Matematika és köszönőviszony

Van Esterházynak ez a furcsa viszonya a matematikával, hogy ő előre köszön neki, az meg neki vissza nem, viszont hagyja, hogy KöMaL-évfordulón olvasson fel, vagy ha egy riporter a prímszámokról kérdezi, akkor ne küldje el a véreresbe, hanem válaszoljon (vagy ez csak a katolikus neveltetés?), most pediglen olyat írhasson "drámakötetének" (és annak címadó drámájának) címébe, hogy nemeuklideszi, meg aztán, hogy az elmagyarázóember egy Gödel nevű matematikus legyen.

Eserházyval még az is van, hogy nagyon tud magyarul. (Ennek szemmel láthatóan örül, és sokszor más is. Örül ennek.) Ezért okosságait (kezd felháborító lenni, még okos is) jó olvasni publiciszikáiban. Írói munkásságát nehezebben ítéljük meg (nem), hiszen szép dolog, hogy egy nagytudású játszadozik, de fociban se drukkolunk soha annak a csapatnak, amelyikben Ronaldinho van. (Na ennek a hasonlatnak semmi értelme nem volt. Az a kérdés, hogy az már irodalom e, ha valaki nagyon tud magyarul és játszik.) Most meg ez egy dráma (illetve három, de egynek hossza is van). Abban is lehet játszadozni, de azért mégiscsak úgy kell kicsit tenni, mintha az egész elhangozhatna színpadon is. És akkor mindenki elmondja EP okos gondolatait (ezáltal mindenki remekül bírja a magyart), Gödel meg elmagyarázza a különbséget. Na ezt egy (vagy több) publicisztikában jobb lett volna.