péntek, június 27, 2008

Idegeken táncoló

Hörr, katasztrofális vereség, nem lesz orosz-német döntő, elbukott kedvenc csapatom. Rémes egy meccs volt.
Viszont Frédinek ígértem egy zenei bizarrságot, íme, a table steel guitar, mi lehet a magyar neve neki?, az egyik legfurcsább hangszer, amit ismerek. Don Ho, a szociológusból és repülőgépvezetőből lett Hawaii poplegenda is szerette, de róla majd külön poszt.
Általában, Hawaii steelguitar nélkül nincs és nem is lesz. A steelguitar költészet, B-kategóriás horrormovie és vérbeli török bunkerfoci keveredése. Egy merő irracionalitás. A (zen)ész trónfosztása.

Kedvelik az amerikai countryzenészek is. Aztán rajtuk kívül mások nem is igen kedvelik.

Íme, egy valóságos countrymuzsikus, ha nem is a legprofibb, ha nem is a legelegánsabb, mondhatni inkább rádió- mint tévésztárnak való, de legalább lelkesen elnyávog egy dalt a Steel Guitaron, a hangszeren, ami olyan bizarr, olyan megkapóan idegesítő, hogy tulajdonképpen kár lett volna nem föltalálni.

(Spanish eyes. Zenéjét szerezte Bert Kaempfert.)

Nincsenek megjegyzések: