Szombaton volt a memphisi fesztivál. Előzetesen annyit tudtam róla, hogy vannak kiállító művészek, meg sok ember. És úgy is volt. De mielőtt bármi másról esne szó, szögezzük le: a pálcikás hotdog a király. Legalábbis a helyiek szerint, én nem ettem.
Szóval a fesztivál úgy néz ki, hogy kint van Memphis összes balos és/vagy vallási civil szervezete. Illetve inkább csak balos vagy balos vallási, mert republikánus fundamentalsitákat nem láttam. Voltak LGBT, zöld, lokálpatrióta és egyéb NGO-k, közösségek, nagyjából a felüknél lehetett regisztrálni a választásokra (az USA-ban nincs automatikus jegyzék, ha szavazni akarsz, neked kell felvétetned magad a jegyzékbe). A vicces az volt, hogy tényleg csak Obama-párti „civil” szervezetek voltak, McCainék nagy önbizalommal nem jöttek, Tennesse minden közvéleménykutatásban nemhogy piros, de bordó.
Aztán voltak árusok, nagyjából egy baromi nagy bazárnak tűnt a terület némely része, itt inkább azt gondoltam, hogy egy óriás falunapba csöppentem, tehát a címmel ellentétben Szomolya goes to Memphis. Ezt az érzésemet csak erősítette, hogy még sosem voltam ennyire közel a város közepéhez, úgyhogy gondoltam, most majd látok nem kertváros jellegű részt is, de ahhoz vagy még beljebb kell menni, vagy nincs is olyan. Ja, a zenekarok is kicsit rosszabbak voltak, mint egy falunapon, bár ott nem szokott három színpad lenni (viszont nem ér véget a progi este 7-kor). A sok rossz fehér rockzenekar nem volt meglepetés, az, hogy fekák tudják nagyn rosszul tolni a hip-hopot, igen.
És akkor jöjjenek a művészek: nagyon amerikaiak voltak - az európai negatív sztereotípiák értelmében. Egy csomó olyan piktorka, akiknek valószínűleg egy naív cigány festészetet bemutató tárlat már modern. Mások meg pont azt hangsúlyozták, hogy ők nagyon modernek, de ettől még nem tudtak festeni. Két dolog tetszett: volt egy nagyon furán kinéző néni, aki Crossart by Caroline néven jelentkezett, és tényleg csupa kereszt volt minden festményén, amik nem voltak jók, de a nénivel együtt, ahogy ott ült a 35 fokban zordan, volt bennük valami. Rajta kívűl volt még egy bácsi, aki minden képének főszereplője volt, pl. alsónadrágban két politikus között, meg ehhez hasonló truvájok, de nála is az egész csak akkor volt érdekes, ha a mesterrel együtt nézte az ember a képeket, a képeken ugyanis egy olyan 5-10 évvel fiatalabbnak és lényegesen életerősebbnek tűnt az emberke.
Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése