Ez volt a negyedik memphis-i mozi, ahol tiszteletemet tettem. A helyi félművész (nincs helyjegy). Persze nem tudom, egészen művész van-e. Szóval Malco on the Square, Midtown, Memphis. Kívűlről ugyanolyan béna zöld neoncsík, mint a többi Malco mozi, belülről aranyos kávézó, jó fotelok, Taratino-, Cohen tesó- és ötvenes évekbeli plakátok. A parkolóban csupa nagyon jó kocsi. (Mínusz az én madárszarosom.) Mostanában mániám a feka-arány becsülgetése, hát itt nem nagyon fordulnak elő.
A film Sam Mendes Revolutionary Road-ja, amiért Kate Winslet már kapott egy Aranyglóbuszt és még kaphat egy Oscart. Ötvenes évek, fojtott külvárosi semmittevés kis értelmiségi-bohó elvágyódással. Láttunk már ilyet, fogunk is még, nekem a film második fele lényegesen jobban bejött, mint az első.
Mindenestre mozinak gyönyörű tragédiával vége, villanyok fel, lássuk-halljuk a reakciókat. (Amúgy tényleg művész, 10% ottmarad a stáblistára.) Végülis kicsit róluk is szólt ez az egész. Memphis mezőváros jómódú középpolgárának lenni az van olyan, mint mondjuk New Jersey-ből New Yorkba ingázni.
„’twas sooo sad!”
Hja, valahogy ezen az amerikai nyelven nem is nagyon lehet mást.
(Amúgy a filmben szerepel egy őrült matematikus, akinek PhD-je is van, és mindig megmondja a frankót, de sajnos nem tud már matekozni, mert az elektrosokkos kezelésektől már nem tud, de nem baj, mert a matek úgyis olyan unalmas.)
2 megjegyzés:
en asszittem ott egyik moziban sincs helyjegy.
hm, lehet, hogy igazad van, most voltam eloszor ugy moziban itt, hogy tele volt. sot, eddig 15-nel sose voltak tobben, szoval sose neztem meg a jegyet rendesen.
Megjegyzés küldése