A magyar beteg

Bouba Diop beteg. Romlásnak indult hajdan erős magyar. Bizony fajul.

Mert egyrészt az orvos a saját rendeléséről késett fél órát. Nyilván neki is van dolga épp elég, felboncolt még gyorsan két egeret, nem, nem akarom én őtet bántani, rendes fickó, én legalábbis bírom a hűvös eleganciát.

Fél órát vártam hát orvos nélkül és fél órát orvossal, betegek mennek ki s be, s ennyi év elteltével is én vagyok a magyar egészségügy legfiatalabb páciense. Volt hát az a fertály, amikor gondosan végigolvastam a falon lévő kiírást a vizitdíjról. Hogyaszongya: A vizitdíjat a miniszter vezette be, nem az orvosok!!! Muszáj beszedni, mert ellenőrzik!!!

Per analgoiam:
Fizikatanár: Ezt a baromságot Newton találta ki, nem a tanárok!!! Muszáj megtanítani, különben a fejedre esik az alma!!!
Focista: Ezt a játékot az angolok találták ki, nem a magyarok!!! Muszáj játszani, mert a labda gömbölyű!!!
Nicolas Sarkozy: Ezt a választást én nyertem meg, nem a Royal!!! Muszáj leszek rendet tenni, különben új választásokat írnak ki!!!

Namármost megmondom én kerekperec, fingom nincs, hogy a vizitdíj jó-e vagy sem. Ahhoz képest, hogy több mint egy órát vártam, ahhoz képest, hogy utána mit kellett fizetnem a patikában, s ahooz képest is, hogy még beteg is vagyok, ez a háromszáz pezeta éppenséggel nem tűnt érdekesnek. Persze szívesen meghallgatok én ellenérveket is, de betegként nem örülök neki, hogy épp amikor van elég bajom, azzal a nyamvadt háromszáz forinttal jönnek, hogy megpróbálnak úgy tenni, mintha bárki az orvosokat vádolta volna (biztos volt ilyen is), mintha minden orvos fel lenne háborodva (lehet, hogy mind fel van), mintha minden betegnek ez volna élete legnagyobb problémája.

Mellesleg a torkom azóta fáj, amióta egy egynapos focikupa (nevezési díj: 1000 Ft) után megettem egy nagy adag fagyit (cc. 500 Ft), és megittam négy korsó jéghideg sört (2000 Ft borravalóval). És erről csak én tehetek.