And who embalms the undertaker?

Mindig is nagy ütőérszorongató voltam. most éppen az amerikás "irodalmi élet" (no jó, a Time magazin idei Top 10-es listája remélhetőleg nem fedi az amerikás irodalmi élet kifejezést) pulzusát tapintgattam előre sikerrel, amikor Alison Bechdel Fun Home - a Family Tragicomic című képregényéről gondoltam értekezni. Ja nem, blogon csak röviden.
Szóvala rajzok nem jók. Nem tetszettek. Aki tanult gimnáziumban franciául, az gondoljon a tankönyvbeli rajzokra: olyanok. És mégis: pont passzolnak. Leginkább az a zöld szín (és annak árnyalatai), ami a fenti képen látható, és ami az egyetlen a feketeén meg a fehéren kívül a könyvben. És hogy mihez passzol? Az amcsi kisvárosi csodatüchtig házacskához, amit Bechdel apja varázsol egyre jobban még tüchtigebbé. A családban érzelmek nincsenek (illetve dehogynem, csak mindenkinek magában és magának), "gyönyörű" berendezés viszont csőstül, bónusznak apuci harmadik generációs temetkezési vállalkozó (innen a cím -nemcsak a posté-, a Fun'l Home (Funeral Home) rövidül a családi szlengben).
Alison meg serdül, közben egyre jobban érzi, hogy ő bizony leszbikus. Aztán a papa halála előtt pár héttel megtudja, hogy apu meg meleg (ha az apád meleg, te is az leszel, gondolják most a k. olvasók). Időjáték-térjaték a tizenéveskor, az apa halála előtti időszak, meg a narrátor mostja között. És annyira jó, hogy még azért se ölne az ember, mert a szereplőknek életbevágóan fontos egy-egy irodalmi idézet.