Tízéves korom körül tanultam meg azt a szót, hogy gurmand. Úgy is mint gourmand. Azazhogy majdnem úgy. Anyukámtól hallottam, hogy azt jelenti, ínyenc. Aztán gimnáziumban tanultam franciául, ahol megtanultam, hogy az eredetiben a gourmand az nagyevő, zabálós, haspók, és a gourmet az ínyenc. Ez akkor kicsit zavart, később a belém oltódott Nádasdy Ádám jókat kacarászott a dolgon. Csakhogy aztán mások is felfedezték ezt a kettősségret, és volt egy időszak, amikor az volt az érzésem, hogy divat azzal kérkedni, hogy valaki tudja, hogy hogy is van ez autentikusul. Egyszer még egy beszélgetős tévéműsorban is a műsorvezető azzal fordult az egyik vendég felé, hogy te akkor inkább gourmand vagy vagy gourmet. És a sznobizmus ereje megmutatkozott, visszafordított egy majdhogynem visszafordíthatatlan folyamatot: magyar, francia két jó barát, párhuzamosítja jelentéstartamát.
Talán ezért esett olyan jól Grecsó Krisztián mostani könyvében az összekevert gourmandot (remélem, ezzel a kiejtéssel) olvasni, mégha csak egy tótvárosi biológia-testnevelés szakos tanár szájába adva is.
szerda, szeptember 10, 2008
A sznobizmus ereje
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
en pont a heten fedeztem fel...
a gúrmandot, a gúrmét vagy a benned lakó Nádasdy Ádámot?
csak az elsot, de majd meg kutakszom.
en meg kmetsegbe vagyok esve, mer vettem a nagyanyam macskainak vmit ami ugy kezdodott hogy gur- es nemtom hogy folytatodott.
idekapcsolodik meg hogy nadasdy adamot lattam a kertemben egy hete.
van olyan, hogy gourmeat, mert a reklamosok nagyon tudnak. szerintem olyat vehettel, bar ez inkabb felvagott, de lehet, macskakajat is csinal.
Megjegyzés küldése