A nyelv fontossága

Nem más, mint a jóisten a megmondhatója annak, hogy elfeledtem ezt az egész esetet. Kiesett az emlékezetem kerítésén. Nem mondhatni, hogy szóra sem érdemes, de egyszerűen kiesett.



Itt jön be a képbe a média és annak is a csúcsa, a jelenleg mintegy oldalanként 10 forintért fogyasztható Nemzeti Sport. Egy kiváló cikkből megtudhatjuk, a Pymouth sikereinek egyik titka a magyar nyelv. Ezek szerint tehát a Plymouthnak 1. sikerei vannak, 2. vannak egyéb titkaik is. Mindkettő meglepő. Lépjünk azonban tovább. Az írásban Tímár Krisztián ecseteli, ő és magyar kollegája, Halmosi Péter, miként is fundálnak ki ellenfeleikkel magyarul, akik ezt a szép nyelvet nem ismerik.



No, hagyjuk a kérdést, hogy a pályán két teljesen máshol játszó játékos hogyan és miért is kommunikálna egyáltalán. Mert a lényeg, amit Tímár nem említ, de nekünk tudomásunk van róla, hogy a pályán kívül is milyen fontos a kommunikáció. Néhány hete az Argyle a Leicestert verte idegenben 1-0-ra, Halmosi góljával. A meccs utáni pözsgőt hazánk két hőse megosztva kapta. Elébb Tímárt kérdezték, teljesen lényegtelen, hogy miről. Utána Halmosit kérdezték ugyanarról. Utána Halmosi néz bocibarna szemekkel bele a Skysport kamrájába, majd jobbra fordul a Krisztiánhoz és aszongya: "Mivan? Mit mondott?" Őszintén szubliminális pillanat, mert nemhogy a kocsmában, de talán az egész faluban is csak mink értjük e szavakat. Mint ahogy Halmosi válaszát is, mely kb olyasmi meglátások mentén fut mint "nem az enyém hanem a csapaté az érdem", "örülök hogy jól játszottunk", "örülök hogy jól játszottam", "a csapat nélkül nem játszottam volna ilyen jól" stb. Ezt akkor Tímár visszafordítja angolra.

Miközben Halmosi áll, hallgat, okosan figyel, és úgy néz ki mint egy szerencsétlen fasz, aki másfél év alatt egy büdös kukkot nem tanult meg angolul.