Számok, emberek, logika

Pár hónapja volt egy minuszos hír (most nem keresem meg), hogy Angliában mennyivel vágják át az angolokat évente a kereskedők, mert azok nem bírnak utánaszámolni. Ezzel kapcsolatos kedvenc fordított történetem a tavalyi könyvhétről származik: háromszori kérésre sikerült elérnem a két kedves kiszolgálónál, hogy hadd fizethessem ki a rendes összeget, ne pedig azt a töredéket, amit kiszámoltak. Először azzal próbálkoztak fölényesen, hogy "De most kedvezményt adunk!", aztán csak számoltak, kicsit jobb lett, de nem elég meggyőző, aztán lassan eljutottunk a megoldásig, szemükben a hitetlenkedés nőttön-nőtt, hogy nahát, és én ezt honnan. (mer iszonyú okos vagyok, onnan)

A mai napon kettő darab remek történettel lettem gazdagabb az emberi agy versus logika témakörben.
1. Ember, ha repül, és nem fapadosan, jó ha bemegy irodába, ott tudjáj az összes kedvezményt, összes légitársaságot, stb. Jegy megvesz, telefonszám elkér. Minek, gondolja ember, de téved. Jön telefon, hogy kicsit átszervezi dolgokat légitársaság, kell átpecsételés. Kicsit magamban káromkodás, hogy az istennek kell nekem jegy, pötyögjenek valamit számítógépbe, engem meg értesítsenek, hogy mikor kell menni. Mindegy. Be iroda. És akkor azt mondja az ott mosolygó fiú, hogy sajna törölve lett a járat, de nem baj, mert az egy nappal korábbival mehetk, jó-e? Mialatt neki így fenn volt a hangsúlya (kérdő mondat!), szemeim kicsit kikerekedtek, magamban elmorfondíroztam, hogy most e hülye-e, vagy kifizeti nekem a plusz egy nap hotelt, miegymás, de aztán arra gondoltam, hogy jó, akkor egy éjszakát barátéknál töltök, nem veszünk össze kedves, bárgyú fiúval, aki aztán elég sok időt eltöltött a jegy átpecsételésével.
aztán kifele az irodából kiderült, hogy felesleges volt az idegelős, csak másfél órával került előbbre a járat, csak ezzel a felszállás egy nappal korábbra csúszott (éjjeli járat), sajna fiúka ezt nem bírta kilogikázni.

2. Hazafele kedvenc piacom kedvenc lángososánál nem a kedvenc erdélyi néni fogadott, hanem valaki más, aki nagyon csacsogott valaki megint mással. Csókolom, egy sajtos-tejfölöset! Néni csacsog, komótosan lángosok felé fordul, két lépéssel meg is közelíti őket aztán visszafordul. Ránéz az általam kitett 1030 Huf-ra (230 az ár, és akkor pont 800-at kell visszaadni, gondolom naívan), rámpillant: két sima, ugye? Szemöldököm felrepül: de hát az hogy jönne ki? Egy sima 120, kettő akkor - na mennyi, ugye hogy. Minek tettem volna azt a 30-at az ezres mellé? Na ez a visszahőkölés, ez nem kellett volna! Hiába mondtam én udvariasan, hogy nem egy sajtos-tejfölöst próbáltam volna, erős hangulatesés következett be a néninél (erdélyi néni, gyere vissza!). Sajtot csak a közepire egy kicsit, és a visszajáró! 30 forintom feleslges, figyelemre sincs méltatva. Ezres kicsúsztat, 30 pénz ottmarad. És bosszú! Nem ám, hogy hetven kispénz, kétszázas, ötszázas, hanem hogy 170 nagyon kispénz és három darab kétszázas. Rohadt büdös vásárlója!