zeneszerző-táncdalénekes, meg Hollós Ilona, Putnoky Gábor, Vámosi János, s nem utolsó sorban Ákos Stefi.
1958, Magyarország, egy könnyű cha-cha-cha, előadja a kor egyik érett csillaga, Ákos Stefi (1919-2005).
Van vokál is, meg dzsessz-zenekar, élőben nyomják, minden a legklasszikusabb recept szerint. Zeng a dal, Árgentinától Peruig.

Az Anima Sound System csak feldolgozta később.