Legelsőnek Szörnyeteg Lajos készült el a verssel. Föl is állt,
hogy elszavalja.
`A múltkor Mikkamakkával
Fát vágni mentünk az erdőre,
De olyan szerencsétlenül dőlt
A fa, hogy Dömdödöm alászorult.`
Huhú, fiúfütty, lengettek, rengettek, fütyörésztek,
fityirésztek a többiek.
- Ez nem vers, kikérem magamnak! - dühöngött Bruckner
Szigfrid.
- Hallod, Mikkamakka, azt mondja, nem vers?! -
méltatlankodott Szörnyeteg Lajos.
Mikkamakka ráncolta a homlokát.
- Hát bizony - mondta aztán -, kedves Lajos, ez tényleg
nem vers.
- Miért - lobogtatta a papírját Szörnyeteg Lajos -, amikor
a sorok szépen egymás alá vannak írva, és minden sor
nagybetűvel kezdődik? Akkor miért nem vers?
Mikkamakka elgondolkozott, vakarta a feje búbját. Valami
okosat akart kisütni. Ki is sütött, mert amikor Szörnyeteg
Lajos harmadszor kérdezte, hogy miért nem vers, rávágta:
- Csak!
És lássuk be, igaza volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése