Léc a magasban

Izrael szombat este szárazföldi offenzívát indított a Gázai övezet ellen, a támadás célja a szélsőséges Hamász állásainak megsemmisítése, ahonnan folyamatosan rakétatámadásokat indítanak izraeli célpontok ellen, ismételte meg Ehud Barak védelmi miniszter a nyolcadik napja tartó, és eddig levegőből vívott harcról az izraeli álláspontot.

Remélem, nem hihetünk Ehud Baraknak.

Ezt a háborút a két és fél évvel ezelőtti libanonihoz szokás hasonlítani, aminek az izraeli katonai töketlenkedésen kívül az izraeli diplomáciai/tálalásügyi töketlenkedés volt a jellemzője. Most a palesztín áldozatoknak a nemzetközi illetve palesztín források szerint is 70-80 százaléka köthető a Hamaszhoz, a hivatalos izraeli álláspont pedig folyamatosan a fenti idézet. Ezt minden valószínűség szerint az IDF el tudja érni, csak az volna a kérdés, hogy mikor, és hogy mit tekint pl. Ehud Barak a Hamasz megfelelő meggyengítésének.

Viszont a kilövőállásokat meg lehet semmisíteni repülőről is. Kicsit nehézkesebb, tovább tart, cserébe kevesebb izraeli áldozattal jár. Az izraeli közvélemény pár napja még nem igen akarta a szárazföldi hadműveletet éppen ezért. Az viszont nehezen hihető, hogy 8 napja ne tudta volna az izraeli vezetés, hogy ők kellő légi előkészítés után akarni fogják a földi csapatok bevetését.

Elhangzottak olyan nyilatkozatok, hogy a Hamasz a legtöbbet a gázai palesztínoknak árt. Állítólag arabul beszélő izraeli katonák is ilyeneket mondanak mindenféle araboknak szánt médiákokban, ilyesmik vannak a ledobott szórólapokon.

Ezért én úgy veszem, hogy ennek az akciónak a célja a Hamasz hatalomból való eltávolítása, és a Fatah oda besegítése. És ehhez is fogom majd mérni a sikerességét. A dolognak csak az egyik fele a katonai akció, hiszen a Hamasz totális kiirtása (olyan nem lehet) esetén sem alapozhatja meg Izrael a Fatah legitimitását. Elég furán nézne ki Mahmud Abbasz, amint néhány IDF-katona pajzsra emeli. Márpedig muszáj, hogy Izraelnek legyen terve valami ilyesmire. Reményeim szerint van is, csak Ehud Barak és a többiek inkább nem kötik az orrunkra.

Ha összejön, akkor az USA Irakostul, Afganisztánostul mehet tanulni az esti héderbe. Ha nem, akkor maradhatunk a ki kezdte, ki a nagyobb agresszor, stb. fölötte érdekes kérdéseinél.